Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

r

Í{: 244. orssságos ülés 1893. november 10-én, pénteken. vánvalóan szól a mellett, hogy ezen bevételi, illetőleg jövedelmi emelkedésekből nehezen fogja megvalósíthatni a t. kormány azon nagy reformok költségeit, a mely reformokat programnijában kitűzött. Ha pedig a további bevételi emelkedéseket nézzük, azt talWjuk, hogy a fogyasztási adók 3,160.000 forinttal, a bélyegilleték 640.000 forinttal, a jegilleték 420.000 forinttal, a lottójövedék 71.000 forinttal, a sójövedék 66.000 forinttal szerepel. Miud oly tételek, t. ház, a melyeket az alsóbb néposztály, ;i nagy néptömeg fizet: pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy nálunk az alsóbb néposztálynál az elszegényedés nagy mértékben megvan és folyton terjed. Már maga az a körülmény, hogy az ország lakosságának 15 százaléka napszámos, megdöbbentőleg kell, hogy hasson minden lelkiismeretes politikusra, kivált ha tekintetbe veszszük azt, hogy Ausztriában a munkások a lakosságnak csak 8 százalékát, Németországban pedig csak két százalékát teszik. És ne feledjük azt sem, hogy nálunk a földmíveléssel foglalkozók száma 6^,

1

/2°/o ; ezeknek túlnyomó része megint kisebb földmíves és ekkor képet alkothatunk magunknak arról, hogy milyen óriási teher vao az alsóbb néposztály vállain; mert a föld- és házadónak, az általános jövedelmi pótadónak nagy része, a fogyasztási adóknak pedig túlnyomó nagy része ezen szegény néptömeg vállain nyugszik. Mit jelent az a 26—30 forintos megterheltetés ahhoz a teherhez képest, melyet a szegény ember fizet akkor, midőn egy szivart elszív, vagy egy pohár bort iszik, pálinkát vagy sört, vagy midőn a felesége czukrot, kávét vesz, petróleumot éget, sót használ a főztéhez, vagy midőn a legegyszerűbb ügyében hallatlan magas öszszegű bélyeget kell használnia beadványára. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Valóban, t. ház, sokkal nagyobb teher az az adó, a melyről adókönyvecske nincsen, a melyet hallgatagon kell fizetni, és mert ez az adó többnyire szükségleti czikkekre esik, azért azt a nagy tömeg fizeti és nem a társadalom felsőbb osztálya. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ne felejtsük el azt sem, hogy ezen állami adónak nagy összegével nincsen leróva minden köztartozás, mely az adózó polgár vállain nyugszik, mert itt van az ország legnagyobb részében a 25—30°/o-nyi községi pótadó, az 5°/o-nyi iskolai adó, újabb időben a kisdedóvodaadó, azután a megyei útadó, a községi útadó, a megyei szegény- és kórházalap részére kivetett megyei pótadó, igen sok megyében a viczinális vasutak részére kivetett pótadő, egyházi adó, stb. Úgy hogy ezen adók együttvéve aligha magasabbra nem rágnak az állami adók összegénél. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már most méltóztassanak komolyan megfontolni, vájj OH ily nagy mérvíí megterheltetés mellett lehet-e komolyan, gondolni az adók emelésére vagy terjesztésére is. Ha pedig ez nem történik meg, miként véli a t. kormány megvalósíthatni nagyban igért reform-programmját? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nincs fonákabb és szerintem elítélendőbb eljárás, mint hogyha a nagy reformok tekintetében illuziónális számitások tétetnek. Mert ez kettőt tételez fel. Vagy azt, hogy a miniszter urak nem ismerik a gyakorlati élet valódi követelményeit, vagy azt, hogy a miniszter urak nem akarják a reformokat teljes mérvükben végrehajtani. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztatik-e komolyan gondolni, hogy elégséges lesz annyi polgári anyakönyvező a születések, halálozások és esketések nyilvántartására, mint a mennyi terveztetik ? Hiszen ha e reform programm úgy vitetik keresztül, a mint terveztetik, annak okvetlenül kettős következménye lesz. Az egyik, hogy a születések és halálozások és esketések polgári anyákönyvelése egy részben nem fog nyilvántartatni a bírságok daczára sem, más részben pedig épen a esekély díjazás miatt sok helyen nem fognak arravaló közegek akadni, a mi mindenesetre hátrányt fog maga után vonni. Vagy képzelhető-e a közigazgatás államosítása, vagy csak a községek rendezése is újabb kiadási emelkedések nélkül ? Hiszen ezeknek bármelyike is újabb nagyobb költséget igényel. A jelenlegi személyzet fizetése nagyon nyomorúságos, a személyzet szaporítása pedig elkerülhetetlen, mert hisz a jelenlegi adminisztrácziónak egyik legfőbb baja épen az, hogy a személyzet csekélysége miatt csak a katonai és pénzügyi kérdések intéztetnek el gyorsan és érdemileg, míg a többiek csak úgy és annyiban, a mennyiben az idő, vagy az illető tisztviselő erélye és képessége megengedi. Vagy hihető-e, t. ház, hogy egy pár millió állandó évi kiadás nélkül életbe lesz léptethető az új sommás eljárás? Hiszen a törvényszékek, mint felebbviteli bíróságok személyzet szaporításának annyi három tagból álló tanácscsal kell megtürténnie, mint a hány azon járásbíróságok számának a fele, a melyekre, kiterjed a törvényszék felebbviteli hatósága. Esnem szabad elfelejteni azt sem, hogy ugyancsak ez alkalommal nagyobb mérvű építkezési költségekre kell elkészülve lennünk, hivatalos szobákra, különösen sok új tárgyaló terem berendezésére, mert különben az igazságszolgáltatás vagy a hátralékokban, vagy a felületesség-