Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

244. országos ül ós 1893. november lO-én, pénteken. *7 vagyok a kormány iránt, mely ezen politikai irányzatot a legjobb értelemben, a valódi magyar nemzeti politika szempontjából, képviseli (Zajos ellemondás a bal- és szélső baloldalon. Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) 8 azon tudatban, hogy ez a kormány úgy mint a múltban, a jövőben is meg íogja mutatni, hogy ezt a politikát tudja a gyakorlati kormányzásban megvalósítani, a költségvetést elfogadom. (Zajos helyeslés a jobbóldalon. Zaj a szélsrl baloldalon.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! (Felkiáltások: Csendet kérünk!) Méltóztassanak helyöket elfoglalni! Szacsvay Sándor: T. képviselőház! (Halljuk !) Körülbelül egy éve annak, hogy a kormány bizonyos elvi kijelentésekkel és a liberalizmusnak bizonyos mázával itt előttünk megjelent. A kormány próba-évi működésének eredményei immár feltárulnak előttünk az állami költségvetés előirányzatában is; és ebez képest a kormányzatnak szelleme, iránya, eddigi sikerei, vagy esetleges sikertelenségének kilátásai mind megannyi támpontot nyújtanak nekünk arra, hogy működése, szelleme és jövője fölött politikai bírálatot gyakoroljunk, sőt elég tárgyi és alanyi bizonyítékaink vannak arra is, hogy politikai ítéletet is mondhassunk. Ezt kívánom én tenni ez alkalommal, és minthogy bizonyítási rendszeremhez tényálladékokat, eseményeket is alkalmaznom kell, szíves engedelmöket kérem, hogy ha oly dolgokkal is fogom untatni a t. házat, a melyek általában nem ismeretlenek, de a melyekre bizonyítási rendszerem szempontjából mégis szükségem van. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Politikai értelemben is áll az, hogy a múltnak eseményei kihatnak a jelenre, de kihatnak a messze jövő politikai fejlődésrére is. És ez nálunk kétszeres igazság, t. képviselőház. Ugyanis azon, mondhatni országos hatások után, a melyek a véderő, Kossuth visszahonosítása, a közigazgatás államosítása és a honvédBZobor leleplezése feletti vitákkal az országnak egész közlelkiismeretét felébresztették, ezen felébredésben az alkotmányos érzületet öntudatára serkentették és ennek az öntudatában azon veszély felismerésére is vezették, mely szerint nemhogy a jelenleg fennálló alkotmányi biztosítékok szilárdittatnának, hanem a jelenlegi különben is csonka alkotmányban fenlévőket is épen meggyengítik ; ezen országos hatások után — mondom — megrendült még a lefchargikus, az apathikus lélekben is a fennálló közintézmények és alkotmányos rendszer iránti, különben is csak fatalizmuson alapuló ^özhit is. (Igae! Úgy van! a szélső báloldalon.) És, t. ház, ne feledjük, hogy jelenségek mutatkoztak magában a jubiláris ünnepélyt átélt szabadelvű kormánypártban is, mert az egyéni önállóságnak puroszi szárnypróbálgatásait is láttuk, és jelenségek mutatkoztak, hogy a közelégedetlenség és közsikertelenségből táplálkozó vegyi bomlás már azon pártban is jelentkezik. És mi történt, t. ház, közügyeinkiek e kritikus helyzetében ? Az talán, hogy gyökeres orvoslás kerestetett? Nem! Az történt ismét, hogy ugyanazon fizetésképtelen részvénytársaság új czég alatt tovább akarja folytatni az üzletet. (Derültség bal felől.) És történt ez azon remény és kilátásban, hogy az új programmot támogatni fogja a nemzeti párt, és támogatni fogja majd maga a függetlenségi párt is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon ! Halljuk ! Halljuk!) E czélra azt tették, hogy a felsőbbség és nemzeti párttal szemben egyszerűen, a megválasztbatlanság és közös ügyek fentartásának szolgálata mellett fedezeti váltókat bocsátottak ki; a függetlenségi és 48-as párttal szemben pedig felsőbb hatóságilag még le nem bélyegezett ígérvényeket bocsátottak ki. {Úgy van! a szélső baloldalon.) így elkészülvén az új prospektus, természetesen azt a képviselőházban a részvényesek nagy örömujjongással, de a hite lezők nagyon is kételkedőén fogadták. Nem lehet egyébiránt tagadni, t. ház, hogy tetszetősség is volt a prospektusban és alkalmas is volt az arra, bogy a gyenge médiumokon át az idegessé vált közvéleményre bizonyos fokú kedvező szuggesztiót és benyomást, is gyakoroljon. Ámde a kik alaposan vizsgálódtak s azon programúinak béltartalmát is elemezték, azok előtt fel kellett tűnnie, hogy abban mily sok a látványosság, és mily kevés a beltartalam és hogy az csak arra lehet alkalmas, hogy ; »!gnotos fallit, notis est derisui«. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen egyoldalú programm készítésével azonban két fontos, alkotmányos és erkölcsi igazságot elfelejtett a t. kormány a számításából. (Halljuk ! a szélső baloldalon.) Az egyik az, hogy jogczíme ezen programm némely pontjaiuak megvalósítására tulajdonképen még mai napig sincsen ; ugyanezen programmnak minden új pontja még eddigelé az illetékes alkotmányos közvélemény elébe terjesztve nem lett, és ezekre nézve alkotmányos közvélemény, mint egyedül irányadó közeg még eddig helyeslőleg, vagy bizalmatlansággal nem is nyilatkozott meg. (Zaj a szélső baloldalon.) Ennek pedig t. ház, igen fontos következményei vannak, mert ezen jogczím nélkül a programmnak mindig meg lesz egy folytonossági hiánya. Iparkodik ugyan a kormány ezen folytonossági hiányt, részint azzal betömni, hogy hiszen ezen programm-pont Deák Ferencz politikai hagyományának a következménye, ille-