Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

252. országos filés 1898. november 20-án, hétíon. 251 a kódex megalkottatik, az ítélkezések alaposabbak lesznek, a restancziák száma apadni fog, illetőleg a perek száma kevesebb lesz, mint ennékelőtte volt. Ennek folytán, ele különösen a?, ért, mert Mérey Lajos t. képviselőtársam ezen követelése mellett azon véleményét is kifejezte, hogy a nemzet a t. igazságügyminiszter úr személyéhez, tehetségéhez fűzött nagy reményeiben csalatkozott, a t. igazságügyminiszter úr találva érezte magát, és a helyett, hogy válaszában tárgyilagos lett volna s t. képviselőtársamat tárgyilagosan czäfolta volna meg, a szemfényvesztésnek bizonyos módjához folyamodott és támaszkodva az őt támogató többségre, t. képviselőtársam álláspontját mintegy gúny, nevetség tárgyává igyekezett tenni. A várt hatást valamint mndig, úgy ezen alkalommal is elérte a t. igazságügy miniszter úr, de nem ért el egyet, jelestíl nem érte el azt, hogy komoly férfiak, komoly jogászok előtt sikerűit volna bebizonyítania azt, hogy a polgári kódex megalkotásával az Ítélkezések nem lesznek alaposabbak, és a perek száma nem fog apadni. A t. igazságügyi miniszter úr példára is hivatkozott, Erdélyt hozva fel, a hol az osztrák polgári törvénykönyv már körülbelül ötven év óta van érvényben, s ezzel akarta bebizonyítani, hogy bizony ott a perek száma szaporodott. Meghiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy Erdélyben a perek száma, daczára annak, hogy ott az osztrák polgári törvénykönyv van érvényben, szaporodik; azonban a fallaczia ott van, hogy a perek száma nem azért szaporodott, mert ott az osztrák polgári törvénykönyv van érvényben, hanem szaporodott azért, mert ötven év óta a lakosság száma is nagy mérvben növekedett és a megélhetési viszonyok is ma sokkal rosszabbak, mint a müvének ezelőtt ötven évvel voltak; így tehát azok, a kik obiigóban vannak, kötelezettségeiktől szabadulni akarnak, a tói sokszor sikerül is nekik, de ha nem sikerül is, elérték azt, hogy kötelezettségeiknek teljesítését egy nagy időre, legalább is 2—3 évre, a meddig, a minimumot véve, nálunk a pernek kimenetele tart, elodázták. Meg vagyok róla győződve, hogy a t. miniszter úr nem így gondolkozik s hogy ő maga is meg van arról győződve, hogy a polgári kódexre égetően szükségünk van; mert ha arra szükség nem volna: kérdem, miért dolgoztat rajta évek óta oly nagy apparátussal? S meg vagyok róla győződve, legalább feltételezem a miniszter Úrról, hogy, ha a polgári kódex megalkottatik, be fogja nyújtani az oly nagyon szükséges birói felelősségről szóló törvényjavaslatot is, mert a mai birói felelősség illuzórius és nem nyújt senkinek garanczíát arra nézve, hogy a bíró, ha hibákat csinál, s a feleket az ítélkezéssel megkárosítja, orvoslás nyújtatnék. A bírók nem támaszkodhatván a kódexre, a mely nincs, s nem támaszkodhatván arra az igazságkereső közönség sem, ez kénytelen tűrni, hogy a biró a bírói vélemény tág köpönyegébe burkolódzék, mely hol lyukas, hol foltos, hol rongyos, hol jobbra balra libeg-lobog a szerint, a mint a szél fújdogál. Van nekünk, t. ház, ma is törvényünk a bírói felelősségről, 8 van törvényünk a bírói hatalom gyakorlásáról, melynek 19. szakasza ekként rendelkezik: (Olvassa.) »A bíró a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek, s a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni.« Már most, t. ház, a kit az a szerencsétlenség ért, hogy perlekedni kénytelen, és vagyonából minden jog, sőt a józan ész ellenére kifosztatik, ebbe a szakaszba kapaszkodik és ezzel kapcsolatosan keresi a bírói felelősségről szóló törvényt, azt gondolva, hogy, ha már az általam idézett szakasz meghatározza azt, hogy a bíró tartozik a törvény és hivatkozott rendeletek és szokás szerint ítélkezni, ha annak ellenére ítélkezett és megkárosította őt, majd benne lesz az a szakasz, a melynek alapján ő igazait keresheti. A bírói felelősségről szóló törvény 20. szászában vannak, t. ház, a fegyelmi vétségek. Azt mondja e szakasz: »Fegyelmi vétséget követ el és a jelen fejezet szabályai szerint büntetendő azon bíró vagy bíró • sági hivatalnok, a) a ki hivatali kötelességét vétkesen, de nem azon bűnös czélból szegi meg, hogy ez által magának, vagy másnak illetéktelen hasznot szerezzen, vagy valakinek jogtalanul kárt okozzon; h) a ki botrányos magaviselete miatt tiszteletre és bizalomra méltatlanná vált.« Annak, t. ház, a mi a megelőzőleg hívat kozott 19-ik fejezetben foglaltik, hogy ebből kifolyólag kártérítési igényperekkel léphet fel, nyomát sem találom. Igaz, hogy van egy-két szakasz, melyben az mondatik, hogy ä bííő vagyoni felelősséggel is tartozik, csakhogy megpróbálták ezt többen és soha, kivéve a közönséges csalás, vagy hamisítás eseteit, eredményre nem vezetett. Miért? Mert lanyha az igazságügyi kormányzat. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És itt nemcsak a t. miniszter urat értem, hanem elődeit sem vonom ki. A fegyelmi törvényben ugyanis két módja van az eljárásnak megalkotva. Az egyik módja az, hogy az illető maga adja be a panaszt a fegyelmi bírósághoz, a másik, hogy az igazságügyminiszter hivatalból indítja meg. A ki oly 82»