Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-244
244. ersiigo* ülés 1S93. ne Rzámlájára írni nem lehet. Állandó, komoly, a közéletnek rendszerébe magát mélyen befészkelt haj az, melynek kiirtására vagy legalább esil lapítására minden eszközt megragadni hazafias kötelesség. (Helyeslés a jobboldalon.) És sietnünk kell, t. ház, nehogy megkéssünk. Láttunk már jeleneteket, midőn már majdnem a forrpontig hevültek a szenvedélyek, láttunk már jeleneteket, midőn már nemcsak összemért fegyvereink, hanem a szemek is szikiáztak, (Derültség a baloldalon.) láttunk oly keoiény, oly éles összecsapást, hogy megdoblent tőle az ország közvéleménye. Hoitsy Pál: Különösen a miniszterelnök űrét a minap! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Arra nem hivatkozott! Tuba János: A pártember, t. képviselőház, latolgatja az ily személyes küzdelemben, hogy ki a győztes, de a hazafi — és így érez, így gondolkozik az ország nagy többsége is — elkomorodva kérdi, mi ha-zna van ebből az országnak, mi haszna van ebből a köznek ? Természeti törvény, hogy az egymás ellen ható erők részben v;igy egészben megsemmisítik egymást. Hát vájjon oly bőségében vagyunk mi az erőnek, hogy a személyeskedésre való erőpazarlás luxusát is megengedhetjük magunknak ? Vajay István: Hát ki kezdte ? Urányi Imre: Vajay kezdte! (Derültség a jobboldalon.) Tuba János: Helfy Ignácz t. képviselőtársam e bajok forrását a pártok életében, parlamenti viszonyainkban, szóval közéletünk egész berendezésében keresi és találja meg. Én is ott keresem, én is ott találom meg; csakhogy, mig Helfy képviselő úr ezekért a bajokért ezt a kormányt és ezt a pártot teszi felelőssé, én megkísértem igazolni az ellenkezőt. (Zaj bal felöl. Sálijuk! Halljuk ! jobb felől.) T. képviselőház! Én közéletünk bajainak főforrását abban keresem, hogy politikai életünkben, összes küzdelmeinkben még mindig közjogi kérdések dominálnak, (Felkiáltások a szélső baloldalról: Világos! Hisz ez természetes!) Madarász József: Ez a rákfene! Tuba János: Ezek a közjogi kérdések képezik azt a tengelyt, a mely körül az egész politikai világ forog, azt a ezirkulus vicziozust, a melyből kiszabadulni nem tudunk. Ezek mellett eltörpülnek a nemzet nagy, vitális érdekei, a korszakolkotó reformok, a szellemi és anyagi előrehaladás óriási feladatai. (Igás! Ügy van! jobb felöl.) T. ház! A parlament három nagy pártja köztíl a függetlenségi párt kifejezetten is közjogi ellenzék, élő ég állandó tiltakozás az 35 1867-iki kiegyezés ellen, ebben látja nemcsak állami önállóságunk teljes érvényesüiósének akadályát, hanem abban látja belső bajainknak forrását, s a kibontakozásra az egyedüli utat ezen alap megdöntésében keresi. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek alá van rendelve minden más, még belpolitikája is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megragad minden kínálkozó és nem kínálkozó alkalmat, hogy ezt kifejezésre juttassa, előtérbe állítsa, hogy a nemzetben ébren tartsa az ezen kérdések iránt most már mindinkább lanyhuló érdeklődést. (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon. Derültség jobb felől.) És mert e párt bircza a kiegyezés ellen folytonos, szünetet alig ismerő, nagyon természetesen ilyennek keil lennie a védelemnek is, melynek feladata első sorban erre a pártra vár. És innen van azután, hogy ez a párt akarva, nem akarva ismét meg i*mét a közjogi viták meddő, unalmas terére sodortatik. (Helyeslés jobb felől.) Mennyi idő elfecsérlődött, mennyi munka kárba veszett és mennyi reform háttérbe szorult már (Derültség és felkiáltások a szélső baloldalon: Melyik! Hol vannak f) az örökös közjogi viták miatt? És mégis, ha a parlamenti működés szekere döczögve halad előre, ha eredményt épen nem, vagy keveset tud produkálni, akkor az ellenzék ezt a kormányt és pártot teszi a parlamenti tevékenység meddőségeért felelőssé. (Úgy van! bal felől.) Sőt tovább megyek: az örökös közjogi lamentácziókat, a századokba visszanyúló tisztes múlttal bíró gravamenális politikát megunta már e nemzetnek ellenzéki része is. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Nap. nap után látja, hogy a legutóbbi 25 év alatt, tehát a kiegyezés óta a kiegyezés hatása alatt, sőt ha úgy tetszik, a kiegyezés ellenére is szellemi és anyagi téren a nemzet óriási haladásnak indáit (Mozgás a szélső baloldalon.) és a tények hatalma győzi meg arról, hogy e hazának boldogabb jövőjéhez az út nem okvetetlenül az újabb alkotmányosságunk alapját képező közjogi alkotások romjain vezet keresztül. Úgy de, t. ház, a közjogi vitáknak unottsága miatt e vitákat érdekesekké kell tenni, a sérelmek örökös ismétlését a hazafias kötelességteljesítés mezébe kell öltöztetni, és mert félnek, hogy a százszor meg százszor felmelegített közjogi eledellel elrontják a magyar ember gyomrát, fel kell azokat önteni a mindenben rémképet látó hazafias aggodalom generál-szaftjával. (Élénk derültség bal felől. Úgy van! Ügy van! Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Gr. Károlyi Gábor: Ezt Pázmándytól vette! Ez plágium! (Derültség.) Tuba János: Fel kell tálalni a személyes élíí támadások pikáns mártásával. Mindehhez 5* ivomlrtír ro-én, pénteken.
