Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

260 252, országos ölés 1388. üovember äO*á«, hétfőn. tani, különben az a testűlet demoralizálóánék, ezt nem csak nem lehet nélkülözni, de a lehető legjótékonyább befolyással van. (Úgy van ! jobb felől.) A mi már most az ügyvédekre vonatkozó panaszokat illeti, hogy az ügyvédek a közéletből kidobattak, (Mozgás bal felől.) — s ezek t. képviselőtársam Szavai, — vagy kiszoríttattak volna, és hogy a bagatell-bíráskodásnál szintén ki szoríttattak a bíróságoktól: ez utóbbi kérdés a perrendtartás megalkotásakor bőven meg volt vitatva. A jelenlegi viszonyok között én azt tartom igazságos megoldásnak, s erre most itt mellékesen visszatérni nem szándékozom. Arról, hogy a közéletből lennének kirekesztve az ügyvédek, sem én, sem a * t. ház, sőt, mi több, maguk az ügyvédek sem tudnak semmit. (Derültség jobb felől.) Szóba hozta a t. képviselő ár a községi erkölcsi bizonyítványokat is, és úgy tűnteti fel azokat, mintha az igazságügyi kormányzat körébe esnének. A községi erkölcsi bizonyítványok a qualifikaezionális törvény azon pontja értelmében állíttatnak ki, mely feddhetetlenséghez köti az államszolgálatban való alkalmazást; természetesen magasabb állásoknál oly notórius az illetők egyénisége a kijelölő bizottságok, néha az igazságügyi miniszter előtt, hogy ily bizonyítványokra nincs szükség, sőt annál sokkal helyesebb és jobb mód van a minősítés megállapítására; de egész apró állásoknál a bizonyítványok nem nélkülözhetők, valamint a bűnvádi eljárás körében sem, a hol azok egyszerűen a büntetlen vagy rovott előéletet igazolják. Egészen nyiltan meg kell mondanom, hogy a jelenlegi rendszert igen tökéletlennek találtam, mert azok a közegek, melyek az erkölcsi bizonyítványokat kiállítják, igen sokszor nincsenek is azon helyzetben, hogy oly bizonyítványokat adhassanak, melyekre egész megnyugvással lehetne támaszkodni. (Úgy van! jobb felöl.) Jobb eljárás hiányában jelenleg ez van életben, de én t. barátommal, a belügyminiszter úrral bizonyos tár gyaíásokat folytatok és némi ideiglenes intézkedések történtek eddig is arra, hogy e bizonyítványok megbízhatóbbak legyenek. A mi azután a büntetlen előélet kérdését illeti, az ellenőrzés szempontjából a bizonyítványoknak e tekintetben való kiállítását az igazságügyi szervezettel bizonyos összeköttetésbe óhajtanám hozni. Méltóztatik tudni, hogy pl. Franeziaországban, s gondolom, már a román tartományokban is a Cahier rendszere van behozva; de ez nagyon költséges és sok előmunkálatot kíván, és valahányszor a hatóságnak szüksége van arra, hogy valakinek előéletét konstatálja, ez a mód sokkal biztosabb, bár sokkal költségesebb annak megteremtése és nehezebb is. Foglalkozom a kérdéssel, a melyre költséges szervezet lesz szükséges; a kellő időben és módon elő fogok állani az illetékes helyen ezen különben szövevényes és nehéz kérdésre nézve bizonyos javaslatokkal. (Helyeslés jobb felől.) E kérdés legjobban a román tartományokban van megoldva, másutt tudtommal oly jól nincs, legalább nem megbízhatólag ; legkevésbbé Angliában, a hol az egyéni szabadságra a legnagyobb súlyt helyezik. Ott nincs oly jó mód, nem azért, mintha közömbösek volnának e kérdés iránt, hanem azért, mert annak a megoldása fölötte nagy nehézségekbe s a személyes szabadságnak bizonyos korlátozásába ütközik, a mit pedig ma az elítélteknél is, a kik büntetésüket kiállották, a legszükségesebb mértéken túl terjeszteni nem emberies dolog. (Úgy van ! jobb felől.) Ezek azok, t. ház, miket előadni akartam. Még csak Szalay Károly képviselő úrnak a kaposvá.i törvényszék területén valami kijelölésre vonatkozó megjegyzését nem hagyhatom viszonzás nélkül. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr azt mondja, hogy bizonyos albírói állásra csak azért nem hozatott valaki javaslatba, mert az illető az előtt a politikai választásoknál korteskedett és igen kitette magát egy párt érdekében. Hogy és mint van a dolog, azt nem tudom. Ilyen indokolással én semminemű kandidáczióban — pedig ezeket ezrek számával olvastam át személyesen — nem találkoztam. Ezt tehát nem tudom: de a mennyire ismerem a kijelölő közegek nagy részét, hogy ebből a motívumból különben érdemes és arravaló, ennélfogva kijelölendő embert a kijelölésből kizárnának, azt egyikéről sem tehetem fel. Igaz, hogy' bizonyos körülmények közt lehet e miatt a kizárás helyes; mert lehetséges, hogy valaki igen éles összeütközésbe jutott egy járásnak mondjuk számos elemével, noha talán az összeütközés nem volt jogtalan, nem volt törvénytelen, hanem a politikai küzdelmek által egy szabad országban vont, egy nagy körön belül játszódott le. Azonban maradhat egy rezidium hátra, a mely, mint bölcsen méltóztatnak tudni, a viszonyt elrontotta a közönség egyik részével, és ennek folytán nem kísérhetné az illetőt állásában az a bizalom, mely szükséges az ily állásban való működéshez. En tehát azt mondom és kell is mondanom, hogy az, a ki ily helyzetbe jutott, nem alkalmatlan ugyan a bírói állásra, hanem igenis lehet, hogy, egy bizonyos határozott helyen nem alkalmas. (Helyeslés jobb felöl.) Ezt azonban általánosságban jegyzem meg, mert megvallom, hogy a fenforgó esetről, a melyre ezélzás történt, seoamit sem tudok. Végűi meg akarok emlékezni, t. ház, Po