Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

244. országos fiiés 189S. november 10-én, pénteken. 4g sát, másrészt ezen kereten belííl mégis mindazon gazdasági és kulturális czélok és feladatok következetes ápolását és követelését, melyek a magyar nép jólétének előbbrevitelét, közművelődésének magas fokra való emelését jelentik. (Helyeslés és tetszés jobb felöl.) És habár számos oly feladatot látok még kezdeményezendőnek és inegoldandónak, melyek alkalmasak gazdasági és kulturális politikánknak keretét betölteni és tágítani, mégis dicsérendőnek tartom a t. kormánynak ez iránti mérsékletességét és tartózkodását. Mert, ha valaha főfontosságú jelentősége volt a szabadelvű párt programmja egyik sarkelvének, a pénzügyi egyensúly szívós fentnrtásának, akkor fokozottabb mértékben áll ez most, midőn a valutaszabályozás képezi tengelyét a legközelebbi évek programmjának és akcziójának. (Helyeslés és tetszés jobb felől.) Anynyiia meg vagyok győződve arról, hogy ezen szempont körül fog forogni pénzügyi kormányzatunknak minden akcziója a legközelebbi években ; annyira összeforrt e megindított mtívelet sikeres befejezése összes állami és gazdasági érdekeinkkel, hogy ezzel szemben el kell némulni minden kívánságnak, törekvésnek, tervezésnek, bármennyire jogosultnak és áldásosnak ígérkezik is, ha ez az oly nehezen és nagy áldozatok árán elért egyensúly megingatásával fenyegetne. (Helyeslés jobb felöl.) Itt nemcsak összes gazdasági érdekeink állnak koczkán, itt bizonyos tekintetben a monarchia nagyhatalmi poziczióját is látom angarssirozva. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobb felöl.) T. ház! A valutaszabályozás keresztűlvihetősége körül a legutóbbi időben számos aggály merőit fel és nem lehet tagadni, hogy nem egy jelentékeny akadályra bukkanunk a vállalkozás göröngyös útján. Főleg két jelenség az, mely ezen nehézségeket képezi. Az egyik az, hogy a külföldön elhelyezett értékpapírjaink, mint tudjuk, ez idő szerint az utóbbi években nagyobb mérvben befelé vándorolnak, mi által nemzetközi fizetési mérlegünk, a mely az utóbbi években lényegesen aktiv volt, kedvezőtlenül lön befolyásolva. Ennek folytán aranybevitelünk természetes medre kiszáradt és törvényesen megállapított valutánk diszázsiónak lőn alávetve, mert a monarchia birtokában levő aranykészlet azon átmeneti stádium folytán, a mely kell, hogy e körül fennálljon, a forgalomból ki van vonva és nemzetközi fizetési egyenlegünk kiegyenlítésére hozzáférhetlenné vált. A másik akadály, melyre utalni bátor voltam, az elsőnek tulaj donképen kútforrása, értem a nyugat európai pénzpiacznak deszorganizált voltát, mely azon nagy mesés összegű veszteségek által idéztetett elő, melyeknek főleg az angol, valamint a franczia és német tőke alá volt vetve. Ezen körülmények összefüggve saját valutaviszonyaink szabályozásával, még a laikus ember előtt is sze.nbeötlő és érthető. Mert ha eltekintünk attól, a mi egy későbbi jövő feladatát fogja képezni, a felveendő készpénzfizetések íentarthatóságától ós az akkoriban esetlegesen mutatkozó diszázsió leküzdésétől, miben áll valutaszabályozásunknak ez idő szerint leglényegesebb feladata, de egyszersmind legnehezebb része ? Abban, hogy képesek legyünk a monarchiába rendkívüli, kivételes aranymennyiséget bevonni. Eltekintve a monarchiának rendes fizetési mérlegétől, mely feltéve, hogy a jövő években is aktiv marad, egyedüli aranybeviteli forrásunk még jó viszonyok mellett sem lehet, tekintve az aranyszükséglet nagyságát; erre csak úgy leszünk képesek, ha sikerűi azon országokban, a melyek arany felett rendelkeznek, oly tőkeköveteléseket teremtenünk, a melyek a szükségelt aranymennyiség nagyságával egyenlők. Erre pedig csak úgy leszünk képesek, ha sikerűi ezen országokban úgy hazai, valamint osztrák papíroknak, czímleteknek nagymérvű elhelyezése, és ha ama pénzpiaczok azokat a papírokat abszorbeálni, magukba szívni képesek lesznek. És épen ez utóbbi körülmény az, a mely bennünket e pillanatban nemcsak, hogy cserben hagy, de sőt ellenünkre alakúit, és ebben látom főakadályát annak, hogy valutaszabályozásunkban ez idő szerint lényeges haladás történjók. Mindezekkel új dolgokat nem mondtam, és új szempontokat nem tártam fel, de nem lehet ezen egyszerű ténykörülményeket eléggé ismételni, mert minduntalan találkozunk oly törekvésekkel, főleg a sajtóban, melyek a valutaszal hályozás keresztűlvihetőségét számos másodrendű kérdéssel és felmerült inczidensekkel hozzák kapcsolatba, de a melyek azon kívül a felmerült nehézségekből fegyvert kívánnak kovácsolni úgy a t. kormány, mint e párt ellen a tekintetben, hogy az egész valutaszabályozási terv állítólag vagy rossz alapból indult volna meg, vagy ha jónak mondható is a terv, keresztülvitele körűszámos mulasztás és hiba követtetett volna el és a keresztülvitelre vállalkozó tényezők kontároknak bizonyulnak. Ez pedig nem áll, t. ház. Gyakorlati szempontból kontárnak mondható az, a ki oly nagy szubtilis műveletnél, egy akcziónál, mely számos, az állam hatalmi szféráján kívül eső tényezők behatásától függő, minden beállható nehézséget előre láthatónak képzel, de a ki egyszersmind az első nehézségnél kétségbeesetten jajveszékel és az esprit d'escalier szikráival tündököl. Különféle hibákat fedeznek fel, persze utólagosan, az eddig történtek körül. Mindenek előtt