Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

3f 244, orisságos filég 1898. november lOrén, pénteken. még garnirungul kínálkoznak a jogfeladás, a nemzeti aspirácziók elhanyagolása, a reakezióval való barátkozás és a húsos fazekak annyiszor emlegetett meséje. (Mozgás bal felől.) így játszatik át a politikai küzdelem személyes térre, itt válik a vita hangja szeniélyeskedővé, kíméletlenné, szóval, felfogásom szerint, itt fakad közéletünk bajainak egyik főforrása, melynek elzárásáról ha idejekorán nem gondoskodunk, félő, hogy az iszapjával a politikai élet egész mezejét elönti. T, ház! Ne értessem félre, nem vád ez, csak a felfogásom szerinti tények ecsetelése. Talán kissé erős, {Felkiáltások a szélsőbalon; Dehogy!) de való sziliekkel. Nem vonom én le konzequencziáúl azt. hogy a parlamenti béke helyreállítása, a reánk váró munka gyorsabb elintézése és a közélet folyamának rendes mederbeterelése végett mondjon le e párt lételveiről, változtassa meg programmjának sarktételeit. Nem ; a felhozottakból eredményül csak azt vonom le és azt a hazafias kérést intézem a t. párthoz: hagyjon fel ezen örökös közjogi gravamenekkel és helyezze át működésének súlypontját a belreformok terére. (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!jobb felől.) Gr. Károlyi Gábor: Ugy-e, mondjunk le a programúiról, és akkor jó barátok leszünk? Ez nagyon egyszerűi (Élénk derültség.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Tuba János: A nemzet nagy többsége elismerte, hogy a 67-es kiegyezés nem máról holnapra szóló, hanem, ha nem is örökéletre szánt, de állandó alkotás, (Ellenmondás a szélső baloldalon.) melynek megbolygatása ma sem nem időszerű, sem ezélhoz nem vezető, sőt ha az európai konstetláeziókat figyelembe veszszük, a haza érdekeivel sem egyező. Es ha már, t. ház, e párt politikai programmjának eme tételeit az aktuális politika megállható feladatai közé sorozza is, ám manifesztálja azt ritkábban, komoly, ünnepélyes alkalmakkor, de ne tegye azokat unottakká, ne akadályozza azzal folyton a parlamentáris tárgyalások menetét, ismerje be, iiogy nekünk elsőbb rangú feladataink is vannak, hogy hiszen jöhet idő, mely az ő programmjának megvalósítására is kedvezőbb lehet. Majd, ha a magyar nemzeti állameszme nem csak irott malaszt, hanem élő valóság lesz; ha majd a válaszfal a magyar nemzet és a nemzetiségek közt ledől, ha majd egyek leszünk érzésben, gondolatban és nyelvben is, majd, ha a 16 millió magyar óhaja, akarata ad nyomatékot a nemzet követelésének. Addig pedig e nagy czélok eléréséi, az azok útjában álló akadályok elhárítását, a sürgető reformok létesítését, kulturális és gazdasági életünk fejlesztését munkálja e párt, ha lehet, velünk együtt, de ha útjainkkal megbarátkozni nem tud, ha abban velünk egyet nem ért, akár ellenünkben is. T. ház! A parlament harmadik nagy pártja, a nemzeti párt jegeczedési pontját sem a közjogi kérdésekben, sem a belpolitikai kérdésekben nem találjuk. Ez a párt velünk egy közjogi alapon áll, hívatott szövetségesünk volna tehát ezen alap megvédésére, és mit látunk, t. ház ? Azt, hogy ez a párt is a legutóbbi időben, miután a belpolitikai téren is tőlünk elütő programúi] a nincs, tehát voltakép létjoga sem volna, újabban létjogát e párt is egy közjogi vonatkozású kérdésben keresi és találja meg. Vádolja e kormányt és pártját, hogy nem híí sáfárai az 1867-ben a nemzet számára biztosított jogoknak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és azok hívatott védőjének önmagát tünteti fel. Ha e párt progratmnját komoly vizsgálódás tárgyává teszszük és annak magvárói a csillogó kijelentések burokját lehámozzuk, eredményül ki fog tűnni, hogy más konkrét különbség elvileg nincs, mint a magyar nyelvű katonai akadémia kérdése. Én nem kicsinylem e kérdés fontosságát, de ezt oly nagynak, oly elsőrangú nemzeti szükségnek, oly vitális érdeknek, mely egy párt létezésének alapját képezhetné, nem tekinthetem. Vajay István: Ha ol\ kicsiny, csinálják meg! Tuba János: De nem tekintem egy párt létezését indokoló alapnak azt sem, hogy a közélet bármily jeles, bármily hatalmas tehetséggel megáldott férfiát a hatalom birtokába juttassa. Érzi ezt maga a nemzeti párt is, és m^rt létezését, különállását és ellenzéki álláspontját elvi különbségekkel igazolni nem tudja, létezni, különállni és ellenzéki maradni természetesen akar és ezt igazolni is igyekszik, azt kénytelen tenni, hogy a napirenden felmerülő kérdésekben az elme analizáló erejével, de még inkább a párttekintetek nagyító szemüvegével és szőrszálhasogatásokkal keresi, kutatja, fürkészi az ellentéteket, elválasztó vonalakat, különbségeket. Úgy, de ezek a különbségek oly csekélyek, annyira elmosódok, hogy a közvéleményre való erősebb hatás indokából okvetlenül erősebb színezésekkel, markánsabb vonalakkal kell azokat kirívóbbakká, szembeötlőbbekké tenni. így játszatik a küzdelem a személyeskedés terére; ezért hangzanak föl lépten-nyomon a politikai gyávaság, politikai frivolitás és politikai opportunizmus vádjai, ezért nincsen a kormányban, ellenzéki megvilágítás szerint, politikai belátás, kormányzóképesség, ezért akarják a kormány iránti bizalmatlanságot egyénileg, személyileg felkeltem. És fájdalom, t. ház, ennek a helyzetnek megváltozása egyhamar nem remélhető. (Egy hang a szélső baloldalon: Talán fuzionálni kellene?) A dolog egyszerű szanálása az volna, ha