Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-243

243. országos ülés 1893. noTCraher 9 tín, csütfortökSii. 25 mat, (Derültség jobb felől.) bocsánatot kérek, nem at. miniszter személyére, hanem politikájára értem, a 27 esztendőt, mert a t. miniszter úr az, a ki elődjeit mindig szavatolja, a ki a múltnak politikáját soha meg nem tagadja, mindig dicsőíti, azt gondolom, hogy ez a politika, nem tisztán személyekhez, hanem irányzatokhoz van tűzve. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ennek pedig a t. miniszter úr híve volt és ma is híve, és így joggal felvethetem e kérdést. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Avagy nem ott lógnak-e a szegen egymás mellett az elvek? (Derültség bal felől) A politikai elvekről nem szólok, hanem a közigazgatás elve, a kúriai bíráskodás, és most már, — fájdalom, — egy darabig valószínűleg a valutarendezés is. Hát nem ezek jelzik-e mind azokat a mértföld-köveket, melyek a t. kormányzatnak múltját képezik, nem igazolják-e, hogy a t. kormány felpiszkál és felvet minden nagy kérdést, de egyet se tud megoldani, nem igazolják-e, hogy összeveszít minden elemet, papot, katonát, társadalmat . . . (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Vajay István! Királyt és nemzetet! Horánszky Nándor: . . nemzetiségeket, pártokat? Pedig esak nem fogja tagadni senki, hogy az országban ma az államegységet jogosultan képviselő tényezők közéletében valami nagy összhang van. El lehet ezt egy fátyollal takarni ideig-óráig, de érzi minden ember, hogy ezen állam életében az a béke, nyugalom, mely n pártharczok közepette is megvolt eddig, mely szükséges, hogy e nemzet saját sorsát erőteljesen vihesse előre, kiveszett. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Hát ezért is mi vagyunk felelősek? Ide, t. ház, csak a pozitív politika vezethet, vagy a súlyos mulasztások özöne. Tény tehát, hogy e téren is fenforognak a nagy bajok, melyek a nemzet múlt életében nem forogtak fenn, és melyek következtében merem mondani, hogy a benső konszolidáczió, melyre törekedni kellene, ma sokkal rosszabb állapotban van, mint volt a nemzet életében bármikor. (Úgy van! Úgy van ! a baloldalon.) T. ház! Miért történik mindez ? Megmondom két szóval: egy korhadt rendszernek fentartásáért, melynek fentartása, meggyőződésem szerint, többé hosszú ideig teljesen lehetetlen. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Kiaszott az életerő abból a rendszerből, melyet ideig-óráig izgató szerekkel tartani lehet, de melynek sem állandóságában, sem életképességében nem bízik ma már senki. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Innen van, hogy a nemzet közélete állandó nyugtalanság előtt áll, a parlament működése pedig nem bírja azt az EÍPVH. NAPLÓ 1892-97. XIV. KÖTET. erkölcsi erőt, hogy annak segélyével valami hasznost, ezélszerűt, életképest lehessen teremteni. Annak pedig, hogy egy korhadt rendszer fentartható legyen, csak egy módja van, a klikkuralom. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ez mozgatja az ország életét ma. És valamint a t. pénzügyminiszter úr államtitkár korában spiritus familiárisa volt az akkori pénzügyminiszternek és ministerelnök úrnak, úgy ma megfordítva áll a dolog, t. i. elődje most visszaadja a kölcsönt a t. miniszterelnök úrnak (Úgy van! tetszés bal felől.) és elődje a politikában ugyanazt a szolgálatot teszi a t. miniszterelnök úrnak, melyet ő telt neki annak idején a pénzügyek vezetésében, t. i. most meg ő a miniszterelnök ár spiritus familiárisa. Már pedig ha valaki azt hiszi, hogy Magyarország közéletét egy ily klikk-uralommal tovább lehet egészségesen vezetni, hogy annak segélyével ez az ország képes lesz csak tizedrészét is megvalósítani azon ez óloknak, melyekre törekedni kell, az súlyosan téved, egyik hibából a másikba esik, egyik konfliktusból a másikba jut és arra ne számítson, hogy az ország beiéletébe visszatér az egészséges állapot, mely nélkül pedig egy országot, egy helyes politikát vezetni nem lehet, (Helyeslés bal felöl.) Jelentkezik is ez a t. pénzügyminiszter úr politikájában. Mindenki látja, hogy a t. miniszterelnök úrnak minden kevés, mikor arról van szó, hogy mi történjék. Neki kicsinyes a nemzetiségi politika, kicsinyes minden oly dolog, a mely fontossággal birhat a közéletben. Nem tudom, vaijon ennek az álláspontnak meg fog-e felelni tényekben is ez a politika, mely a t. miniszter elnök úr szemei előtt lebeg és melynek megvalósítására, remélem, törekszik is. Eddigelé a t. miniszterelnök úr nagy és fontom kérdéseket nem fogott fel azzal a komolysággal, nem igyekezett ezen kérdések kezelésében arra a megvalósítási szoliditásra a rnelylyel azok elintézendők lennének, szóval az a rendszer a ministerelnök úr politikájában, a mely nagy dolgokat könnyen intendál és csak akkor veszi észre, mikor azok megvalósításáról van szó, hogy azok intendálása nem volt helyes, vagy nem azon az úton folytattatott, a melyen folytattatnia kellett volna. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénz ügyminiszter: Miben ? Miklós Gyula: Semmiben! Horánszky Nándor: Melegen óhajtom, t. ház, hogy a kijelentések és a kijelentéseket követő siker közt ezentúl ne álljon fenn az a kibékíthetlen ellenszenv, a mely eddig mutatkozott, (Helyeslés bal felől.) hogy a kijelentések és sikerek barátságosabb lábon álljanak, mint eddig. T. ház! Egyik képviselőtársam, gondolom 4