Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-244
2M. orseégoi ülég 1895. noreniber íO-én, pétiteken. 37 a nemzeti párt belátná parlamenti helyzetének ferdeségét és tarthatatlanságát, (Élénk derültség és hosszantartó mozgás a bal és szélső baloldalon.) tagadhatatlanul meglévő szellemi tökéjét nem pazarolná az eddigi meddő küzdelem folytatására, hanem más úton és más irányban keresné annak érvényesítését. De mert ez egyhamar nem remélhető, addig is itt is, ott is ne az elválasztó, hanem inkább a bennünket egymáshoz közelebb hozó pontokat keressük; a kölcsönös méltányosság, az intencziók gyanúsításának kölcsönös kerülése, a higgadtság és objektivitás lehetnek csillapító szerei e bajoknak. Közrehathatnak és közre is hatnak a politikai helyzet elmérgesítésére más jelenségek is, a melyeknek, nézetem szerint, nagy részük volt abban, hogy utóbbi időben a kormány ellen a támadás kim életlenebb, a párt ellen a hajsza forszirozottabb lett és e jelenségek szorosan ö szefüggnek az egyházpolitikai programmal. (Hosszantartó mozgás a baloldalon.) Nem kívánok most az egyházpolitikai programra fejtegetésével foglalkozni, csak az azzal kapcsolatos jelenségekre akarok utalni. Sokan pártprogramm alapján, részint egyénileg már korábban hangoztatták e szabadelvű reformokat, követelték azok megvalósítását és a szabadelvííség glóriájával homlokukon sütkéreztek a népszerűség verőfényében, (Élénk derültség és hosszantartó mozgás a bal és szélső baloldalon.) És egyszerre csak a messze jövőbe utalt reformok bebocsáttatást sürgettek a parlament ajtaján, életet kértek, az ige testté lenni kívánt. Akkor keserves alternatíva elé jutottak az illetők. Vajay István: A kormányon! Tuba János: Ez a kormány hozta ide, ez kötötte ahhoz állását. Akkor azután, a mi addig jó, kényelmes és szép volt jelszónak, elrettentő lett előttük mint valóság. No hát, t. ház, mihelyt ezek a kérdések egyszerre itt termettek előttünk: lett azon urak táborában nagy elképedés ! (Derültség bal felől.) Vagy meg kell tagadniok, — ez volt a helyzetük, — eddig hangoztatott jelszavakat, vagy pedig segédkezniük kell olyan reform megalkotásánál, a melyet komolyan soha sem akartak. Ebből az épen nem irigylendő helyzetből a kibontakozásra azután előttük egyetlenegy remény mutatkozott, az, hogy az a kormány, mely ezen kérdéseket a tapétára hozta, azoknak megvalósításához állását kötötte, ha megbukik, akkor ezen kérdések, ha nem is örökre, de hosszú időre le fognak tűnni a napirendről. Támadták tehát a kormányt kíméletlenül, izgatottan, népszerűtlenné igyekeztek tenni, a helyzetét tarthatatlanná akarták tenni, le akarták járatni, megbuktatni minden áron, minden eszközzel, bármely kérdésben. Szóval kitörésre segítették a politikai helyzetben amúgy is lappangó vihart, azt remélve, hogy az majd elsöpri a kormányt a föld spinéről; de, hála Istennek, nem söpörte el. A t. uraknak ez az eljárása eszembe juttatja egy dunántúli kis város kapitányát. Abban az időben élt, midőn még a rendőrkapitányi állás az időközi választások esélyeinek volt kitéve. Nem volt valami nagy kapaczitás, különben is igen sok jogos kifogás volt ellene; de mégis igen sokáig tartotta fenn poziczióját. Kíváncsiak voltunk ezen rejtélynek megoldására és megkérdeztük öt. A válasz az volt: »A magyarázat igen egyszerű. A város lakossága panaszlókból és panaszlottak^ ból áll. Egyik vagy másik minőségben lassankint mindegyik fél megjelenik előttem. Mármost, ha valaki ellen panaszt emelnek erre én megidéztetem az illetőt és szigorú büntetést szabok reá. Ezzel meg van elégedve a panaszló; de nem hajtom végre az Ítéletet és akkor meg van elégedve a panaszlott.« (Derültség.) Azok az urak is megvalósítani vállalkoztak a szabadelvűséget jelszavaikkal, és érdemeket szerezni kívántak az ellentáborban tetteikkel. De valamint azt a bizonyos városkapitányt is utóiérte a nemezig, úgy bizonyára azon urak is nemsokára le fognak tűnni, azt hiszem, a politikai élet küzdőteréről. (Derültség a bal és sz4ső baloldalon.) Le fognak tűnni oly értelemben, hogy ilyen taktikázásra, azt hiszem, nem sokára nem lesz szükség, mert azok a reformok ide fognak kerülni és megvalósításukkal foglalkoznunk kell. Ez mindenesetre hozzá fog járulni a köz életben észlelhető izgalom csillapításához, de e tekintetben, megvallom, kiváló eredményeket várok maguktól az idekerülő nagy reformoktól. Az az eredményük mindenesetre meg fog lenni, hogy háttérbe fogja legalább egy időre szorítani a közjogi kérdéseket. Az eszmék ereje, hatalma közelebb hozza egymáshoz a bár különböző táborban küzdő, de rokon gondolkozású elemeket és a parlamenti vitatkozás színvonalát ismét az eszmék harczának magaslatára fogja emelni a politikai életben magában, a közélet berendezésében rejlő bajok orvoslását pedig majd meghozza az idő. Legalább a kormányon meggyőződésem szerint nem fog múlni, hogy az eddigi ideges izgalom helyébe nyugalom, az eddigi lassúság helyébe gyors, produktív munka lép. A netán megújuló támadásokra fokozott munkával fogunk felelni és a mint ez kicsavarta már eddig a támadások fegyverét az ellenzék kezéből, úgy hiszem, hogy élét fogja venni a többieknek is. Hiszen elnémult már a vád, hogy ez a kormány hiába vetette fel a szabadelvű reformokat a parlamenti tárgyalás készen álló anyaghalmazával szemben, el kell némulnia az üres jelszavak és a dologtalanság
