Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-252

252. országos ülés 1893. november 20-án, hétfőn. 247 egymást sem ismerték. És én mondhatom, hogy még a jogegység szempontjából is az az előnye megvan ezen deczentralizácziónak, hogy legalább egy bizonyos területen van biztosítva a jogegység. Akkor az egységes királyi tábla rendszere idején akárhányszor megtörtént, hogy ugyanabban az egy községben lakó felek közt folyt két különböző per teljesen ellenkező határozattal döntetett el. (Úgy van! jobb felől.) Ezek a megjegyzéseim a t. képviselő úr által felállított thézis első részére vonatkoznak. Következik a thézis második része. Az, hogy a teljes magánjogi törvénynyel ki volna zárva az, hogy ellentétes határozatok jöjjenek létre, csak akkor állana, ha a tizennyolczadik századbeli jóslat beteljesedett volna, hogy a bírák automaták módjára fogják kezelni a törvényt. (Úgy van! jobb felöl) Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy bármennyire kodifikálunk is, a jövő iránya az, hogy a bírónak igen nagy latitude adassék. Méltóztassanak megnézni a büntető-jog területén például a feltételes ítéletek intézményét, mily nagy latitude van ebben adva a bírónak? Nem lehet tehát úgy feltüntetni a dolgot, mint azt a t. képviselő úr thézisként állítja. Itt van kodifikált büntetőtörvényünk s e mellett mégis 69 döntvényre volt szükség, a mely mind ellentétes felfogásnak az eredménye, mert csak ily esetben szoktak döntvényt hozni. Itt van a váltó és kereskedelmi törvény, és nincsen-e számtalan ellentétes felfogás az ezen törvény alapján hozott határozatokban? Tehát oly merészen felállítani a kérdést és abból tőkét kovácsolni, mint azt a képviselő úr tette, azt hiszem, nem lehet (Helyeslés jobb felől.) Én azonban addig is, míg magánjogi törvényünk lesz, bátor vagyok egyet a t. miniszter úr becses figyelmébe ajánlani és ez a következő. (Halljuk! Halljuk!) Az esetjognak igen nagy befolyása van arra, hogy miképen képződjék jogéletünk, és ha az esetjognak közzé tétele és feldolgozása nálunk is nagyobb lendü letet venne, méltóztassanak elhinni, igen nagy eredményt tudnánk addig is biztosítani jogéletünk részére. Most az esetjogot szaklapjaink — elismerem, elég buzgalommal — kezelik. Nagyon óhajtandónak vélném, ha például a német Reichsgericht mintája, a hol a Reichsgericht tagjai a magok közreműködésével adják ki az esetjogot, nálunk is utánzásra találna, mert most, de különösen kezdetben gyakran egészen értéktelea dolgokat is rossz czímfeliratokban, hiányos kivonatokban tettek közzé. Tudom, hogy nagyon túl vannak terhelve a kúria bírái, de lehet ennek módját találni és a t. miniszter úr — ha helyesli javaslatomat — meg is fogja azt találni, mert esetleg a jegyzők segítségével történhetnék meg a közlés, és így kétségtelenül a jogesetek gondos kiválasztása mellett, ezek publikálásával minden esetre csak nyerhet jogéletünk, (Úgy van! jobb felől.) és igaz támaszt kap e nagy kincsbányában a magánjogi kodifikáczió. Magában Angolországban is, tudjuk, hogy az a kiadó testület, a mely kiadja az ítéleteket, az »Inns of Courts« kebelében hivatalos testületté emelkedett. Mindenütt nagy súlyt helyeznek az esetjogra, ott van Francziaországban a két Dalloz testvérnek a gyűjteménye. Tudjuk, hogy Ausztriában egy GHaser és Unger foglalkoztak az esetjog közzétételével. Én igen czélszerűnek találnám e tekintetben a német Reichsgericht mintáját követni, de ugy, hogy azért a kúria bíráira munkateher ne háromoljék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Én hű akarok lenni ahhoz, ha a költségvetést minél előbb letárgyaljuk és tovább nem is folytatom igénytelen felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Csak még egy észrevételt méltóztassék a t. ház nekem megengedni. (Halljuk! Halljuk!) A leghatározottabb kifejezését akarom adni azon meggyőződésemnek, hogy a ki az igen t. igazságügyminiszter úr igazságügyi politikáját igazságosan és tárgyilagosan akarja megbírálni, az az elismerést tőle meg nem tagadhatja. (Úgy van! jobb felől.) Valóban hosszú idő múlt el a nélkül, hogy annyi történt volna az igazságszolgáltatás területén, mint a mennyit a t. miniszter úr tett! (Igás! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondás és derültség a baloldalon.) A nem épen mindig előnyös politikai helyzetek mellett is olyan eredményeket mutat fel, a melyek csak elismerésre méltók. (Helyeslés jobb felől!) Megszégyenülve vonulhat tehát vissza az a sokat hánytorgatott vád, a melyet igazán a legnagyobb frivolitással terjesztettek orbi et urbi, és ezzel akarták a közvéleményt az igazságügyminiszter iránt félrevezetni. És pedig akkor emelték e vádakat a t. miniszter úr ellen, a mikor szakminiszteri teendőin kivűl a kabinetpolitika működésében oly eredménynyel vett részt. (Úgy van! a jobboldalon.) Hock János: Kár volt! (Mozgás és eaj.) Elnök: Csendet kérek. Wlassics Gyula: Ha pedig Magyarországon közéletünkben a liberalizmus ma meg nem tört,'abból a t. miniszter úr hatalmas részt követelhet magának. (Úgy van! jobb felöl.) Ideje, t. ház, hogy annyi sok hamis tanuzás után tegyünk a nemzet színe előtt igaz tanúságot a miniszter úr érdemei mellett. Elfogadom a tételt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Papp Elek jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A bizalmatlanságot, melylyel az igazságügymiuiszter úr iránt politikai működése okából ezen párt viseltetik, t. barátaim, az előttem felszólaltak, már eléggé illusztrálták. A magam