Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

45 üi. orwégot ülés 1898. noYember 10-én, pénteken. jogait, tehát magának a nemzetnek az alkotmánvát is erősíteni. Hát, t. ház, az én vélekedésem szerint nagyon roskadozónak kellene lennie, és nagyon nyomorúságos alapon kellene állani a mi állami szerkezetünknek, de nagyon ingatag alapon kellene nyugodnia még magának a koronának is, ha ezek ;i nemzetnek még ily jelentőségű nyilvánúlását sem tudnák kiállani és kitartani, nyilatkozzék az meg bármely modorban, akár a Tisza Lajos gróf által inszinuált kevésbbé tapintatos modorban in. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) Tovább menve, az ő Felsége személye körüli miniszter úr ezt is mondja: »Ezen fellépésük által aztán, azok előtt, kik a magyarnak könnyen fellobbanó, sajátságos, látszólagos ellentéteket felmutató, de mindig őszinte és lovagias természetét alaposan nem isme rik, tehát főleg a külföld előtt, azon gyanúra szolgáltatnak okot, hogy a nemzetnek iojálitási nyilatkozatai nem őszinték, hogy azokban megbízni nem lehet.« »A felfogás téves, de ez nem változtat a dolgon. Tény, hogy azon vélelem, mely a magyar nemzetnek a vitézségén túl, politikai érettsége, tapintata és ügyessége iránt is a külföldön általában elterjedve volt, az utóbbi években erős csorbákat szenvedett.« Elismerem, t. képviselőház, s magam sem tagadom, hogy az u n. politikai érettség az utóbbi időkben csakugyan csorbát szenvedett^ mert hiszen, t. képviselőház, ez a t. kormány politikájának egyik következménye. Igen ám, de ha ez így van is, s ha ezt nem is lehet eltitkolni, kérdezem, ki okozta ezt? Mi-e, a kik a nemzet önérzetének ápolására törekszünk, vagy önök okozták-e a túloldalon, a kik oda vitték az országot, hogy e nemzetnek még a saját Önérzetét is el kellene titkolni, mert önök ennek nyilvánosságra hozatalát összeütközésbe hozzák még államszerkezetünk követelményeivel is. Mi, t. ház, nem jutunk sohasem összeütközésbe állami szerkezetünk követelményeivel. Mi nem szegtük meg a korona iránti lojalitásunkat, sem tettben, sem pedig és annál kevésbbé, aktuális pártpolitikai czélokért. És hogy milyen lojalitással viseltetünk a korona] iránt, annak birájáúl nem a t. kormányt fogjuk felhívni, ennek a kérdésnek a megoldását nem a t. kormánytól várjuk, mert ezt meg fogja oldani rövid idő múlva a nemzet maga azzal, a mikor az országnak a többsége, annak a többségnek itt ülő képviselői ellene fognak fordulni az 1867-iki kiegyezésnek, és akkor akár mit fognak beszélni a kiegyezés magasztalai, az alkotmányosan uralkodó király nem fog összeütközésbe jutni a nemzeti akarattal, mert ez nem csak, hogy ellenkeznék alkotmányosságunkkal, de lerontaná azt a bizalmas viszonyt is, a melynek lerombolására önök, úgy látszik, a királyi válaszokkal törekednek, de a melynek ápolását eddig is kötelességünknek tartottuk, és ezentúl is kötelességünknek fogjuk tartani. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nagyon tévedt tehát a t. kormányelnök úr, a mikor azt mondotta, hogy mi csalódtunk. Mi nem tévedtünk a nemzetben sohasem, de igen tévedt a nemzet önökben, t. kormány, a mikor azt hangoztatják, hogy liberális politikát követnek, de a melyből ma még egy szemernyit sem valósítottak meg. Mi, t. képviselőház, nem vezetjük félre az országot eredményes pénzügyi politikával, a melynek árát a nép drágán fogja megfizetni, nem akarjuk elterelni a nemzet gondolkozását a történelemhez való kegyelettől azzal, hogy példával szolgáljunk, hogy ne menjünk a honvédszobor leleplezéséhez, — hanem törekszünk arra, hogy megvédelmezzük a nemzeti függetlenséget, hogy Magyarországot mint magyar államot, és a magyar nemzetet mint nemzetet meg és fentartsuk, hogy tiszteletet és tekintélyt szerezzünk intézményeinknek mindenkor, mindenütt, minden irányban. Ha nem ez lebeg a t. kormány előtt, akkor mi ezen az utón követni nem fogjuk, nem annál inkább, mert e politikával sem a nemzet, sem a közvélemény bizalmára és rokonszenvére nem számithat, s nem ié fog számíthatni soha. Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Lánezy Leó! Lánczy Leó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn legelőször kérem ki a t. ház becses figyelmét az általam elmondandókra nézve, szívesen követem a t. előadó úr jó példáját és szorosan a tárgynál kívánok maradni és egyes, a költségvetéssel kapcsolatos kérdést óhajtok megvilágítani. Mindenekelőtt örömmel üdvözlöm a t. kormánynak azon, az összes reszortokra kiterjedő tevékenységét, mely a költségvetés összes számadataiból kiviláglik, és azon reformot, mely a költségvetésben lüktet és abból visszatükröződik. Egy túléber kritikus, egyes alárendeltebb kérdésekre vonatkozólag ugyan hozhatna fel egyetmást, mit szerinte másként kellett volna végezni, de ez könnyű munka szemben azzal, a mit a kormány végez, midőn nagyszabású és tervszerű reformakcziót inaugurál az államélet minden ágazatában. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Tartózkodni fogok tehát ily kisszerű felfogás alkalmazásától, midőn a költségvetésről szólok, mert ezt helytelennek tartom akkor, midőn pénzügyi politikánknak sarkalatos elveit a költségvetés összeállításában látom megvalósítva és kereszttílvive, tudniillik egyrészt a pénzI ügyi egyensúlynak biztos alapon való fentartá-