Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-245

60 245. arieágos öléi 1898. november 11-én, szombaton. csak hangoztassa ezt, jöjjön valahára tudatára annak, hogy a hatalom gyakorlása nem önczél, melynek a honpolgárok feltétlenül meghódolni tartoznak, hanem eszköz csupán a közjó biztosítására és megóvására, ne szolgáltasson jogot az illető politikai párt állása, hanem erre való tekintet nélkül, az igazság szigorú követelményei szerint, szakítson végleg a kormányzati rendszer szánalmas voltát oly kirívóan bizonyító kémrendszerrel, mely közhivatalaink nagy részénél oly igen dívik, jutalmazzon és sújtson a szerint, a mint a hivatalnok hivatali kötelességeinek híven, pontosan és lelkiismeretesen meg vagy meg nem felel, ne fojtsa el a hivatalnokban sem az önérzetet saját hatalma érdekében, hanem tisztelje és ápolja a hivatalnokban is azt, mert csak önérzetes honpolgárok és hivatalnoki kar tehetnek nagygyá egy államot az idők tartamára, a mire szolgalelkek soha sem képesek, függetlenítse a hivatalnokot saját felebbvalói s maga a kormány esetleges túlkapásai alól helyes szolgálati pragmatika és fegyelmi törvény alkotásának létesítése által, szakítson valahára azon sáfárkodási rendszerrel is, melyet különösen a vidéki városokban felállítandó intézmények létesítése tekintetéből alkalmazásba venni szokássá vált, s mely, igaz, hogy az ällamfiskális érdeke szempontjából, előnyösnek mutatkozik, de a demorálizácziónak is főforrásavá lett, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső balon.) állítson fel intézményt ott, hol az állam és a köz érdeke annak felállítását szükségesnek tűnteti ki, de ne állítsa fel az egyik várost mumusnak főispánai útján egy másik város ellenében, hogy minél több pénzbeli áldozatot szorítson ki, tekintet nélkül arra, hogy az illető város anyagi helyzete jövő fejlődésének veszélyeztetése nélkül ezen áldozatot elbírja-e avagy sem, mert hiába teszszük nagygyá a fővárost, az ország fejlődésének kulcsa nem kizárólag ebben, hanem az összes városok felvirágzásában rejlik. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mindez a liberalizmus követelménye, de nem minden. Valóban szabadelvű, igazságos választási reformot igényel ez ország, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) s ezt legelső sorban, mert ilyen nélkül parlamentarizmusunk, közéletünk beteg állapotát nemcsak nem lehet gyógyítani, hanem minden reform, bár a liberalizmus hangzatos czége alatt, érdemleg azonban annak merő szatírájaként, csak a kormány hatalmi körét fogván tágítani, közállapotainknak nem javulását, hanem rosszabbodását fogná előidézni. (Élénk helyeslés bal- és szélsőbalon.) Azért, bármennyire legyek is meggyőződve közigazgatásunknak államosítás útján leendő reformálása szükségéről, s bármily helyeseknek látszassanak is a t. kormány e részben előterjesztendő javaslatai, előzetesen is kijelentem, hogy azokhoz a választási reform létesítése előtt szavazatommal hozzájárulni nem fogok. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket kívántam ez alkalommal elmondani, g midőn a t. ház szíves türelméért köszönetemet fejezem ki, kijelentem, miszerint az előadottak alapján a t. kormány iránt bizalommal nem viseltethetvén, a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom s Horánszky Nándor t. képviselőtársam beterjesztett határozati javaslatához járulok. (Élénk tetszés és helyeslés a [bal- és szélsőbálon. Szónokot számosan üdvözlik.) Perczel Béni jegyző : vikár István! Vikár István: T. ház! őszintén megvallom, nehéz helyzetben vagyok, a midőn a jelen vitában felszólalva, csatlakozom azokhoz, a kik az állami költségvetés el nem fogadásával a kormánynak bizalmatlanságot szavaznak. Nehéz helyzetben vagyok tisztán és egyedül csak azért, mert, midőn bizalmatlansági szavazatomat indokolom, majdnem lehetetlen akaratlanul is nem vétenem a parlament méltósága, a parlamentarizmus követelményei ellen; nehéz nem vétenem, mert kormányunknak gyámoltalansága és hazafiatlan politikai működése az utóbbi időkben oly gyümölcsöket termett, a melyek kell, hogy minden igaz hazafiban a jogos felháborodás érzetét ébreszszék fel. De habár, a jogos fölháborodás érzete még a legkeményebb szavak használatát is mentené, arra törekszem, t. ház, hogy, a menynyire csak lehetséges, kerüljem felszólalásomban a parlamenti vitatkozásokban szokatlan, a parlament méltóságával Össze nem egyeztethető szavak használását; arra törekszem, hogy olyan fegyverekhez ne nyúljak, a melyek méltatlanok volnának azon magasztos szent elvekhez, a melyeket azon párt, a melyhez tartozni szerencsém van, diadalra juttatni, méltatlanok azon nemes czélhoz, a melyet elérni szándékozik. A beterjesztett költségvetés az előttem felszólalt t. képviselőtársaim, különösen pedig a tegnapi ülésen felszólalt Molnár József képviselőtársam által általánosságban és részleteiben eléggé méltatva lett, így én azzal ezúttal nem foglalkozom, csakis a kormány politikai működése, politikai rendszere és az eset folytán felmerült jelenségekkel óhajtok röviden foglalkozni. T. képviselőház! A t. miniszterelnök úr a nemrég múltban szemrehányást tett azért, hogy alig múlik el ülés a t. házban, hogy a vádaskodások és gyanúsítások egész özönével ne találkoznék. Igaza van a t. miniszterelnök úrnak! A vádaskodások és gyanúsítások napirenden vannak e házban, de ezekben épen úgy része-