Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-246
24-6. országos ülés 1893. noYeml>er 13-án, hétfőn. QQ melyet a t. kormánypárt 15 éven át magáénak vallott, tudniillik az önkormányzati közigazgatást, a t. kormány feladja, és ne kövessük e más államok példáját, a melyek az önkormányzati eszközöknek minden vívmányát fölhasználva, épen ezen eszközökkel bírtak a leghatalmasabban előre menni és haladni a közigazgatás terén. Méltóztassék egy utolsó pillantást vetni Anglia, Amerika és más szabad államok példájára, a hol a haladást nem gátolta az önkormányzati köz igazgatás, a mely ezen államokban életben van és az előhaladást előmozdítja. Mielőtt ezen, szerintem, végzetes lépésre határozná el magát, hogy mindezen javításokat be lehet hozni a közigazgatás terén, méltóztassék meggondolni, nem válik-e hazánk mai viszonyai között talán szerencsétlenséggé azon eszmének, az állami közigazgatásnak, keresztülvitele. Csak ezt az egy megjegyzést voltam bátor tenni most a közigazgatás reformja kérdésében. Ehhez még egyet vagyok bátor főzni. Éä ez az, hogy nem tartom szerencsének, hogy ily nagy szervezeti törvények úgy dobassanak a törvényhozás elé, hogy azokat a szakkörök, az ország közvéleménye nem látva, mindjárt a parlamentek párttöbbségének döntése elé terjesztetnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen a mi Szilágyi Dezső miniszter áron legutóbb megtörtént, az ő javaslatának közhírrététele tárgyában, az azon kíváncsi újságíró részéről bizonyára helytelen és megvetendő lépés volt: de azon újságíró személyében az ország közvéleménye óhajtotta a betekintést azon javaslatokba, melyek századokra vannak hívatva dönteni, nem a t kormány, hanem az országsorsa fölött. Ne méltóztassék kicsinyelni a közvéleménynek e kíváncsiságát, mert ily javaslathoz föltétlenül szükséges a közvélemény érlelése, a közvélemény tisztító tüzének munkája. S ha ez igy van a polgári házasság javallatával, a melyet még két hétig fog az ismeretlenség homálya takarni, ép igy van a közigazgatási javaslatoknál. Ott van gróf Szapáry Gyula volt miniszter úr példája, ki ide dobott egy szervezeti javaslatot, mely a törvényhozást hónapokon át hiába foglalkoztatta s melyről most a ház minden tagja beismeri, hogy az a tapintatlan kísérletezések mintaképe volt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindettől megkiméljük e törvényhozást, ha meghallgatjuk a szakköröket, törvényhatóságokat, az ország közvéleményét. Ez az az út, melyen ily törvényjavaslatok leghelyesebben előkészíttetnek, (Úgy van,! a bal-és a szélső balon.) A mint a belügyminiszter úr a fővárosi törvényjavaslattal igen helyesen tett, hogy tudniillik előzetesei! meghallgatta az érdekeltek véleményét: ugyanezt tegye e javaslatokkal is, kikérve róluk minden közigazgatási szaktekintélynek és az ország közvéleményének ítéletét. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIV. KÖTET. Áttérek ezzel beszédem tulajdonképeni tárgyára: a parlament reformjára. Előzetesen megjegyzem, a reformokat sokan talán azzal az előzetes ítélettel sújthatják, hogy annyi téren állnak elő javaslatokkal, hogy a törvényhozás, az ország figyelme megoszlik a sok teendő között, hogy tán az időrendet sem választjuk meg helyesen, midőn minden téren újabb és újabb feladatokkal állunk elő. Igaz, hogy sok dolog felvetése nehezíti a bírálatot.; igaz, hogy egyes nagy kérdések, mondjak az egyházjogi kérdések előtérbe tolása, egyidőre tán elhomályosít más nagyfontosságú kérdéseket. De ezzel szemben hivatkozom törvényhozásunk egy nagy példájára, melyben a törvényhozó a feladatok még nagyobb tömegével állt szemben s azokat mégis sokkal nagyobb pontossággal oldotta meg, mint ma bírnók. Hivatkozom az 1848-iki törvényhozásra, hogy az államélet minden terén az átalakulás szüksége forgott fenn és e törvényhozás mindazokra nézve egy rövid eziklus alatt mélyreható, alapjában helyes és organikus javaslatokat bírt alkotni. Az ország szükségletei ma is megkívánják a rendezést minden, vagy sok téren, ne zárkózzunk el ez elől azzal, talán más irányba tereli, más irány ban oldja meg ezt a feladatot is, ha szembeszállva a feladatok egész sokaságával minden téren, az állami életben szükséges alkotásokat a kellő időben meghozza. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, én, megvallom, egyik elsőrangú feladatnak tekintem mindennel szemben: talán még az egyházjogi s másféle programmal szemben is azoknak az alapoknak helyes lerakását, melyeken maga a törvényhozás nyugszik, mert első sorban magának a nemzeti akarat szabad érvényesülésének kell kifejezést nyernie. (Élénk helyeslés a bal- és széls'ó baloldalon.) Mert mindaddig, bárki üljön azon a helyen, a többséghelyén, önök vagy más párt, nem bírhat azon lelki megnyugvással, hogy ő a nemzet ig-azi képviselője, hogy ő a nemzeti akarat tolmácsolója, a míg hiányzik az a helyes törvényhozási összealkotás, mely megadja a pártoknak az önérzetet és erőt, hogy igazi tolmácsolója a nemzeti akaratnak. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Hogy mik azok, a melyek ezen a téren tennivalók és alkotandók volnának, azt, azt hiszem, ebben a házban hosszú beszéddel és nagy részletességgel fejtegetni nem szükséges. Első sorban áll szerintem, meghajolni a kor azon követelménye előtt, hogy az állampolgári kötelékbe, jobban mondva, az állampolgári jogoknak birtokába az ország népének nagyobb részét, a népnek nagyobb rétegét kell bevonni, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az volt a magyar nemzetnek szerencséje, 12
