Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-244

244. országos XiUs 18SJB. november 10.én, pénteken. gj ben fog elveszni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Vagy gondolható-e az t. ház, hogy ugyancsak az igazságügyminiszter úr által tervezett új bűnvádi elj évenként nem fog-e két. három millió többkiadást okozni és van-e a t. háznak egyetlen egy képviselője is, a ki elhihetné, hogy a t. honvédelmi miniszter úr meg fog elégedni a népfelkelési keretek felállításának költségével és nem fogja-e a miniszterelnök urat újból felszerelés, vagy más czíinen arra kényszeríteni, hogy a néphadsereg eminens és első rangú fontosságával igazolja és indokolja a honvédelmi összköltségeknek túllépését? Egyáltalában, t. ház,^ én elismerem, hogy nem rózsás ágy vár a mindenkori pénzügyminissterre, mert közgazdaságunk , igen gyönge előhaladása mellett fokozatosan emelkednek mindennemű állami szükségleteink -és a katonai kádasok is. S mindezt teljesíteni és e mellett el nem hanyagolni főleg és első sorban a magyar nemzeti és állami fe]adatokat,o]y terhes feladat, melyet a jelenlegi politikai rendszer mellett teljesíteni képtelenség. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) És hiábavaló a kormánynak és különösen közegeinek minden törekvése, hivatalos jelentésekkel, hibás kimutatásokkal azt kimutatni, hogy nálunk minden téren sok történik, mert a mindennapi élet hatalmasan megczáfolja az általános jelentéseket és Ígéreteket is. Mi a vidéken nagyon jól tudjuk, hogy a népiskolák legnagyobb része elhanyagolt állapotban van; mi tudjuk jól, hogy a néptanítók a 300 frt fizetési minimummal csak nyomorognak, és hogy igen sok szegény iskola az állami segélyt, a mely pedig a törvényben kötelezőleg van előírva, vagy egyáltalában nem kapja meg, vagy csak igen későn ; és nem tudom, hogy miként fogja a közoktatásügyi miniszter úr a kisdedóvodákról szóló törvényt végrehajtani, mert a községek szegénységénél fogva állami nagyobb segély nélkül aligha fogja a kisdedóvodák felállítását még évek múlva is jelenthetni. De nálunk a közegész ségügy is parlagon van, nemcsak az orvosi személyzet csekély, sőt néhol hiányzik, hanem a községek szegénységüknél fogva a legprimitívebb egészségügyi intézkedéseket sem foganatosíthatják. Ha valamely vidékre a járvány beüt, onnan ugyan nagyon nehezen lehet elpusztítani, mert a községeknek nincs annyi pénztik, hogy a papíron szépen hangzó rendele tekét végrehajthassák. Azt hiszem, hogy a belügyminiszter úr épen a jelen évi kolera alkalmából egy pár éles példával győződhetett meg erről. Mindezek a jelenségek nem egy helyes és fényes kormányzatnak fényoldalát, hanem azt hiszem, nagyon árnyoldalát képezik. Pedig több nagyon fontos, országos kérdést nem érin tettem. Itt van a fillosera, mely 11 év óta pusztit és némely vidéken felforgatta a gazda. ság alapjait, másutt pedig a lakosság tekintélyes részét kiverte ősi fészkéből. Es a kor mány nézi, osztja a tanácsokat a társadalomnak, és nem veszi észre, hogy a társadalom szegénysége miatt nagyszabású állami akczió nélkül nem lehet pótolni a hiányt. Vagy itt vau a telepítés nagymérvű és nemzeti szempontból nagyfontosságú kérdése. Vájjon várhatuuk-e e tekintetben a kormánytól valami érdemes dolgot; vájjon nem fogja-e a régi rendszert követni, a mely nem vált hasznára sem az országnak, sem a telepítvényesekuek, legfeljebb a kiküldött biztosoknak? Ott van az egész felvidéknek és székelyföldnek elhanyagolt állapota. A nép mind a két helyen küzd a szegénységgel, a természet pedig sok kincscsel áldotta meg, de nincsen elég vasútja és ipara. Periig évek óta igérik, hogy ezen segíteni fognak, de a megvalósításra szükséges pénzt nem adják, mert kell a katonáknak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Olyan politikát, a mely minden rendszer nélkül osztja szét az állami szükségletekre igényelt költségeket, a mely az állami élet egyes ágait a legnagyobb mértékben fejleszti, míg a többieket, vagy gyengén, vagy egyáltalában nem istápolja, a mely a külön magyar nemzeti érdekeket csak szóval támogatja: helyesnek nem tartok. Részemről még helytelenebb politikai eljárásnak tekinteném, hogy az ilyen politika tovább vitelére szükséges eszközöket a költségvetésben megadnék, és pedig annyival is inkább rósz eljárás volna ez, mert a kormány nak eddigi működéséből, különösen pedig a királyi válaszok tárgyalása alkalmával tett kormány-nyilatkozatokból arról győződtem meg, hogy a kormány az ország valódi képét nem is látja tisztán. (Igaz! Úgy van! a szélsőhalon.) T. ház! Azok a nagy politikai eredmények, a melyek kisebb mérvben a felvidéki tótoknak, nagyobb mérvben az erdélyi részekben a románoknak egyetértő mozgalmában nyilvánulnak, nagyobb dolgokat takarnak, mint egyes izgatók és bujtogatok fészkelődéseit, mint a magyarok elleni gyűlöletet, mint a magyar kormányzással való elégedetlenséget. Az, a ki a helyszínén, és nem hivatalos jelenségekből látja a románok által lakott vidékeken az ő politikai eljárásukat, kivált az erdélyi részekben: megdöbbenve fog az előtt meghajolni. Bizonyos politikai önérzet mozgatja őket. Lehet, hogy tán politikai belátásuk rövidlátása okozza, de tény, hogy intelligencziájuk tekintélyes részét megkapta po~ litikai jövőjük missziója, az a nagy ábrándkép, mely a Magyarország szétdarabolása után a következő Dákóromániäból áll. Ez a baj tény-