Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

Mi. mmésm líós 1893. decaemoer 4-én, Réfrtftn. 97 törvényhozás közbelépését tette volna szüksé­gessé — ismétlem, az ellenőrzés szükségére nem reflektálok, hanem az intézkedési szükségre, — nézetem szerint nem történt. Második tételem az volt, t, ház, hogy ezen közjogi funkeziók kiválasztása után az udvar köréből ki kell választani mindazon teendőket, a melyek, nézetem szerint, nem az udvar körében foglalhatnak helyet, hanem helyesebben a kor­mány-hatóságok hatáskörébe utalhatók. Ez sem tesz külön törvényhozási intézkedést szükségessé, hanem a törvényhozásnak ellenőrzése alá fognak tartozni, és egyik vagy másik esetben épúgy, mint az adminisztraczió egyéb ügyei, a törvény­hozási intézkedés tárgyává is tehetők. Hogy nem tudom miféle czímadományozást a melyet eddig az udvar teljesített, ezután a kormány­hatóság fogná teljesíteni, erre a törvényhozási intézkedés szintén nem szükséges. Marad az udvartartásnak belső része, a mely tulajdonképen háztartás jellegével bír t Erre vo­natkozólag vitattam és vitatom most is, hogy az a dolog természeténé] fogva ő Felségének saját joga, és az intézkedési jog e tekintetben ő Felségét illeti. Sem jogosnak, sem czélszerű­nek, sem ildomosnak nem tartanám, ha a tör­vényhozás ezen kérdésben intézkednék. (Helyes­lés a jóbbodalon.) T. ház! Többszörösen kifejezést adtam már e házban is azon nézetemnek, hogy ügyelnünk kell arra, hogy ezen belső udvartartás sem fog­lalkozzék politikával, hogy az a mi közjogi viszonyainkkal ellentétben ne álljon, és hogy közjogi állami helyzetünk ezen belső udvartar­tásban sem mosódjék el. (IIefo/esZes. ^Biztosíthatom a t. házat, hogy ezen udvartartás mai alakjában egyáltalában nem foglalkozik politikával, úgy, hogy e tekintetben törvényhozási intézkedésre szükség nincsen. De gyakorlati szempontból sem lehetne törvényhozási intézkedésekkel czéltérni, hanem minden kormánynak feladata fog lenni, hogy, ha azt látná, a mit a mostani viszonyok közt nem látok, és remélem, nem is fog bekö­vetkezni, hogy ezen belső udvartartás politikával foglalkozik, és hogy ez által elmosódik állam­jogi helyzetünk: akkor felelőssége tudatában a viszonyokhoz képest tegye meg a szükséges intézkedéseket. (Helyeslés.) . Nem akarok azzal foglalkozni, t. képviselő­ház, a mit Beöthy t. képviselő úr csak úgy mellesleg méltóztatott felemlíteni, hogy az udvar­tartás kérdésének eddigi rendezése tulaj donké­pen az udvarszertartás, és nem az udvartartás kérdésének rendezése. Beöthy Ákos: Materialis rendezése! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Engedelmet kérek, ezen felfogást olvastam mindjárt első napon egy lap­KBPVH. NAPLÓ 1892—97. XV. KÖTET. ban. Indokolva akkor sem láttam, ma sem látom, mert hiszen a t. képviselő úr igen magas állást elfoglaló ftmkeziónáriusoknak közjogi szereplé­sét talán nem méltóztatik az egyszeríí szertar­tás szerepére devalválni. Vagy másrészt, — a mi eddig nem volt, — a trónöröklési rendnek a nyilvántrtrtását csak mégsem méltóztatik egy­szerű szertartásnak tekinteni? (Igás! Úgy van! jobb felől.) Tehát itt igen életbevágó, igen lé­nyeges, alkotmányunknak megfelelő intézkedések történtek már is az udvartartás körében. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Hanem én úgy látom, — a kabinetirodára térve át, — hogy a t. képviselő urak mind­annyian egy igen kardinalis tévedésben van­nak, (Halljuk! Halljuk!) és ebből kiindulva íté­lik meg a kabinetiroda szereplését, a mennyiben ezt Meskó László képviselő úr közjogi intézménynek nevezte. Engedelmet kérek, én a kabinetirodát közjogi intézménynek, ható­ságnak egyáltalán el nem ismerhetem, nem is ismertem el soha. (Élénk helyeslés jobb felöl.) A kabinetiroda Ő Felségének személyes szolgálatára rendelt iroda, a mely ezen szemé­lyes szolgálatot, — természetesen szellemi sze­mélyes szolgálatot, irodai szolgálatot, esetleg közvetítő szolgálatot értek, — mint ő Felségé­nek legszemélyesebb teendőit végzi, ebben ő Felségének segédkezik. És méltóztassanak el­hinni azt, hogy semmiféle minisztérium nem lenne alkalmas ezen segédszogálatnak, ezen személyes teendőknek végzésére. (Egy hang a szélső baloldalon: Dehogy nem!) Nem azért, t. képviselőház, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) mert azt hiszem, hogy a fejedelem magas személye iránti ildomosság is azt követeli, hogy ezen személyes szolgálatnak saját kényelme szerinti ellátását meg ne nehezítsük. Lehet, t. képviselő­ház, — hiszen voltak már, — hogy lesznek feje­delmeink, a kik igen keveset fognak közügyek­kel foglalkozni, és akkor igen kis kabinetirodára lesz szükségünk, vagy talán nem is lesz kabi­netirodára szükségünk. De ha, hála Istennek, van egy fejedelmünk, a ki a legnagyobb érdek­lődéssel, a legnagyobb önfeláldozással foglalko­zik a közügyekkel r (Általános, élénk éljenzés.) akkor kell, hogy ezen személyes szolgálatra a segédletet megadjuk. Mert méltóztassanak el­hinni, hogy összes közügyeinknek, és ezek kö­zött alkotmányunknak is csak előnyére válik, ha a fejedelem oly önfeláldozással, oly behatóan foglalkozik minden ügynek elintézésével. (Élénk helyeslés jobb felől.) Erre, t. képviselőház, egy minisztérium alkalmas nem lehet. Hiszen ezen személyes szolgálat teljesítésénél, ezen közvetí­tésnél, melyet ezen iroda végez, nemcsak ma­gyar ügyeket kell intézni, hanem épen a fejede­lem közösségénél fogva el kell intézni osztrák is

Next

/
Thumbnails
Contents