Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

90 24C. OrsíAiros ftlés 1893. norember 18 in, hétfőn. hogy míg más államok társadalmi és politikai átalakulása nagy rázkódtatásokkal, nagy belső harczok árán keletkezhetett, addig Magyar­országban a hatalomban és a politikai jogok él­vezetében lévő nagy néposztályok mindig a kellő időben felismerték annak szükségességét, hogy az ő jogaikat szélesebb körökre, a nép nagyobb rétegeire terjeszszék ki, mely kiterjesztés egy­iránt a kornak szelleme, egyiránt a czivilizáczió elöhaladása; de maga a jogosság is megköveteli, mert a jogosságon alapszik az, hogy azok az állampolgárok, a kik vérükkel és vagyonukkal a haza szolgálatára kényszeríttetnek, azok a jogokba is bevonassanak. (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Mit ad az állam a polgároknak azért, a mit tőlük elvesz? Ma az általános védkötelezett­séggel szemben a legutolsó polgár életét és vérét áldozza a hazájáért; az általános adózás mellett a legutolsó napszámos zsebéből kivesz­szük azt az adóforintot, a melylyel a közczé­lokhoz hozzájárul; a jogosság tehát megköveteli azt, hogy megállapítva azon észszerüségi határt, a melyet követel a ráczió legis, mindenesetre nagyobb körre terjeszszük ki a politikai jogokat, a választási jogot, mint a 48-iki és a későbbi törvények alapján az megállapíttatott. Ezt kö­veteli a czivilizáczió, mert méltóztassék abban nekem igazat adni, hogy ma sokkal nagyobb körében a polgároknak van meg a képesség arra, hogy felfogják, mi jó és hasznos az állam ér­dekeiben, és mi nem. (Igaz! Úgy van! a széhö baloldalon.) Ma, a XIX. század végén Magyar­ország elérte azt a fejlődést, hogy a hírlapíró dalom óriási mérvű terjedése, a közlekedésügyi viszonyok nagymérvű fejlődése, az embereknek, a társas köröknek nagymérvű felélénkülése és érintkezése folytán a politikai műveltség sokkal nagyobb körre terjed ki, mint eddig. Mindezek, t. képviselőház, bennünket a kik ezen oldalán ülünk a háznak, arra indítanak, hogy kérjük a t. házat, lássa be az egész világ mozgató szelle­mének erejét és parancsát, a mely bennünket is ezen a téren már tettekre hív fel és a melynek ha eleget nem teszünk, nemsokára erős, kitörő, és megrázkódtató kényszereszközzel fogja érez­tetni a maga hatalmát. Ezen kitörő, megráz­kódtató kényszernek, ezen külső követeléseknek kell útját állni az által, hogy bölcsen megértve a kor intÖ* szavát, kiterjesztjük a politikai jo­gokat az ország nagyobb körére és nagyobb rétegeire is. Ez által magának a nemzetnek biz tossága, az államnak szilárdsága is nagyobb és szélesebb rétegeken fog nyugodni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen kívül azonban, t. képviselőház, ma­gának a törvényhozás összealkotásának nagyon sok mize'riájáva! állunk szemben, a melyeknek javítását nem csak ez évben, de a múlt években is mindenkor követeltük, és most is követeljük és akarjuk. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon.) Ezek közül csak néhányat akarok felsorolni, mert szintén mindnyájan tudomással birunk arról a különbözőségrői, a mely az egész országban és az ország különböző részeiben a választói jogosultság mértékére ós módjára nézve fennáll. Méltóztatik tudni, hogy az úrbéri telkek nagy­ságának mértéke az ország egy és más részeiben, viszont a városokban és az úrbériség alatt nem álló helyeken más és más, a mi annyira bizony­talanná és annyira zavarossá teszi a választó­jogosultság gyakorlását és megadását, hogy e miatt a választó polgárok saját hibájukon kívül egész sorokban és tömegekben ki vannak zárva a választói jog gyakorlásától. (Igaz! Úgy van! a széhö baloldalon.) Szükséges azért, hogy az egész országban egyenlő alapokra, tiszta és vi­lágos mértékre — mondjuk: egyenlő czenzusra — legyen alapítva a választó-jogosultság, hogy ahhoz kétség és bizonytalanság ne férhessen. Egy további követelmény, t. ház, hogy szá­moljunk azzal is, hogy a választó-jogosult­ság összeírásánál figyelembe véve a nép élet­viszonyait, lehetőségét nyújtsuk annak, hogy minden állampolgár jogait reparálni képes legyen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mai össze­állítás mellett, ez nem lehetséges, mert a leg­nagyobb munkaidőt választjuk arra, hogy a vá­lasztói névjegyzéket összeállítsuk és ennek folytán az esetleg beadandó rekurzusokat szintén ezen időben követeljük, ez által, t. ház, helyes munka­rend és b< osztás mellett a népnek milliói saját életfeladatukkal lévén elfoglalva, arra mód és lehetőséé 1 nincsen, hogy a választójegyzékbe be­csúszott hibák orvosoltassanak. (Helyeslés a szélső híddalon.) Nagyon szükséges, t. ház, még a választókerűleteknek czélszerűbb beosztása. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztatik tudni, hogy a forgalmi viszonyok, a vasúti alkotások, az utak szabályozása ma már egészen más gócz­pontokat teremtettek, úgy, hogy a régi beosztást, melyet a régi törvényhatóságok saját hatás­körükben állapítottak meg, ma már sem czél­szerűnek, sem helyesnek nem tarthatják. Ebben is tehát helyesebb rendet és újítást behozni föl tétlenül szükséges, (igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Ez az, t. ház, a mii a törvényhozás egyik bázának, a képviselőháznak összealkotása szem­pontjából kívánatosnak találunk. De kívánatos­nak találjuk feltétlenül és első sorban magának a választás tisztaságának biztosítását. A kúriai bíráskodás behozatalát ezekről a padokról han­goztatni teljesen felesleges. Az magától értetődő követelmény, hogy, a mint egészséges alapokra lesz lefektetendő magának a törvényhozásnak

Next

/
Thumbnails
Contents