Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-264

92 261, országos ülés 1898, <leezember érén, hétfőn, országaira 74.627 frt. — A költségek ilyen együttes felvétele és megfelezése világos bizo­nyítéka annak, hogy a kabinetiroda úgy, a mint szervezve van, a magyar közjog sérelmé­vel fennálló közös és egységes jellegű intéz­mény, mely ellátja úgy az osztrák örökös tar­tományok, mint a magyar korona országaira nézve a koront) jogainak gyakorlata körül fel­merülő segédhivatali teendőket. A mélyen t. miniszterelnök úr az idei költségvetés tárgyalásakor megnyugtatásunkra kijelentette ugyan, hogy ennek a kabinetirodá­nak önálló magyar osztálya van, a mely telje­sen magyar, s hozzátette még azt is, hogy a kabinet-irodában a magyar ügyek elintézése nem elegyíttetik össze az osztrákokéval soha. T. ház! Bár az a Hof-und Staatshand­buch erről » külön magyar osztályról nem tud semmit, én mindazáltal köszönettel fogadom és fogadtam a miniszterelnök úr felvilágosításait, érvül azonban arra nézve, hogy ne követeljünk külön magyar kabinetirodát, teljességgel el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,.) Sőt ellenkezőleg épen a mélyen t. minisz­terelnök úr kijelentéséből kovácsolok érvet arra nézve, hogy igenis, kívánjuk a külön magyar kabinetirodát, kívánjuk azért, mert e kijelen­tésből meggyőződhettünk arról, hogy ezen önálló kabinetiroda létesítésének komoly akadálya nem is lehet, mert hiszen, ha külön magyar osztálya van a kabinetirodának, ezt vajmi könnyen lehetne teljesen önálló, teljesen független magyar kabi­netirodává átalakítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Kívánja ezt az átalakítást főleg az a szempont, hogy, szerény felfogásom szerint, monarchikus államokban minél közelebb áll valamely, a nemzet anyagi hozzájárulásával fen­tartott, tehát az állami gépezet egyik alkatele­mét képező intézmény a legmagasabb csúcspont­hoz, a koronához: az állami különállás, félre­magyarázhatlan nemzeti jelleg ismérveinek annál erősebben kell abban kidomborodniok, — ki kell domborodniok nemcsak azért, mert a korona közvetlen közelében úgy kifelé, mint befelé köz­figyelmet ébreszt minden, a mi azzal összefüg­gésben van, de hazánkban legkivált azért, -— mert a magyar nemzet s a magyar szent korona el­választhatatlanok egymástól, mert közjogi fel­fogásunk szerint, a magyar nemzet a magyar szent korona tagja, a miből önként folyik, hogy a magyar korona minden szervének szigorúan meg kell óvnia magyar nemzeti jellegét s állami különállásunknak megfelelő függetlenségét. (He­lyeslés.) Egyedül ez felelhet meg a helyes, alkot­mányos felfogásnak, egyedül ez felelhet meg annak a jogos és természetes, magyar nemzeti kívánalomnak, hogy a magyar államnak, a magyar korona szolgálatában álló minden intézménynek, kezdve a magas közjogi méltóságokon a leg­alsóbb segédhivatalig, viszont a legparányibb lánczszemtől fel, az állami szervezetet Összefogó hatalmas kapcsokig, minden izében magyar nem­zeti jellegűnek kell lennie. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) S mert így gondolkozom, t. kép­viselőház, nem zárkózhatom el azon meggyőző­dés elől sem, hogy nem szabad csekélynek, vagy jelentéktelennek tartanunk semmit, a mi állam életünk és közjogi különállásunkkal bármily összefüggésben áll, sőt ellenkezőleg éber figye­lemmel kell őrt állanunk, hogy sehol jo­gok el ne évüljenek, vagy oly jogforrások ne kelet­kezzenek, vagy rések ne támadjanak, melyek alkot­mányos jogfejlődésünkkel ellentétesek. Mert, valamint a tükör csak akkor adja vissza az alakot :sztán és híven, ha simaságát és tisztaságát nem zavarja semmi, s a drágakő csak akkor ragyog a maga teljes színpompájá­ban, ha nincs benne idegen testnek egyetlen ere sem: épen úgy a közjogi intézmények nemzeti jellegének tisztaságát sem szabad megrontania semmi idegen, oda nem illő árnyalatnak, és leg­gondosabban kell eltávolítani mindazt, a mi azok alapeszméjét és összhangját megzavarhatná. És a mint a jó kertész a lehető legszorgosabban igyekszik kiirtani a legcsekélyebb gyomot is, mely a gondjaira bizott virág gyökerét meg­támadhatná, épen úgy kötelességünk, kivált ne­künk, kik a ház ezen oldalán ülünk, felszólalnunk, valahányszor önállóságunk és függetlenségünk kívánalmait, bármily alárendeltnek látszó kérdés­ben, nem látjuk tökéletesen érvényre emelve. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Abban a reményben és várakozásban, hogy a t. kormány az udvartartásnál helyes irányban megkezdett művét folytat elért sikerrel meg nem elégedve, a Felség magyar kabinet­irodájának teljes elkülönítése, magyarrátétele, és állami önállóságunk és függetlenségünkkel összhangba hozatala tárgyában illetékes helyen megteendi a szükséges lépéseket, és hatni fog arra, hogy ezen, ma még közjogunk keretén kívül álló intézmény ily alapon mielőbb újjá szerveztessék: a tételt elfogadom.] (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Hoitsy Pál képviselő úr kíván szólni. Hoitsy Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Magam is csatlakozom t. előttem szólt barátom felfogásához, hogy a magyar kabinetiroda köz­jogi viszonyát törvényileg rendezni kell, és azt valamely minisztérium kebelébe be kell olvasz­tani, mert ezért a kabinetirodáért ma voltaké­pen egy miniszter sem viseli a felelősséget, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) az igazi

Next

/
Thumbnails
Contents