Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

3g 244. országos Blés 1898. november 10-én, pénteken. vádjának is. Ez a kormány, melynek nem alkuvó szabadéi vtísége és törhetetlen elvszilárdsága (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) a legutóbbi nehéz napok alatt is fényesen kiállta a tűz­próbát, a mely kormány munkabírásának, aka­raterejének és alkotó képességének annyi tanú­jelét adta, az a kormány, mely az államélet minden ágát illető programmja komoly bevál­tásának annyi eklatáns bizonyítékát szolgál­tatta, s a melynek rövid életéhez már is nagy alkotások emlékei fűződnek, .... (Élénk de­rültség és felkiáltások bal felől: Ugyan miféle?) Utt van a valuta .... az a kormány bizo­nyára nem fog okot szolgáltatni a politikai bi­zalmatlanság heves hangú kitörésére. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Derültség a bal- és szélső baloldalon.) És, ha mindennek daczára nem csökken a támadásoknak ezen vehemencziája, meg vagyok róla győződve, hogy ezen pártnak, ezen kormánynak elégtételt fog szolgáltatni az ország közvéleményének igazságos ítélete (Tet­szés jobb felől. Derültség a bal és szélső bal­oldalon.) Őszintén megvallom, t. ház, hogy én, a jeleztem bajoktól eltekintve, sem vagyok meg­elégedve közállapotainkkal, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) sok és nagy munka vár még megoldásra, de mert a kormány iránt teljes bi­zalommal viseltetem, mert a kormányt ezen fel­adatok megoldására képesnek és elég erősnek ítélem, és mert úgy eddigi tevékenységében, mint előterjesztett költségvetésében az erre irá­nyuló komoly törekvésnek, sőt a végrehajtás­nak is nyomait látom, a beterjesztett költség­vetést általánosságban a részletes tárgyalás alap­jául elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől. Moz­gás és zaj a bal és szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző : Babó Emil ! (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Babó Emii: T. ház! (Halljuk! Halljuk.!) Az előttem felszólalt t. képviselőtársam valódi dicshimnuszokat zengett a t. kormány politi­kájáról és a hozsannák egész özönével árasz­totta el a í. miniszter úr pénzügyi expozéját. Vajay István: Van is rá szüksége! Babó Emil: Azt hiszem, t. ház, hogy ha a t. pénzügyminiszter urnak szüksége volna po­litikájának védelmére, akkor bizonyára nem az előttem szólott t. képviselő urat választotta volna erre. (Derültség a szélső' haloldalon.) Azt hiszem, nagyon elengedhette volna ezt a túlsá­gos védelmezést, a melyet t. képviselőtársam hangoztatott, mert a t. miniszter úr politikáját sem a valutával, sem a regáléval, sem pedig a dunántúli kapitányokkal megvédelmezni nem lehet. (Derültség a széhö baloldalon.) Megenge­dem, hogy a kormán) mostani költségvetése, mely ezúttal is fölösleggel záródik, haladásnak tekinthető a múlthoz képest, ha összehasonlít­juk ezt a Szapáry-féle budgetekkel, melyekben a hiányok 40 millió forintig is felemelkedtek; de, még ha ez így van is, felette unalmas az a túlságos áradozás, a mely ezt a költségvetést kiséri, mert ha vannak és ha lehetuek előnyei ennek a költségvetésnek, az csak is előttünk, a mi szemeinkben tűnik fel ilyen előnyöknek, a kik a deficzites költségvetést éveken át meg­szoktuk, mert hisz igen természetes dolog, hogy egy egészséges állami életben a költségvetés­nek reálisnak kell lennie és a pénzügyi egyen­súlynak semmi körülmények között sem szabad megzavartnak látszania. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Távol áll tőlem, hojry ezen kijelentésemmel a költségvetésben foglalt számok csoportosítását akarnám megtámadni, avagy bármit is le akar­nék vonni azoknak érdeméből, a kik lehetővé tették, hogy ma deficzitmentes költségvetéssel állunk szemben. Hanem felhozom azért, mert ideje volna, hogy szakítsunk azzal a magatar­tással, a mely folytonosan azt hangoztatja, hogy e költségvetés tisztán a kormány műve, az érdem tisztán a számtanácsosoké, a kik azt összeállították, mert ez nem a t. kormánynak műve, hanem érdeme a magyar népnek, a mely ezt a költségvetést lehetővé tette, (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon.) annak a magyar nép­nek, a mely azt filléreiből hordta össze, a mely­lyel szemben tehát nem jogosult a t. miniszter úr folyton azt hangoztattatni, hogy tessék leborulni az ő nagysága előtt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a túlságos dicséret, t. ház, annál ke­vésbbé jogosult ennél a költségvetésnél, mert inig a múlt évi és az ez idei költségvetésben a reformok egész sorozatát láttuk felvonulni, addig az 1894 ik évi költségvetésben reformok egyáltalában nincsenek, mert hiszen az alig tűnik fel egyébnek, mint ama költségvetés egyes tételeinek az.idei költségvetés egyes tételeitől való eltérései megmagyarázása és egyszerű meg­világosításának. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát ezek a körülmények nagyon is színtelenné teszik a pénzügyi expozét és igazolják annak tarta­lomban való fogyatékosságát, mert daczára annak, hogy a t. kormány az új és a régi adó­nemek kizsákmányolásában valódi bravourt fejt ki, és daczára annak, hogy eljutottunk a teher­viselési képesség legvégsőbb határáig, mégis ebben a költségvetésben akárhogy vizsgáljuk azt, egyetlen nyomát sem látjuk annak, hogy akár egy tűrhetetlennek berendezett közigazga­tás, akár egy pénzügyi vagy a földmívelési politika oly következetes módon fejlesztetnék, a melyre az országnak joga volna, joga arra, hogy az ország minden intézménye, a nemzeti érdekek

Next

/
Thumbnails
Contents