Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

70 245. orszAgos Illés 1898. november 11-én, szombaton. természetű kiadások is fordulnak elő, de azon tárcsáknál, mint a milyen az igazságügyi és vallás- és közoktatásügyi, hol ily üzemi természetű kiadások nem fordulnak elő, a kiadások több, mint kétszeres, háromszoros arányban növekednek, mint a mi védelmi kiadásaink. Ismétlem, nem kiesinylem én azt a szükségletet, melyet itten követelnek; terhesnek, súlyosnak, de teljesítendőnek tartom. Csakis Molnár József t. képviselő úrral szemben, a ki a szükségletek aránytalanságának megosztásáról szól, akarsam azt a bizonyítékot szolgáltatni, hogy ez az aránytalanság nem úgy üt ki, hogy a hadügyi és honvédelmi kiadásoknál a növekedés nagyobb százalékban nyilvánul, hanem úgy, hogy a kulturális és reformkiadásokra, a belügyi, igazságügyi és a vallás- és közoktatásügyi tárczánál aránytalanul nagyobb, kétszer olyan arányban növekedő kiadásokat vagyunk képesek fordítani. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Horánszky Nándor t. képviselő úr annak igazolására, hogy én reklámot csinálok, mert hiszen reklámmal, lefőzéssel és gondolom felültetéssel méltóztatott vádolni, ismétlem, a nélkül, hogy személyes térre követném, de talán kötelességem is vádakat egész nyugalommal nem magamon száradni hagyni, mondom, annak igazolására, hogy reklámot csinálok, milyen két bizonyítékot hozott fel ? Azt, hogy, ha mi reálisan és helyesen, a valóságnak megfelelően irányoznók elő, akkor azokat a bevételeket sokkal nagyobb összegben kellene előirányozni, mint a költségvetésben vannak. A t. képviselő tVrnak ezelőtt néhány esztendővel mindig az volt a kifogása, hogy a bevételek túlságosan vannak előirányozva. Akkor irrealitással vádolt ben minket, most pedig, hogy a realitás követelményeinek teljes szemmeltartásával vannak a tételek előirányozva, mégpedig úgy, a hogy itt és e helyről többször konstatáltam magam is, hogy én is azt hiszem, hogy több lesz a bevétel, de többet előirányozni czélszerünek és okszerűnek nem tartok, épen azért, mert áll az a tétel, a melyet a t. képviselő úr és Helfy Ignácz t. képviselő úr is felhozott, hogy ezen bevételek között, prekárius természetűek is vannak, most ezt reklámhajhászatnak nyilvánítja. (Derültség jobb felöl.) Ez ellen nem volna kifogásom, ha a t. képviselő úr később önmaga nem czáfolná meg a maga állítását, mert a ki beszédét 20—25 sorral tovább olvassa, ott annak bizonyítékát fogja találni, hogy ezeket a többleteket mi, 5 millió erejéig, már is kimerítettük, vagy legközelebb ki fogjuk meríteni. Ez van a t. képviselő úr beszédében és ez által önmaga szolgáltatta annak a bizonyítékát, hogy az a reklám nem áll, hanem hogy a t. képviselő úrnak volt szüksége arra, hogy ily tételeket hozzon föl a végből, hogy valahogy ezen reklámot igazolhassa. (Tetszés jobb felöl) A másik állítása a t. képviselő urnak az, a hol a lefőzésről szól. Polónyi Géza: Igaza van! (Mozgás jobb felöl) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: És itt nemcsak Polónyi Géza t. képviselő úr most nyilvánított véleményével találkozom, hanem Helfy Ignácz t. képviselő úréval is, a ki, ha jól tudom, a múlt esztendőben szórúl-szóra ugyanazokat hozta tel, a miket most Horánszky Nándor t. képviselő úr. (Derültség jobb felni.) A dolog tehát, engedelmet kérek, legalább is nem új. (Egy hang bal fdöl: De igaz!) Ám nézzük meg, hogy menynyiben igaz. Épen ezzel akarok foglalkozni. (Eall/uk! Halljuk!) Azt méltóztatott felhozni, hogy nagy összegeket követelek, hogy abból valamit elengedek s mégis egy többletet fentartok. Ebből áll a lefőzés. A fogyasztási adóknál pedig épen borzasztó állapot fejlődik ki; mert ott ugyanaz a tendenezia érvényesül, az egész ország árendába adatik s innen van a nagy fináncziális eredmény. (Mozgás bal felöl.) Ha a t. képviselő úr a három évi cziklus eredményét figyelemre méltatja, ugy azon adatokból, a melyeket a pénzügyi bizottságban is közöltem, kitűnik, hogy a kereseti adók 8,80d.000 írttal növekedtek. Ebből egy, még pedig igen tetemes rész az összeírások pontosabbátétele folytán a családtagokra esik, úgy, hogy, bár erre részletes statisztikai adataink nincsenek, alig mondható, hogy magára a tülajdonképeni három adóosztályú keresetadóra 600.000 írtnál több maradt, a mi a kivetési czenzusnak, a bebecslésnek következménye. Azt hiszem, t. ház, hogy ennél csattanósabb bizonyítékot senki se szolgáltathat, mint a képviselő úr, hogy tudniillik nem az adósrófnak, hanem ezen adónemnél a természetes fejlődésnek következménye ezen viszonylagos többlet A ki tudja, hogy nálunk a kereseti adó alapját képező jövedelem, a mint ezt a közzétett statisztikából is mindenki láthatja, 84,000.000 forintot tett és valamennyire csak bizik ezen ország fejlődési képességében: nem hagyhatja figyelmen kivtíl azt, hogy a három utóbbi évben egyes iparágak nagy lendületet vettek; hogy épen azon foglalkozási ágak szaporodtak és lettek intenzivebb jövedelmezőségüekké, melyek ezen adó alá tartoznak. (Úgy van! jobb felöl.) A három évre megosztva ezen 600.000 frtot, talán mégis a természetszerű növekedésnek s nem az adóSrófnak tulajdonítható ezen eredmény. (Úgy van! jobb felöl.) De, hogy különben mennyire áll az, hogy az ország a fogyasztási adók terén árendába van adva, arra nézve méltóztassék a sta-