Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-243

26 248. orsiAgosülés 1893. november 9-én, csütörtökön. a miniszterelnök úr kérdésére, közbeszólt, hogy semmi. Legyen szabad adatokat felhoznom annak igazolására, hogy ez mégis valami. Ha »t, kép viselő úr a delegáezióban lett volna, tapasztal­hatott volna bizonyos jelenségeket, a melyek az én állításomat szórói-szóra igazolják. (Halljuk! Halljuk. 1 ) Felmerült ott például a magyar katonai oktatás kérdése, a melyre a boldogult hadügy­miniszter úr kijelentette, hogy abból addig, a míg ő azt a helyet elfoglalja, soha semmi sem lesz. Madarász József: Itt van a semmi. (De­rű Hség hal felöl.) Horánszky Nándor: A t. miniszterelnök úr hallgatott, egy szót sem szólt. (Egy hang bal felöl: Ez is semmi!) Én csak a tényekre hivat­kozom. Ott volt például egy képviselőtársunk, a kinek nézete az volt, — mindenkinek a né­zetét tisztelem, — hogy az 1,867 : XII. tezikkbe bizonyos kijelentések jöttek bele, a melyekre súlyt komolyan senki sem helyezett és talán ma sem helyez, — a szavakra nem emlékszem. — (Mozgás hal felől.) A t. miniszterelnök úr jelen volt és erre sem szólt semmit. (Derültség bal felöl.) Egy pár év óta forszírozza a tisztelt túl­oldal a delegáezióban, — Hegedüs Sándor t. ba­rátom egyik főszószólója, és megilleti az el­ismerés e szószólásért, mert, bár szerintem hely­telen czélokra törekszik, de erőteljesen akarja a mit akar, t. i. — auémet tannyelvű katonai aka­démiát Magyarországon. Közbevetőleg mondom, hogy szerintem e törekvés elpusztítandó: inkább ne legyen semmiféle katonai akadémia, mint német tannyelvű katonai akadémia, ezt csak közbe­vetőleg mondom. És ime, midőn ezzel a követe­léssel szemben a delegáezióban egy oly válasz adatik, a mely fölött még t. barátom is nem csak elkeseredett és fölháborodott, hanem meg is ütközött, akkor ismét csak ott ült a t. mi­niszterelnök úr és nem szólt semmit. (Mozgás jobb felöl. Úgy van ! Úgy van ! a baloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter*. A válasz velem egyetértő leg adatott! Horánszky Nándor: Ott volt a delegáczio­nalis előterjesztés, amelyben, fölfogásom szerint, a véderő kitágításáról volt szó. Mi akkor fölhoztuk, hogy azon követelmények, melyek a delegáczió elé terjesztetnek, máshová nem vezethetnek, mint a véd erő megkerülésére. Kijelentettük, hogy a kép­viselőházban szóba fogjuk hozni a kérdést, mert e kérdésben a képviselőház az illetékes. A t. miniszterelnök úr akkor is ott volt és nem szólt semmit. (Mozgás a jobbóldalon,) Előttünk volt a királyi válaszok kérdése is. Ki van tisztában jelenleg is ez országban azzal, hogy ama válaszok tartalmát kire kell érteni ? (Úgy van ! Úgy van! bal felől.) És a t. pénzügyminiszter úr nekünk itt fé­nyes nappal, déli 12 órakor magyarázgatta és el akarta hitetni, hogy a magyar túlzó sovi­nizmus a nemzetiségekre is értetett. Azt hi­szem, hogy ezek nem semmik, hanem valamik, ezek jelenségek. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon. Ellenmondás jobb felől.) A mit mondok, azért felelek, s ha valaki kétségbe vonja, fel is olvasom. (Egy hang jobb felől: Hol tan?) Nem fogok adós maradni a válaszszal ; nincs nálam, nem hordom magam­mal az egész nyalábot; méltóztassék ítéletét felfüggeszteni addig, a míg felolvasom. Miklós Gyula: Várni fogok! Horánszky Nándor: Ez^k azok a jelen­ségek, t. ház, a melyekre építve, joggal mond­hatjuk, hogy a t. miniszterelnök úr azt a két­értelmű politikát követi, a mely Budapesten a németet, Bécsben a magyart szidja. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Épen azért, t. ház, mert mi ezzel a politi­kával egyet nem értünk, mert ennek a politikai szellemnek, a mely mégis csak szellem, semmi változását nem látjuk; miután oly jelenségeket nem tapasztalunk, a melyek bennünket ana in­dítanának, hogy eddig elfoglalt álláspontunkon változtassunk: kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon határozati javaslat kíséretében, a melynek semmi más czélja nines, mint a zárszó jogát számomra biztosítani, sem én, sem elv­barátaim a költségvetést általánosságban sem fogadjuk el a részletes tárgyalás alapjául. (Hosszantartó, élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon. A szónokot számosan 'Üdvözlik.) Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Bernáth Dezső jegyző (olvassa): »Hatá­rozati javaslat. Mondja ki a t. ház, hogy a költségvetést általánosságban sem fogadja el a részletes tárgyalás alapjául. Beadják Horánszky Nándor és társai.« Elnök: T. ház! Az idő előrehaladt. Szó­lásra többen vannak feljegyezve. Méltóztassanak hozzájárulni, hogy a költségvetés tárgyalásának folytatása a holnap reggel 10 órakor kezdődő ülés napirendjére tűzessék ki. (Helyeslés.) Ezzel a holnapi ülés ideje és napirendje meg van ál­lapítva. Most még az igazságügyminiszter úr kí­ván szólani. (Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház ! Van szerencsém benyújtani a királyi kúria és királyi ítélőtáblák bíráinak szaporításáról szóló törvényjavaslatot. (írom. 502.) Kérem, mél­tóztassék azt kinyomatni, a ház tagjai közt szét-

Next

/
Thumbnails
Contents