Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

45 üi. orwégot ülés 1898. noYember 10-én, pénteken. jogait, tehát magának a nemzetnek az alkotmá­nvát is erősíteni. Hát, t. ház, az én vélekedésem szerint na­gyon roskadozónak kellene lennie, és nagyon nyomorúságos alapon kellene állani a mi állami szerkezetünknek, de nagyon ingatag alapon kel­lene nyugodnia még magának a koronának is, ha ezek ;i nemzetnek még ily jelentőségű nyil­vánúlását sem tudnák kiállani és kitartani, nyi­latkozzék az meg bármely modorban, akár a Tisza Lajos gróf által inszinuált kevésbbé ta­pintatos modorban in. (Igás! Úgy van! a szélső­balon.) Tovább menve, az ő Felsége személye kö­rüli miniszter úr ezt is mondja: »Ezen fellépésük által aztán, azok előtt, kik a magyarnak könnyen fellobbanó, sajátsá­gos, látszólagos ellentéteket felmutató, de mindig őszinte és lovagias természetét alaposan nem isme rik, tehát főleg a külföld előtt, azon gyanúra szol­gáltatnak okot, hogy a nemzetnek iojálitási nyilatkozatai nem őszinték, hogy azokban meg­bízni nem lehet.« »A felfogás téves, de ez nem változtat a dolgon. Tény, hogy azon vélelem, mely a ma­gyar nemzetnek a vitézségén túl, politikai érett­sége, tapintata és ügyessége iránt is a külföl­dön általában elterjedve volt, az utóbbi évek­ben erős csorbákat szenvedett.« Elismerem, t. képviselőház, s magam sem tagadom, hogy az u n. politikai érettség az utóbbi időkben csakugyan csorbát szenvedett^ mert hiszen, t. képviselőház, ez a t. kormány politikájának egyik következménye. Igen ám, de ha ez így van is, s ha ezt nem is lehet el­titkolni, kérdezem, ki okozta ezt? Mi-e, a kik a nemzet önérzetének ápolására törekszünk, vagy önök okozták-e a túloldalon, a kik oda vitték az országot, hogy e nemzetnek még a saját Önérzetét is el kellene titkolni, mert önök ennek nyilvánosságra hozatalát összeütközésbe hozzák még államszerkezetünk követelményeivel is. Mi, t. ház, nem jutunk sohasem összeütkö­zésbe állami szerkezetünk követelményeivel. Mi nem szegtük meg a korona iránti lojalitásun­kat, sem tettben, sem pedig és annál kevésbbé, aktuális pártpolitikai czélokért. És hogy milyen lojalitással viseltetünk a korona] iránt, annak birájáúl nem a t. kormányt fogjuk felhívni, ennek a kérdésnek a megoldását nem a t. kor­mánytól várjuk, mert ezt meg fogja oldani rövid idő múlva a nemzet maga azzal, a mikor az országnak a többsége, annak a többségnek itt ülő képviselői ellene fognak fordulni az 1867-iki kiegyezésnek, és akkor akár mit fognak beszélni a kiegyezés magasztalai, az alkotmányosan ural­kodó király nem fog összeütközésbe jutni a nemzeti akarattal, mert ez nem csak, hogy ellen­keznék alkotmányosságunkkal, de lerontaná azt a bizalmas viszonyt is, a melynek lerombolására önök, úgy látszik, a királyi válaszokkal töre­kednek, de a melynek ápolását eddig is köte­lességünknek tartottuk, és ezentúl is kötelessé­günknek fogjuk tartani. (Élénk helyeslés a szélső­balon.) Nagyon tévedt tehát a t. kormányelnök úr, a mikor azt mondotta, hogy mi csalódtunk. Mi nem tévedtünk a nemzetben sohasem, de igen tévedt a nemzet önökben, t. kormány, a mikor azt hangoztatják, hogy liberális politikát követnek, de a melyből ma még egy szemernyit sem valósítottak meg. Mi, t. képviselőház, nem vezetjük félre az országot eredményes pénzügyi politikával, a melynek árát a nép drágán fogja megfizetni, nem akarjuk elterelni a nemzet gon­dolkozását a történelemhez való kegyelettől azzal, hogy példával szolgáljunk, hogy ne menjünk a honvédszobor leleplezéséhez, — hanem törekszünk arra, hogy megvédelmezzük a nemzeti függet­lenséget, hogy Magyarországot mint magyar államot, és a magyar nemzetet mint nemzetet meg és fentartsuk, hogy tiszteletet és tekintélyt szerezzünk intézményeinknek mindenkor, minde­nütt, minden irányban. Ha nem ez lebeg a t. kormány előtt, akkor mi ezen az utón követni nem fogjuk, nem annál inkább, mert e politi­kával sem a nemzet, sem a közvélemény bizal­mára és rokonszenvére nem számithat, s nem ié fog számíthatni soha. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Lánezy Leó! Lánczy Leó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn legelőször kérem ki a t. ház becses figyelmét az általam elmondandókra nézve, szí­vesen követem a t. előadó úr jó példáját és szorosan a tárgynál kívánok maradni és egyes, a költségvetéssel kapcsolatos kérdést óhajtok megvilágítani. Mindenekelőtt örömmel üdvözlöm a t. kor­mánynak azon, az összes reszortokra kiterjedő tevékenységét, mely a költségvetés összes szám­adataiból kiviláglik, és azon reformot, mely a költségvetésben lüktet és abból visszatükröződik. Egy túléber kritikus, egyes alárendeltebb kér­désekre vonatkozólag ugyan hozhatna fel egyet­mást, mit szerinte másként kellett volna végezni, de ez könnyű munka szemben azzal, a mit a kormány végez, midőn nagyszabású és tervszerű reformakcziót inaugurál az államélet minden ágazatában. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Tartózkodni fogok tehát ily kisszerű fel­fogás alkalmazásától, midőn a költségvetésről szólok, mert ezt helytelennek tartom akkor, midőn pénzügyi politikánknak sarkalatos elveit a költségvetés összeállításában látom megvaló­sítva és kereszttílvive, tudniillik egyrészt a pénz­I ügyi egyensúlynak biztos alapon való fentartá-

Next

/
Thumbnails
Contents