Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

•••.-.'• 108 264. országos ülés 1898. äeezembcr 4-étt, hétfőn. mítottam. Az építész eredetileg mit tervezett, arról nem beszélhetek, hanem csak arról, hogy a végrehajtó bizottság mit állapított meg. A dolog úgy áll, hogy a mai képviselőház, melyben, úgy tudom, mindenkinek jut hely, — bár talán újabban szaporodott kissé a képviselők száma, — 396 négyszög méter területű. Az épülő országház termének területe 520 négyszög méter, úgy hogy egy képviselőre 115 cm

2 esik. (Mozgás a szélső baloldalon.) A bécsi Reichsrath, a párisi Corps legis latif terme valamivel nagyobb; amott l'so, emitt 1-32 cm

2 jut egy képviselőre. Én nem attól fé lek, hogy nem lesz elég hely, banem attól, a mi néha megtörténik a házban is, s a mit sokszor láttam a Reichsrathban s a Corps legislatifban, hogy, a mint egy szónok a ház egyik oldalán feláll, a másik oldalról mind köréje tódulnak a képviselők, mert nem jól hallják. Nagyon óhajtanám, hogy ez nálunk elkerülhető volna: de hogy bizonyos térmennyiség is meglegyen, s az akusztika is jó legyen, melynek szabályait eddig senki sem tudta megállapítani, ezt nehéz elérni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mi van a kariatokkal?) A karzatokra nézve méltóztatott kérdést tenni. Hogy egy mo^t épülő ülésteremben a közönségnek helyet kell adni, az olyan alaptétel, a mely felett ma már nem vitatkozhatik senki. Nagyobb helyet adni, mint a mennyi elfér a terem méretei szerint, megint nem lehet. (Derültség.) Két sorral lesz karzat, tehát a termet két emeletben fogja körülfutni, többet nem lehet belehelyezni. A mennyi ember arra, elfér, annak helye lesz, a ki pedig el nem fér, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) lévén nálunk szabad sajtó, másnap a tanácskozást elolvassa az újságban. A nyilvánosságnak nemcsak ez az egy módja van, hanem nemde az egész ország akarja tudni, mi történik a törvényhozó termekben, s az egész ország még sem fér oda. (Zaj a szélső baloldalon.) Ezért van szabad sajtó, ez a legjobb közege a nyilvánosságnak. (Felkiállások a szélsőbalon: Hányan férnek el?) Nem tudom, én nem számláltam meg, hány ember fér be, de holnap azt is megmondhatom. Ily detail adatokkal nem foglalkozhattam, csak annyit mondhatok, két sorral lesz karzat. (Zaj a szélső baloldalon.) Még csak arra akarok visszatérni, mert az szintén fontos kérdés, hogy mi történjék azzal a képpel, a mely, remélem, ezen a télen már bejön az országba, holott az országház — teljesen igaza van a képviselő úrnak — rendeltetésének 1900 előtt átadható nem lesz. Erre nézve igenis voltunk elővigyázattal, mert ez a kép a múzeum képtárában fel lesz állítható, és ott megőrizhető lesz mindaddig, míg rendeltetési helyére jön, és nem fog összegöngyölve a sutban állani. Erre nézve meg lehetnek nyugtatva a t. képviselő urak. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy most már minden kérdésre megfeleltem. Abban méltóztassék megnyugodni, hogy az építkezés titokban nem folyik, mert igen bajos is titokban rakni fel a téglákat, mikor 39 millió tégla helyeztetett el és valami 105 ezer darab faragott kő. Bátor vagyok még Szederkényi Nándor t. képviselő úr határozati javaslatára megjegyezni, hogy a végrehajtó bizottság utasítva van — és ezen utasításának meg is felel — minden év végével jelentést tenni a miniszterelnöknek, mint, a ki őt megbízta. A végrehajtó bizottság nem érintkezhetik közvetlenül a képviselőházzal, mert csak a miniszterelnöknek közege, és nem a háznak, a mennyiben nem a ház küldte ki; a végrehajtó bizottság tehát a, miniszterelnöknek minden év végén bejelenti az azon évben történteket, és beterjeszti a jövő év munkaprograinmját és költségvetését. Ezen jelentéseket a miniszterelnök ÚT tudtommal mindig közli a házzal. Hogy közöltetett-e az 1892-ik évi eredmény, nem tudom, de azt hiszem, igen. Az 1893-iki most van munkában a végrehajtó bizottság irodájában, mert most októberben záratott le az építési idény, tehát most kell az adatokat összeállítani. Itt nincs újabb összeállításra szükség, ez megtörtént, és a miniszterelnök minden év végével beadja jelentését a háznak. Ne méltóztassanak tehát továbbra se megkötni a kormány kezét e tekintetben újabb határozat által, mert az csak akadályul szolgálhatna. Ennélfogva a határozati javaslatot, mint feleslegest, méltóztassék mellőzni, az összeget pedig kérem megszavazni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: A miniszterelnök ár kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház! Kénytelen vagyok szólani azért, mert Pázmándy Dénes t. képviselő úr néhány szemrehányást tett nekem; többek között azt, hogy azon nagy bizottságot, mely az országház építésének és a végrehajtó bizottságnak mintegy ellenőrzésére van hivatva, sohasem hívtam egybe. Bátor vagyok megjegyezni, hogy ez a nagybizottság, a mint annak rendeltetése és feladata sem lehet más, akkor szokott egybehívatni, és akkor szokta véleményét nyilvánítani, midőn egyes alapvető intézkedésekről van szó. Teszem azt, midőn a tervek kiviteléről és az országház elhelyezéséről volt szó, akkor e nagybizoítság összehivatott, de akkor, mikor a megállapított programúinak minden eltérés nélkül való fokozatos végrehajtásáról van csak szó, nézetem