Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

96 264. orsíégos ülés 1893. äeezember 4-én, hétfőn. még abból :tz időből származnak, mikor parlamentáris rendszer még nem volt, s mivel most a parlamentáris rendszer képezi intézményeink bázisát és tengelyét, nagyon természetes, hogy az udvartartást is ezzel összeköttetésbe kell hoznunk. Hisz ép azok az érdekes történeti adatok és reminiszczencziák, melyeket Hoitsy Pál t. barátom felhozott, igazolják azt, hogy az udvartartás eddigi állapotában meg nem maradhat. A másik mozzanat pedig az, hogy az udvartartás abból az időből jött át, mikor Magyarország államisága, a dualizmus és a paritás nem nyerte fizt a konkrét alakot, mint a melyet 1867-ben nyert; természetes tehát, hogy ezen változott közjogi helyzet is kell, hogy az udvartartásban kifejezésre jusson. Egyúttal szeretném, hogy a kabinetirodának kérdése is megoldást nyerjen, mert én a kabinetirodának mostani állását nem tartom törvényesnek, nem tartom opportunusnak. Á törvényesség elemzésébe most belebocsátkozni nem akarok, hanem opportunitási szempontból bátor vagyok egy igen lényeges és fontos mozzanatot felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak visszaemlékezni azokra a királyi válaszokra, melyek Borossebesen és Kőszegen adattak, s melyek akkor az országban általános megbotránkozást idéztek elő, (Egy hang jobb felöl: A lapok csinálták!) úgyannyira, hogy a t. miniszterelnök úr kénytelen volt azokat teljesen dezavuálni, — hozzáteszem, hogy egész kielégítő magyarázatokat adott, azokhoz a magyarázatokhoz szó nem fér, — mely alkalommal egyszersmind azt is mondotta, hogy neki tulajdonképen a válaszokról csak akkor volt tudomása, mikor azok már megalkottattak. (Egy hang jobb felöl: Mikor mondta ezt ?) Hol készültek e válaszok? Készültek a kabinet-irodában. A kabineti irodában készülnek tehát oly válaszok, melyek a magyar közjogra, az alkotmányos érzelemre nézve a képzelhető legnagyobb prejudicziumot képezik. S honnan származik ez? Igen egyszerűen onnan, mert az a kabinetiroda közös, mert abban osztrák elemek is vannak, (Igaz! Úgyvan! a baloldalon.) s ezek az osztrák elemek nézetüket, felfogásukat azután érvényesítik oly alkalmakkor is, mikor ő Felsége tisztán és egyedül mint magyar koronás király nyilatkozik. Én tehát, t. ház, azt hiszem, hogy azon intézmény, mely az ő működésében is sajnálatos és ily veszélyes eredményeket idéz elő, mindenesetre reformot igényel. Ez az, a mit el akartam mondani. A tételt magát különben elfogadom. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Hoitsy Pál és vele egyetemben Beöthy Ákos képviselő úr visszatértek az udvartartás kérdésére. Hoitsy Pál t. képviselő úr itt hosszasan fejtegette, hogy ezelőtt néhány száz évvel minő szokások voltak az egyes udvaroknál, és igen érdekes históriai reminiszczencziákat sorolt fel, melyekre csak az a megjegyzésem, hogy, ha mi az udvarok történetével, különösen a küiudvarok történetével foglalkozunk, még pikánsabb históriákat is tudnánk azokból felidézni;* A kérdés csak az, hogy szükség van-e felidézni ezeket a históriákat, és hogy ezekből lehet-e valami gyakorlati konzequeneziát a jelenre nézve levonni. A t. képviselő úr, ha úgy értette az udvartartás tanulmányozását, hogy ezeket tanúlmányoztam-e, akkor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy egyik-másik ilyen érdekes dolgot én is olvastam, de az udvartartás kérdését ilyen szempontból nem tanulmányoztam. (Derültség.) Én az udvartartást közjogi szempontból tanulmányoztam, és nem a pikáns históriák szempontjából. (Derültség a jobboldalon.) Altalános megjegyzésem az, hogy ezeknek az itt felsorolt adatoknak az udvartartás mai állapotával semmiféle összefüggésük nincsen; azok még csak nem is a mi udvarunkra, hanem egészen idegen udvarokra vonatkoznak, s igy még csak arra sem szolgálhatnak, hogy azokból tanúságot vonhassunk le, valamint a Beöthy Ákos t. képviselő úr által felhozott példák, a melyek ugyan a magyar udvarokat érintik, sem szolgálhatnak arra, hogy tanúságot vonjunk azokból a mai időre; (Helyeslés a jobboldalon.) azon egyszerű okból nem, — a régi udvarokra: Mátyás király stb. udvarára méltóztatott hivatkozni, — inert más viszonyok közt mások az eredmények, és ha azokból vonjuk le a tanúságot a mai állapotokra, igen helytelenül cselekszünk, és félszeg utakra tévedünk. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Az udvartartás kérdésére nézve az volt az álláspontom, hogy a törvényhozási intézkedés szüksége e tekintetben nem forog fenn, és indokom az volt, hogy azon közjogi udvarnak külön választására, a melyre megtörténtek az intézkedések, törvényhozási intézkedés szükséges nem volt, mert az igenis a törvényhozás ellenőrzése alá helyezendő, de tulajdonképen a végrehajtó hatalom körébe tartozik. Mióta alkotmányos életünk van, mindig a végrehajtó hatalom körében történtek meg e tekintetben a szükséges intézkedések, és hozzáteszem, nem is lenne czélszerű ily kérdéseket törvényhozási intézkedés tárgyává tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Eddig olyan intézkedés, a mely a