Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-245
^45.orsüágo> üiés 1893.november 11-én, szombaton. 59 annak egy tagja, a ki nem e t. ház körébe tartozik, az 1867-iki törvényben foglalt »magyár hadsereg« kifejezéséről megemlékezett, s oly szót használt . . . Gr. Apponyi Albert: Frázis! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nos igen, hogy frázis; én nem emeltem rögtön szót. Ez az a nagy politikai mulasztás. Hát először azon az ülésen, vagy legalább akkor, midőn ez mondatott, jelen sem voltam; de, ha ott lettem volna is, nem szóltam volna, mert maga a megjegyzés lényege, hogy t. i. a 67-iki törvénynek »magyar hadsereg* kifejezése alatt nem azt a külön magyar hadsereget lehet és kell érteni, melyre sokan tendálnak, azt hiszem, oly állítás, melyet a t. képviselő úr sem fog kétségbe vonni. (Úgy van! jobb felől.) A t. képviselő úrnak másik bizonyítéka az, hogy, midőn a hadügyminiszter egy válasza tárgyaltatott, s a Hegedüs Sándor t. barátom követelésével szemben a delegáczió batá rozatában kívánt akadémia felállítását későbbi terminusra helyezte kilátásba, (Zaj balról) akkor én megint hallgattam. Talán a t. képviselő úr előtt is tudva van, hogy a delegáczió határozataira a közös kormány által adandó válaszok a magyar kormány egyetértésével állapíttatnak meg, hogy tehát, — nem ugyan a tárgyalás közben történő esetleges felszólalásai és megjegyzései, — de a hadügyminiszternek az az irott válasza, melyről ott -szó vän, az én szolidárisommal tétetett. (Felkiáltások balról: Annál rosszabb. 1 ) A t. képviselő úr tehát azt várta tőlem, hogy előbb beleegyezzem a válasz ily módú megadásába, s midőn megadják, szólaljak fel ellene, (Zaj bal felöl.) s mert ezt meg nem tettem, ebből azt következteti, hogy akkor, midőn hadügyi kiadásokról van szó, mocczanni sem merek. Hát, t. ház, akkor, mikor túlzott követelésekkel állottak elő, akkor, midőn megengedem, magukban czélszeríí, sőt talán szükséges intézményeket gyorsabban akartak létesíteni, mint anyagi teljesítőképességimk megengedte volna, akkor igenis felszólaltam e követelések ellen, még pedig sikerrel. (Ügy van! a jobboldalon.) És akárki fog is utánam jönni, mert ez, — engedelmet kérek, •— nem szóbeszéd, hanem hivatalos okmányokkal igazolható tény, ott fogja találni az irattárban azt is, hogy én, mint minden szükségletnél, a hadügyi költségvetésnél is elismertem a természetszerű növekedés szükségét és okadatoltságát, de az anyagi teljesítési képességünkkel arányban nem álló követeléseket kellő mértékre leszállítottam. (Igaz! Ügy van! a jobbodalon.) Miután pedig most egy oly terv állapíttatott meg, a melynek fokozatos megvalósítása nézetem szerint anyagi teljesítési képességünkkel arányban áll, reménylem, hogy azon eset, hogy a hadügyi követelések túlzott mértékben állíttassanak fel, és azután az adminisztratív tárgyalások során legyünk kénytelenek már előzetesen azok ellen állást foglalni, legalább a legközelebbi években többé előfordulni nem fog. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy azok a hadügyi követelések valami túlzott mértékben nincsenek megállapítva, ha talán, megengedem, terhesebbek és nagyobbak, mint magam óhajtanám, hogy azok legyenek, arra én két bizonyítékot vagyqk bátor felhozni. Az első bizonyíték és élő tanú Horánszky Nándor t. képviselő úr, mert, ha ő figyelemmel kisérte az én működésemet a delegáczióban, én is természetesen figyelemmel kisértem az ő működését. És mit láttam ? Hogy akkor, midőn tételenkint vettük elő azt a szükségletet, és arról volt szó, hogy megajánljuk-e azt, vagy sem, a t. képviselő úr igenis emelt kifogásokat közjogi szempontból, de maguknak a tételeknek szüksége elől ő sem tudott elzárkózni. Horánszky Nándor I Nem szavaztam meg azokat! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: A szükségesség szempontjából vagy politikai szempontból? Méltóztassék számadatokban kifejezni azokat a tételeket, a melyeket meg nem szavazott és mutassa ki azután azoknak vészthozó fináneziális következményét, mely az ő álláspontja és az én álláspontom közötti fináneziális küíömbözetből az ország fmáncziáira hárult. De, t. ház, egy másik, ennél talán nagyobb bizonyítékom is van arra, hogy ha, ismétlem, azok a hadügyi kiadások nagyok és terhesek is, de talán még sem lehet azt állítani, hogy a mi védelmi kiadásaink nagyobb mértékben növekednének, mint többi kiadási szükségleteink. Ha összehasonlítást teszünk a közösügyi kiadások és egyéb tárczák szükségletei között, azon eredményre jutunk, hogy költségvetésünkben a közösügyi kiadások l-9°/o-kal, de a vámbevételek növekedésének hozzászámítása mellett, mert csak igy lehet felállítani a paralellát, 4%-kal növekszenek. A honvédelmi tárcza szükségleteinek többlete 38°/o-ot tesz ki. Ezzel szemben egyetlen egy tárczát sem találok, hol a kiadások, az eddigi kiadásokhoz viszonyítva, ilyen kis százalékkal növekednek. Az egyetlen pénzügyminisztérium kiadásai növekednek 44°/o-kal, ellenben a kereskedelmi tárczáé 8*8°/o-kal, a foldmívelési minisztériumé 8*6°/o-kal, az igazságügyminiszteriumé83°/o-kal,abelügy minisztériumé lO^/o-kal és a vallás- és közoktatásügyi ministeriumé 1 l°/o-kal. Ezek számadatok, a melyek azt bizonyítják, hogy, ha még el is tekintek a pénzügyi és kereskedelmi tárczától, hol üzemi
