Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

Mi. mmésm líós 1893. decaemoer 4-én, Réfrtftn. 97 törvényhozás közbelépését tette volna szükségessé — ismétlem, az ellenőrzés szükségére nem reflektálok, hanem az intézkedési szükségre, — nézetem szerint nem történt. Második tételem az volt, t, ház, hogy ezen közjogi funkeziók kiválasztása után az udvar köréből ki kell választani mindazon teendőket, a melyek, nézetem szerint, nem az udvar körében foglalhatnak helyet, hanem helyesebben a kormány-hatóságok hatáskörébe utalhatók. Ez sem tesz külön törvényhozási intézkedést szükségessé, hanem a törvényhozásnak ellenőrzése alá fognak tartozni, és egyik vagy másik esetben épúgy, mint az adminisztraczió egyéb ügyei, a törvényhozási intézkedés tárgyává is tehetők. Hogy nem tudom miféle czímadományozást a melyet eddig az udvar teljesített, ezután a kormányhatóság fogná teljesíteni, erre a törvényhozási intézkedés szintén nem szükséges. Marad az udvartartásnak belső része, a mely tulajdonképen háztartás jellegével bír

t Erre vonatkozólag vitattam és vitatom most is, hogy az a dolog természeténé] fogva ő Felségének saját joga, és az intézkedési jog e tekintetben ő Felségét illeti. Sem jogosnak, sem czélszerűnek, sem ildomosnak nem tartanám, ha a törvényhozás ezen kérdésben intézkednék. (Helyeslés a jóbbodalon.) T. ház! Többszörösen kifejezést adtam már e házban is azon nézetemnek, hogy ügyelnünk kell arra, hogy ezen belső udvartartás sem foglalkozzék politikával, hogy az a mi közjogi viszonyainkkal ellentétben ne álljon, és hogy közjogi állami helyzetünk ezen belső udvartartásban sem mosódjék el. (IIefo/esZes. ^Biztosíthatom a t. házat, hogy ezen udvartartás mai alakjában egyáltalában nem foglalkozik politikával, úgy, hogy e tekintetben törvényhozási intézkedésre szükség nincsen. De gyakorlati szempontból sem lehetne törvényhozási intézkedésekkel czéltérni, hanem minden kormánynak feladata fog lenni, hogy, ha azt látná, a mit a mostani viszonyok közt nem látok, és remélem, nem is fog bekövetkezni, hogy ezen belső udvartartás politikával foglalkozik, és hogy ez által elmosódik államjogi helyzetünk: akkor felelőssége tudatában a viszonyokhoz képest tegye meg a szükséges intézkedéseket. (Helyeslés.) . Nem akarok azzal foglalkozni, t. képviselőház, a mit Beöthy t. képviselő úr csak úgy mellesleg méltóztatott felemlíteni, hogy az udvartartás kérdésének eddigi rendezése tulaj donképen az udvarszertartás, és nem az udvartartás kérdésének rendezése. Beöthy Ákos: Materialis rendezése! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Engedelmet kérek, ezen felfogást olvastam mindjárt első napon egy lapKBPVH. NAPLÓ 1892—97. XV. KÖTET. ban. Indokolva akkor sem láttam, ma sem látom, mert hiszen a t. képviselő úr igen magas állást elfoglaló ftmkeziónáriusoknak közjogi szereplését talán nem méltóztatik az egyszeríí szertartás szerepére devalválni. Vagy másrészt, — a mi eddig nem volt, — a trónöröklési rendnek a nyilvántrtrtását csak mégsem méltóztatik egyszerű szertartásnak tekinteni? (Igás! Úgy van! jobb felől.) Tehát itt igen életbevágó, igen lényeges, alkotmányunknak megfelelő intézkedések történtek már is az udvartartás körében. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Hanem én úgy látom, — a kabinetirodára térve át, — hogy a t. képviselő urak mindannyian egy igen kardinalis tévedésben vannak, (Halljuk! Halljuk!) és ebből kiindulva ítélik meg a kabinetiroda szereplését, a mennyiben ezt Meskó László képviselő úr közjogi intézménynek nevezte. Engedelmet kérek, én a kabinetirodát közjogi intézménynek, hatóságnak egyáltalán el nem ismerhetem, nem is ismertem el soha. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A kabinetiroda Ő Felségének személyes szolgálatára rendelt iroda, a mely ezen személyes szolgálatot, — természetesen szellemi személyes szolgálatot, irodai szolgálatot, esetleg közvetítő szolgálatot értek, — mint ő Felségének legszemélyesebb teendőit végzi, ebben ő Felségének segédkezik. És méltóztassanak elhinni azt, hogy semmiféle minisztérium nem lenne alkalmas ezen segédszogálatnak, ezen személyes teendőknek végzésére. (Egy hang a szélső baloldalon: Dehogy nem!) Nem azért, t. képviselőház, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) mert azt hiszem, hogy a fejedelem magas személye iránti ildomosság is azt követeli, hogy ezen személyes szolgálatnak saját kényelme szerinti ellátását meg ne nehezítsük. Lehet, t. képviselőház, — hiszen voltak már, — hogy lesznek fejedelmeink, a kik igen keveset fognak közügyekkel foglalkozni, és akkor igen kis kabinetirodára lesz szükségünk, vagy talán nem is lesz kabinetirodára szükségünk. De ha, hála Istennek, van egy fejedelmünk, a ki a legnagyobb érdeklődéssel, a legnagyobb önfeláldozással foglalkozik a közügyekkel r (Általános, élénk éljenzés.) akkor kell, hogy ezen személyes szolgálatra a segédletet megadjuk. Mert méltóztassanak elhinni, hogy összes közügyeinknek, és ezek között alkotmányunknak is csak előnyére válik, ha a fejedelem oly önfeláldozással, oly behatóan foglalkozik minden ügynek elintézésével. (Élénk helyeslés jobb felől.) Erre, t. képviselőház, egy minisztérium alkalmas nem lehet. Hiszen ezen személyes szolgálat teljesítésénél, ezen közvetítésnél, melyet ezen iroda végez, nemcsak magyar ügyeket kell intézni, hanem épen a fejedelem közösségénél fogva el kell intézni osztrák is