Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

264 252. orsüágos ölés 1898. norember ÜO-An, hetftn. előtt is kinevezett valakit számfeletti bírónak a kúriához. Nem úgy érteni, hogy kinevezett valakit az eddigi jogosultság ezímén, hanem úgy, hogy számított arra, hogy ezen javaslat el fog fogadtatni. Ezt a kérdést azért intézem a t. miniszter úrhoz, mert igaz, hogy a kik a hátralékok apasztását óhajtják, — és azt hiszem, azt mindnyájan óhajtjuk, — nem tesznek kifogást ez ellen, de én azért kifogásolom ezen eljárást, mert ez által a képviselőháznak a keze előre meg volna kötve, ha előbb neveztetett volna valaki oda ki, mintsem hogy a képviselőház a miniszter úrnak a jogot erre megadta. Elnök: Kíván valaki szólani? Bemete Géza; T. képviselőház! Valóban nagy mulasztásnak tartom a t. miniszter úr részéről, hogy eddig eltűrte azon botrányos állapotot, melyet a kúriánál tapasztalunk. Mert a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy polgári perekben gyakran egy és fél, sőt gyakran csak két év múlva jutunk ítélethez. Ázt hiszem, hogy néhány kúriai bíró kinevezésével, a mi most czéloztatik, ezen a bajon segítve nem lesz. Mert a kúriától az alaposságot meg kell kívánni, a miért is felhívom a t. miniszter urat arra, hogy azon kisebb vétségek ezreit ne engedtesse felebbezés útján a kúriához juttatni, melyekkel a kúria most kénytelen a nélkül foglalkozni, hogy azokban érdemileg intézkedhessek. Tehát a törvények akként való módosítását kérem eszközöltetni, hogy az ily nem fölebbezhető, de a törvény szerint mégis fölterjesztetni szokott ügyekben ezen fölterjesztések lehetőségének útja vágassék, a kúria ne legyen kénytelen idejét ily haszontalan munkával tölteni. Minket, az ügyvédi kart, méltóztatott okozni, és ezt méltatlan vádnak tartom, mert a t. igazságügyminiszter is jól tudhatja, hogy ily aprócseprő vétségi ügyekben a felek maguk szoktak eljárni, ritkán élnek ügyvédi képviselettel. De még nem is lehet rossz néven venni a féltől, hogy önvédelmi ösztönből bezáratásának foganatosítását és a pénzbírság lefizetését el akarja halasztani. A törvényhozásnak s a miniszternek kötelessége útját állani ily visszásságoknak. Ezt kívántam a kúria tételénél felhozni, különben a tételt elfogadom. Elnök: Kíván még valaki szólani, t. ház! ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! A szavazás előtt Mérey Lajos t. képviselő úr két kérdésére kívánok szólani. Először is kérem a tételt feltételesen megszavazni, úgy, á mint házban több alkalommal történt, tudniillik azon esetre, ha az ennek alapját képező törvény, a mely már tárgyalás végett a ház előtt van, megszavaztatik. Másodszor pedig a t. képviselő úr félreértette szavaimat. Én nem azt mondtam, hogy anticzipáltam ezen szaporítást. Ily kinevezés nem történt. Hanem, ha a törvényjavaslat elfogadtatik a törvényjavaslatban van felhatalmazás arra, hogy a kinevezést még ezen budget életbelépte előtt megtehetem, és a költség az ezen évre megtakarított összegekben találja fedezését. Különben kérném a tételt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök; A tétel meg sem támadtatván, gondolom, méltóztatik a t. ház hozzájárúlui, hogy azt megszavazottnak jelentsem ki, (Általános helyeslés.) azonban feltételesen azzal, hogy az illető törvényjavaslat, mely már a ház előtt fekszik, s a legközelebbi napokban tárgyaltatni is fog, elfogad! atik. (Általános helyeslés.) Ezen feltételekkel tehát a tétel megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Dologi kiadások: 19,900 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Bevétel 70 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) • Királyi táblák. Rendes kiadások: XX. fejezet, 3. czím. Eendesbevételek: VIII. fejezet, 3. czím. Kiadás: Személyi járandóságok 1,147.367 frt. Perczel Béni jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Legkisebb okom sincs visszatérni a felmerült vitás kérdésre. A t. igazságügyminiszter úr nyilatkozatai után az ország ítélhet a felett, vájjon elég indokolás volt-e az, a mit ő előterjesztett, az általam kifejezettek megerőtlenítésére, igen, vagy sem ? A miniszter úr nyilatkozatainak egy részére azonban lehetetlen röviden nem reflektálnom. A miniszter úr ugyanis valami klakkról s annak e házban való visszhangjáról beszélt. Nagyon lekötelezne a miniszter úr, ha azt nekem bővebben megmagyarázná, különösen, hogy vájjon engem összeköttetésbe hoz-e azon klakkal, s mennyiben lehetek én visszhangja, vagy szervezője oly klakknak, mert nekem sem rendelkezésem, sem befolyásom alatt egy oly újság sem áll, mint a »Magyar Ujság«, mely a t. miniszter úr szavait szó szerint visszaklakkolta. (Derültség a szélső baloldalon.) Ennyit szükségesnek tartottam megjegyezni. Részemről ilyesmi egyenesen ki van zárva, míg ellenben a miniszter úr a maga álláspontja mellett ezt busásan igénybe vette. Az igazságilgyminiszter úr eljárására nézve mindenesetre jellemző az is, a mit Mérey-Lajos t. képviselőtársam is mondott, hogy, mielőtt egy szervezeti törvényjavaslat torvénynyé válik, a fedezetet a budgetbe már felveszszük, vagyis