Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

245. országos ülés 1893, iiOYember 11-én, sssomlinton. 75 Talán természetesnek fogja tartani a t. ház, ha a valutakérdésre most ki nem terjeszkedem ; nem terjeszkedem ki két okból: Először, mert állásomnál fogva nem tartom megengedhetőnek és kívánatosnak, hogy ilyen fontos kérdésben minduntalan nyilatkozzam ; (Helyeslés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) de másodszor nem terjeszkedem ki azért sem, mert hiszen Horánszky képviselő úr, a ki ;izt felhozta, talán az általam épen most felhozott indokokra való tekintetből maga is azt mondta, hogy erre vonatkozó észrevételeit annak idején fogja megtenni, és én csak azt szerettem volna, ha a t. képviselő úr indokolás nélküli ítéletét is akkora halasztotta volna. (Tetszés a jobboldalon ) A valutára nézve tett ígéretemre vonatkozólag csak egyet vagyok bátor mondani: hogy én a valuta rendezését, úgy, hogy rövid idő alatt mindenkinek a zsebe aranyakkal lesz tele, sohasem ígértem, (Élénk derültség. Felkiáltá sok: Az kellene!) ma sem teszek ilyen ígéretet, (Derültség.) és a t. képviselő urak majdnem ilyen értelemben méltóztatnak követeléseik mértékét /elállítani. Én, t. ház, egy komoly lépést kezdeményeztem a valuta rendezésére. Terminushoz ast nem kötöttem, józanul terminushoz nem is köthettem, attól az időhatártól is még évek választanak'el, a mely alatt annak befejezését valószínűség szerint, de nem programmszertíleg kilátásba helyeztem, úgy hogy azokra a nemcsak elhatározó, hanem nagy, eredményes lépésekre való tekintettel, a melyeket már is tettünk, az ígéretek be nem váltásának vádját erre a kérdésre nézve el nem fogadhatom. (Helyeslés jobb felől.) Á mi a másik kérdést, az egyenes adók reformját illeti, igenis, t. ház, felemlítettem, és úgy tudom, az 1892-iki expozémban megmondtam, — nem emlékszem a szavakra, de lényegük az volt, — hogy úgy igyekezem azt előterjeszteni, hogy az az 1894 év folyamán tárgyalható is legyen. Es erre vonatkozólag azon statisztikai adatokon kívül, a melyeket, — méltóztassanak elhinni, — igen nagy fáradtsággal és utánjárásí-al lehetett csak megszerezni és összeállítani, összeállítottam egy füzetben az ide vágó külföldi törvényeket, továbbá a magyar egyenes adók történetének fejlődését, nemkülönben az egyenes adó reformálására vonatkozó emlékiratomat. Összeállítottam, mondom, kinyomni azonban magam nem tudom, az államnyomda most a házat illető nyomtatványokkal, a melyeket talán még jobban méltóztatnak sürgetni, mint ezt, jelesen a zárszámadások és a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat nyomtatásával van elfoglalva, de legközelebb annyi példányban fog majd kinyomatni, ho^y t. ház tagjai közt is szétosztathassák, a mint ezt van szerencsém most bejelenteni. (Helyeslés jobb felöl.) És most engedje meg a t. ház, hogy a politikai illemnek tegyek eleget, midőn Filtsch József t. képviselő úrnak az állambiztosítás tekintetében felvetett eszméjére röviden annyit válaszolok, hogy én az állami biztosításnak híve nem vagyok, de elismerem, hogy az az irány, melyet az állam-szoczializmus terén követünk nemcsak mi, hanem követ talán minden állam, előbb-utóbb a biztosítási kérdéseknek olyatén megoldására vezethet, a mely ha ném is az állami biztosítás, de a kötelező és közbiztosítás jellegével bir. (Helyeslés jobb felöl.) Ma ezzel a kérdéssel nem foglalkozom, még pedig két okból Először azért, mert maga az a biztosítás, a mire kitérj eszkedhetik az állam, az elemi károk terén, — mert az állatbiztosítást külön veszem, erre vonatkozólag talán közelebb lesz szerencsém javaslatot tenni, — maga a tűzbiztosítás is újabb irányzatokat követ, jelesül követi az általános biztosításnak, a premiere risique mindinkább meghonosúló irányát. De a mai viszonyok között ezen kérdést akutnak nem tekinthetem, mert akkor, midőn mérföldekre kiterjedőleg állami közegekkel nem rendelkezünk, midőn állami adminisztrácziónk nincs, hacsak ezen biztosítást az államkincstár kizsákmányolási methódusának nem akarjuk tekinteni, (Igaz ! Úgy van! jobb felöl.) ezzel a kérdéssel legalább ez idő szerint nem foglalkozhatunk. Kérem a t. házat, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől.) • Elnök: Polónyi Géza képviselő úr kivan személyes kérdésben felszólalni. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk >) Méltóztassék nekem megengedni, hogy csak néhány pillanatra személyes kérdésben felszólaljak. Nem volt szándékom az általános vitánál felszólalni, s ezt nem is szükséges hogy motiváljam. A t. ministerelnök úr, beszéde folyamán, a melynek kedélyességét igen szívesen elismerem, midőn a lefözés vádjával foglalkozott, volt kegyes megemlékezni arról, hogy e tekintetben Horánszky s Helfy képviselőtársaim és én egy véleményen voltunk. Megvallom, t. ház, hogy nem személyes érzékenykedés vezet e felszólaláshoz, a mire — szívesen bevallom — semmi okom sincs, hanem azért szólalok fel, mert remélem, hogy felszólalásom a közre nézve hasznos lesz. Mielőtt azonban ezt rövid, néhány szóval megtenném, egy illemköteleséget tartozom leróni azzal, midőn tudomásul veszem, hogy a miniszterelnök úr egyik ministertársának a munkából való kidőiését bejelentette. (Derültség. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Megbetegedett 10