Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

252 S&

2- »P»í4gos fllés 1898. nOTember 80-án, híitfon. szerencsés, és elérhetné azt, hogy az igazság ügyi kormány hivatalból segítené elő az ügyét, az talán számíthatna arra, hogy igenis, elmarasztaltatik a bíró, de erre én legalább nem tudok esetet. Annyit tudok, hogy volt eset a hol a miniszter a vizsgálatot elrendelte, s a melynél a vizsgálat húzódott egy esztendeig, hanem íiztán a felek miatt a m. kir. kúriát kompromittálni nem lehetett és így eltusoltatott a dolog. Nos, t. ház, ha az általam már a múlt évben követelt bírói felelősségről szóló törvény úgy, a mint azt a józan ész magával hozza, megalkottatnék, kettős czélt érnénk el. Az egyik az, hogy a jóravaló bíró önbeesérzetét nevelné, mert tudva azt, hogy ő vagyoni fele lősséggel is tartozik, mindenesetre alaposabban igyekeznék ítéleteit meghozni. A másik az, t. ház, hogy az igazságot kereső közönséget nagyban megnyugtatná az a tudat, hogy, ha neki napnál fényesebben igaza van, úgy ő nem fog kifosztatni. De, t. ház, nemcsak az ítélkezésekből magukból van szükség a bírói felelősségről szóló törvény meghozatalára, hanem már a per előkészítő stádiumaiban. így, t. Láz, a sok eset közül csak egyet emelek ki különösen: a tanú vallomások felvételét. Sokszor, t. ház, annak a bírónak, a ki ítéletet van hívatva kimondani, nincs más anyaga, mint a tanúvallomási jegyzőkönyv. Pedig tény az, hogy nagyon sok esetben, — nem akarom azt mondani, hogy túlnyomó részben, pedig ekkor sem túloznék, — azon jegyzőkönyvekbe nem az jön be, a mit a tanú mondott, hanem egészen más, annak a bírónak a fantáziája. Erre azt lehet felelni t. ház, hogy arra való az ügyvéd, őrködjék a tanúvallomás fölött. A kik foglalkoznak az ügyvédséggel, tudják azt, hogy hány esetben történik, hogy az az ügyvéd valóságos harczot kénytelen a bíróval folytatni azért, hogy a jegyzőkönyvbe bevétessék a vallomás szószerint úgy, a mint a tanú mondta, pedig hogy a törvény gondoskodik erről, hivatkozom az 1868: LIV". tcz. 203. §-ára, mely szerint a bíró »a tanú vallomását lehetőleg szó szerint jegyzőkönyvbe veszi«. Már niost, t. ház, különösen oly esetekben, midőn a per máshol folyik, és az országnak e

gy egészen ellenkező részében történik a tanuhallgatás, és az ügyvéd a távolság, a nagy költségek miatt oda nem utazhatik, mert azon költségeket soha sem szokás megállapítani, ismerős ügyvédje sincs ott, tessék megnézni azon tanúvallomási jegyzőkönyveket, hogy mik kerülnek abba. Méltóztassék aztán elképzelni, hogy mily alapos lesz az az ítélet, mely egyedül a tanúvallomásokra van alapítva, mely meghozatik azok alapján, a miket a tanú nem mondott, hanem a mik a jegyzőkönyvben foglaltatnak. Nemcsak én mondom ezt, hogy így van, hanem mondják a törvényszéki elnökök nagy része, járásbírák, a kir. táblák tanács elnökei és kúriai tanácselnökök. A járásbírák és törvényszéki elnökök ezen úgy segítenek, hogy mintegy konklavet tartanak minden héten, megbeszélik a íontosabb ügyeket és a jóravalóbb járásbíró gondoskodik arról, hogy az albíräk t\, tanúvallomásokat lehetőleg szó szerint vegyék jegyzőkönyvbe. De, t. ház, hogy ez így van, hivatkozom a debreczeni kir. tábla elnökére, a ki i tapasztalván ezen visszaélést, ezen lányhaságofc, szabálytalanságot és törvénytelenséget, mely a hatósága alá tartozó törvényszékeknél eljárásbíróságoknál fennállott, kénytelen volt egy körrendeletet intézni, melyben több-sérelem orvoslásáról intézkedik, de speczialitér a tanúvallomásokról is. Ezt bátor leszek felolvasni. (Olvassa): »Tapasztaltam továbbá, hogy az e. í. bíróságok némelyike a polgári perekben felületes eljárást követ a tanúkihallgatások körül, a mennyiben a tanuk igenlő vallomását akkor is, ha az több különnemű ténybeli alkatrészekbőr összeállított kérdőpontra vonatkozik, pusztán e szavakkal »igaz«, »való« stb. veszi jegyzőkönyvbe. Az ily eljárás a bizonyítást szabályozó törvényeknek nemcsak szellemével, hanem világos szavaival s különösen az 1868 : LIV. tcz. 203. § ának azzal a rendelkezésével is ellenkezik, mely szerint a bíró a tanuk vallomását lehetőleg szószerint tartozik jegyzőkönyvbe venni, a mi pedig csak akkor lehetséges, ha a bíró a tanút a kérdó'pontokban összehalmozottan előadott különnemű ténykörülményeknek mindegyikére külön külön kihallgatja.« Ez, t. ház, a kivonata a debreczeni kir. tábla elnöke által 2 év előtt kibocsátott körrendeletnek, a melyet a hatósága alá tartozó kir. törvényszékek és járásbíróságok vezetőihez intézett. Fontosnak tartom a bírói felelősségről szóló törvény meghozatalát, nagy reményeket tűzök ahhoz nemcsak az előadottaknál fogva, hanem azon sajnos esetek folytán is, a melyek bíróságainknál napirenden vannak. Hivatkozhatom olyan esetekre, midőn a jogok, mielőtt az örökség megnyílt volna, évekkel azelőtt alaki kérdésben hozott ítéletekkel előlegesen konfiskálva lettek, és midőn körülbelül 10 év múlva megnyílt az örökség s érdemben került az ügy elbírálás alá, a magyar kir. kúria elverte a port az igazságot kereső közönségen azzal, hogy a kúria itt már ekkor és ekkor határozott. Hivatkozom oly esetre, a melynél szäzezerekre rúgó hagyatékok elkez eltettek, és mi-