Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

74 246. országos Illés 1898, no^ j önné, benne nem a gályarabot, vagy nem tudom kit, hanem a képviselőt tekinteném, köteles lennék őt illő szívességgel és előzékenységgel fogadni, leültetni, szóval, vele minden tekintetben úgy eljárni, a mint a gentlemanség követelményei szerint a privát életben el nem járnék. (Nyugtalanság bal felől.) Nem padokról volt szó, t. képviselő úr, hogy az a kérdéses gályarab hová kerül, azt nem tudjuk, nekem egyformán kellene vele elbánnom. (Derültség.) Engedje meg a t. ház, hogy beszédem befejezéséül még Helfy képviselő úr beszédére tegyek néhány megjegyzést, A t. képviselő úr közállapotainkat úgy tüntette fel, mintha itt a tespedés szimptomáival találkoznánk. Ezt nem ismerhetem el. A közállapotok terén a különböző vélemények nyilvánulása még soha sem volt, vagy igen ritkán volt oly élénk és gyakori, mint ma Sőt talán az a baj, hogy igen sok olyan kívánalom nyilvánul közállapotaink terén, a mely kellőleg meg sem érlelődött és hogy olyanok is támasztanak kívánalmakat a közállapotok terén, a kik arra politikai szereplésükben, legalább oly mértékben, a mint ízt maguknak a politikai életben kiveszik, teljes jogosultsággal nem bírnak. Egyben igen is nagy változás állott be, de ez nem a tespedés szimptomája, s ez az, hogy legjobb meggyőződésem szerint lejárt minálunk a bús hazafiak korszaka, és azokat fölváltják sorra a dolgozó hazafiak. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés jobb felöl. Mozgás a széhö baloldalon.) Azt a vádat is emelték ellenem, a kezdeményező Helfy Ignácz t. képviselő úr volt, azután Vikár István képviselő úr hangoztatta, engedjen meg, de nemcsak a saját nyilatkozata szerint erős, hanem egyes kifejezéseiben talán inartiknlált vádképen, mintha én a hatalom megtartására, a párturalom fen tartására törekedném. (Mozgás a jobboldalon és a szélsőbal felöl) Én azt hiszem, hogy Helfy képviselő úrnak ezt az állítását nem azzal a kellő rigorozitással méltóztatott átgondolni, a mely a t. képviselő úrtól elvárható. Azok, t. ház, a kik minden áron meg akarják tartani a hatalmat, a legkevésbbé alkalmas módját választják a hatalom megtartásának, ha nem egy, de több, sőt sok olyan kérdést vetnek föl, a melyeknek úgyszólván határidőhöz kötött megoldását vállalják magukra, a mely kérdéseknek meg nem oldása azután okvetlenül politikai bukásukat vonja maga után. (Élénk helyeslés jobb felől.) A hatalom megóvásának, a párturalom fentartására yaló törekvésnek vádjával ne oly kormány és oly párt ellenében álljanak elő, a mely fontos kérdésekben létét teszi koezkára, azok feniber 11-én, szombaton. megvalósitására minden erejével törekszik. (Élénk helyeslés.) Vajay István: Kormányok mindig lesznek. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénz Ügyininiszter : A képviselő úr másik vádjára azt kell mondanom, hogy az nem csak át nem gondolt, hanem talán méltatlan is, a midőn a kormányt azzal a váddal illeti, hogy a quietizmusnak enged tért, semmit sem te^z, csak hoszszúra osztja be az ígéreteket, szóval a tétlenségnek adta át magát. Mindenkire bátor vagyok hivatkozni, a ki igazságos ítéletet akar mondani, hogy volt-e kormány, — nemcsak mi nálunk, de bármely állam kormányának tevékenységével fel merem venni a versenyt, — a mely aránylag rövid idő alatt egyes nagy kérdéseket oly nagy számmal nem csak felvetett, hanem azokat kellő és beható megfontolás után a törvényhozás elé juttatta volna? (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a bal és szélsőbalon.) Hiszen nem a quietizmus vádja illethet meg bennünket, hanem arra, kell gondolnunk, hogy nem is politikai, hanem egyikünk, vagy másikunk talán egészségi okokból lesz kénytelen működése folytatását, vagy legalább oly mértékben való folytatását, a mint eddig tette, félbeszakítani. (Mozgás és derültség a bal és szélső baloldalon.) Azok a szavak, t. képviselő úr, jók lehetnek arra, hogy egyes oly körökben, a melyek nem bírnak azzal a tehetséggel, hogy a politikai működésben kívánható eredményeket, munkaképességet megítélhessék, hangulatot keltsenek; de a ki a politikai élet terén működik és a kinek nem az lehet a feladata, hogy azokat a köröket hangolja, hanem a ki méltányos, mindenek felett pedig igaz ítéletet akar mondani, az a tétlenségnek, a quietizmusnak vádját mi ellenünk nem hangoztathatja, (Úgy vanlUgyvan! jobb felöl.) Most engedje meg nekem a t. ház, hogy röviden még egy, itt a t. házban igen modern ellenvetésre és vádra térjek ki, és ez az ígéretek be nem váltásának a vádja, (Halljuk! Halljuk!) mely annyira divatos lett, hogy ezen divatáramlat elől még Szacsvay képviselő úr sem tudott kitérni. Egyes más kérdésekre, a melyekről talán a részletes tárgyalás során lesz alkalmam bővebben nyilatkozni, most kiterjeszkedni nem akarok, de két kérdésről meg kell emlékeznem. Az egyik a valutarendezése tekintetében tett ígéietem, a másik az egyenes adók reformja tekintetében tett ígéretem. Kun Miklós: Hát a magyar udvartartás! Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügy minisZZter: Az udvartartás tekintetében is majd méltóztatik meghallani annak idején, hogy mi történik.