Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

40 244. országos ülés 1893. novttmber 10-én, pénteken. latkozataik tehát szokott módon nem voltak egyebek, mint hangzatos frázisok, de hogy azonban itt, ebben az országban lássunk valahára intézményeket, melyeknek súlya alatt minden honpolgár köteles legyen meghajolni, hogy ebben az országban és annak minden létkérdésében, jóban és rosszban egy nemzetté, egy testté forrjon össze minden faj, azt vagyis a hazafiság politikáját nem láttuk megnyilatkozni kormányainknál sohasem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kormány nem mondhatja azt, hogy ezek a kérdések új kérdések volnának; hiszen esaknem minden költségvetés tárgyalásánál felhozat tak ezek, s mégis alig látunk valahol intézkedést, hogy a magyar állam ellen külföldről szórt rágalmak megczáfoltattak volna, vagy a magyar állam szuverenitása meg lett volna védelmezve, mert ma sem bírunk semmi tudomással arról, íiogy azon oláh memorandum hősei micsoda büntetést kaptak, hanem tudjuk, hog_j azok ma is legteljesebb nyugodtsággal szidják a magyar fajt és izgatnak ezen országnak törve nyes jogrendje és integritása ellen. A t. miniszterelnök úr akkor, a midőn ezen kérdések itt szoba kerültek, azt mondotta, hogy ezen a dolgon a közigazgatás államosításával lehet segíteni. Csodálatos, t. ház, hogy valahányszor valami baj, vagy kérdés merül fel ebben az országban, mindig a közigazgatás államosításával ijesztgetnek bennünket, mintha ez olyan csodaszer lenne, a melylyel minden hibát reparálni, minden hibát kikúrálni és megorvosolni lehetne. Elismerem én azt, hogy a közigazgatást meg kell javítani, de a létező bajok javítására nem az egyedüli óvszer a közigazgatás államosítása, hanem igenis kell és szükséges, hogy a mostani önkormányzatra alapított közigazgatás olykép legyen berendezve, hogy annak emberei teljes hazafisággal és becsülettel informálják a kormányt, hogy az ne csupán a párturalom eszméjének szolgálatában álljon, ha nem, hogy a tisztviselő ismerje ezen bajokat és hogy súlylyal és hatálylyal bírjon kijelentése ezen nemzetiségekre is. Azzal a közigazgatással azonban, t. ház, a mely ma fennáll, a mely a párturalom eszméjének szolgálatában áll, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) és a mely az egyéni érdek szisztémájára van berendezve, ezt a czélt soha elérni nem fogjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Akárhány járás, akárhány kerület vau az országban, a hol a népnek választási joga még a legkisebb állásoknál is, minő a falusi bírói és falusi jegyzői állás, a hol tehát a nép igazán magának választja meg azt az embert, a kire ügyeinek vezetését bízza, mondom, még ezen kis állásoknál is a népnek választási joga nemcsak hogy illuzóriussá van téve, de maga a hivatal is közönséges árúezikk tárgyává van lealacsonyítva. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Egy szolgabírói kerületben lehet átlag 18—20 — 22 község, ehhez képest a községi és körjegyzők száma 12 —14—15 között változik. El lehet mondani, hogy egy-egy községben a jegyzői állás minden negyedik és ötödik évben, a bírói állás pedig törvény szerint minden harmadik évben jő üresedésbe, s így itt a változás még gyakoribb. És mit tapasztalunk? Azt, hogy ezen kis állásoknál is a nép választási joga nemcsak illuzóriussá van téve, de maguk azok az állások sok esetben közönséges árúczikkekké alacsonyíttatnak le„ Egy községi jegyzői állás, ha az meglehetős, megér 500—800, vagy ha az zsíros, 1000 frtot is. A falusi birói állás, mely tisztán ambiczió tárgyát képezi, 50 —100 írttal szokott jegyeztetni, nem ugyan a budapesti tőzsdén, hanem annál sokkal biztosabb és szilárdabb módon, az illető hivatali aspiránsoknál, de különösen magánál a szolgabírónál. (Igaz! Űyy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen állásokat választás útján kell betölteni, de sajnosán tapasztaljuk azt, hogy ez a választási jog tisztán csak papirosán van meg, mert az a szolgabíró önkénye folytán teljesen illuzóriussá lesz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a szolgabíró, a kinek 1200—1500 forint fizetése van, de a kinek állásánál fogva legalább 3000 frtot kell elköltenie évenként, az annak adja oda azt az állást, ki a legnagyobb summa pénzzel tud arra Hezitálni. (Úgy van! a szélső balon.) Igaz, hogy e dolgok diszkrét módon folynak, hanem annyi mégis kiszivárog a kül világba, hogy X-nek ennyibe, Y-nak pedig enynyibe került a jegyzőség vagy a falusi bíróság. A szolgabírónak száz meg száz módja van arra, hogy a község nyakára tolja azon egyént, ki neki legjobban tetszik, és a ki aliczitácziót legjobban bírja. (Mozgás a jobboldalon.) Hát, t. képviselőház, ha ilyeneket kell tapasztalnunk, és ha azt látjuk, hogy a nép még attól a választási jogtól is meg van fosztva, a mely már annyira meg van nyirbálva: akkor bizony ne csodálkozzunk azon, ha a polgárság Sokszor kihágásra hagyja magát ragadtatni, (Úgy van! a szélsőbalon.) és meggyülöli — nem mindig ugyanazon közigazgatási hivatalnokot, de meggyülöli magát a rendszert és ezzel együtt a magyar államnak egyik képviselőjét is. Ha végig tekintünk állami életünk egész vonalán, akkor alig látunk valami intézkedést, mely igazolná, hogy a t. kormány alapos munkát végzett ott, a hol a magyar állam ellen törő elemekkel szembe kellett volna szállnia. Ott van, hogy egyebet ne mondjak, maga a sajtó, mely ezen költségvetés szerint 8060 frttal többet fog kapni, mint az előbbi években. És miért, t. ház? Azért, mert