Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

24*. országos ttlés 1888. noventber 10-éii, pénteken. 09 és követelményeknek megfelelő módon szerveztessék. Igaz ugyan, hogy, a mikor a t. kormány elnök úr a reformokról megemlékezett, azt mondotta, hogy a közigazgatási reformok az ő politikai feladatát és vágyódását képezik, mert hiszen épen a közigazgatás reformjában rejlik, a rendszeres igazgatás előfeltétele és a pénzügyi rendezésnek a megóvása is. Ámde, a mikor a kormányelnök úr ezt előterjesztette, semmi ga rancziát sem nyújtott arra nézve hogy ezen reformok miféle egymásutánban fognak itt felvonulni. És habár a t. kormányelnök úr ki jelentette is, hogy szándékában van a választási törvény revízióját foganatosítani, mégis, ha a kormány eddigi működését veszszük szemügyre, nagyon valószínűnek kell tartanunk, hogy találkozni fogunk a központi hatalmat biztosító és növelő törvényekkel, de a közszabadságot biztosító törvények nélkül, a melyek pedig még jobban fogják nevelni, azokat a veszélyeket, a melyek a mai rendszer veszedelmei miatt állanak fenn. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgy a miniszterelnök, mint a belügyminiszter úr azt mondták, hogy mivel a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat már te van nyújtva, a választási törvény revíziója nem oly sürgős. Én ismerem ezt a törvényjavaslatot, mert pártom részérő! tagja vagyok az annak tárgyalására kiküldött bizottságnak. De épen ezért, mert ismerem, elmondhatom, hogy ez a javaslat épen nem fogja a választások tisztaságát biztosítani, mert ezen javaslat is nyitva hagyja azon kapukat, melyeken a központi hatalom emberei benyomultak s benyomulni fognak ezentúl is, hogy meghamisítsák a nemzeti akarat szabad nyilvánul ásat. (Úgy van! a szélsti baloldalon. Mozgás jobb felől.) S én igazán nem is bírom összeegyeztetni a t. kormány sokat hangoztatott liberalizmusával azt, hogy, midőn beismeri a választási rendszer tarthatatlanságát, mégis elzárkózik ez égetően sürgős reformtól? Hisz, ha a t. kormány igazán akarja a választások tisztaságát s nem csak azért akar reformokat e téren, hogy az azokból nyerendő újabb hatalmat a nemzeti akarat elfojtására használja fel, akkor erkölcsi kötelessége, hogy már a jövő választások idején meg legyenek gátolva a választási visszaélések s ezzel biztosítva legyen a nemzeti akarat szabad nyilvánulása is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E kötelezettség alól nem lehet kibiíjni holmi hangzatos jelszavakkal, például azzal, hogy mi akadályozzuk a komoly munkát, vagy azzal, hogy az országgyűlésnek nem volt elég ideje letárgyalni a reformokat. Mert hiába fogja behozni a t. kormány a reformok egész halmazát, a kúriai, a közigazgatási bíráskodást, ha nem reformálja magát a választási törvényt és nem reparálja a választási visszaélések folytán keletkezett tarthatatlan állapotokat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) E körülmények folytán méltán táplál anerazet aggályokat a kormány jóhiszeműsége tekintetében, a melylyel pedig a t. kormány székfoglalója alkalmával a nemzet egy részénél talán találkozott, de a mely a legutóbbi időszak eseményei folytán a legkétesebb nívóra szállíttatott alá. Ennek a jóhiszeműségnek a jellemzésére elégséges, azt hiszem, az egyházpolitikai reformokra mutatni reá, a melyeknek megvalósítását a t. kormány Ígérte, és hirdeti ma is, — azokra a reformokra, — a melyeknek alapján buktatta ki a mostani kormányelnök úr az előbbi kormányelnököt, a melyeknek alapján és nyomán vitték izgalomba az egész országot, a melyeknek megoldását várják és kívánják az ország legvitálisabb érdekei. S mégis mit tapasztalunk e téren? Azt, hogy a t. kormány az általa előidézett izgalmakat nemcsak hogy lecsendesíteni nem képes, de reformjai megvalósítását még csak valószínűvé tenni se tudja. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A t kormányelnök úr a tegnapi nap folyamán azt mondotta, hogy a házassági jogra vonatkozó javaslat legközelebb ide a házba alkotmányos tárgyalás vég-e't be fog terjesztetni. Az ország ebből a kijelentésből okosabb és tndósabb nem lett; mert hiszen abból a kijelentésből, hogy a házassági jogra vonatkozó javaslat be lesz terjesztve, azt a konzequeneziát levonni, hogy a házassági jog csakugyan az általánosan kötelező polgári házasság elvére lesz fektetve, egyáltalában nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem akarok ezúttal az egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozni, hiszen majd ki fogja deríteni az idő, kinek volt részben igaza, vájjon a t. kormánynak-e? mely magát ezen reformok megvalósítására képesnek hirdette és hirdeti ma is, avagy nekünk volt-e igazunk, kik már eleve nem tartottuk őt arra képesnek, s ezért a bizalmat ezen indokból részére nem is előlegezhettük? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Átmegyek most, t. ház, az állami életünkben a közigazgatási kérdésekkel szorosan összefüggő s már igen régen aktuálissá vált nemzetiségi kérdésre. (Halljuk! Halljuk!) A t. kormányelnök úr akkor, midőn ezen kérdések itt e házban tárgyalva lettek, egyebet sem mondott, mint szemrehányást tett az előbbi kormányoknak, hogy ezeké kérdésben soha aktív politikát nem követtek. Azonban, hogy rámutatott volna azon intézményekre, melyeket fel akarnak állítani, avagy tényeket mondtak volna el, melyeket megcselekedtek, vagy megcselekedni fognak, azt egyáltalában nem tették. Nyi-