Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-252
252. ORSZÁGOS ÜLÉS 1893. évi november hó 20-án, hétfőn, B. Bánífy Dezső elnöklete alatt Tárgyai; Jegyzőkönyv hitelesítése. — Az 1894-iki állami költségvetés részletes tárgyalásának (Igazságügyi tárcza) folytatása. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Josipovich Imre, Lukács Béla, Szilágyi Beeső. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órákor.) Ülnök: "Méltóztassanak helyüket elfoglalni, az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Molnár Antal jegyző ár fogja vezetni. A javaslatok mellett szólni kívánókat gr. Esterházy Kálmán jegyző ár, az azok ellen jelentkezőket Bernáth Dezső jegyző urak fogják jegyezni. Olvastatik a szombati ülés jegyzőkönyve. Perczel Béni jegyző (olvassa a november hó 18-án tartott ülés jegyzőkönyvéi). Elnök: Kérdem a t. házat, van-e megjegyzés a jegyzőkönyvre ? (Nincs!) Ha niocs észrevétel, a jegyzőkönyv ezennel hitelesítve van. T. ház! Az elnökségnek jelentem valója nincs. A napirend szerint "következik : az igaz ságügyi minisztérium 1894. évi költségvetésének (írom. 489.) folytatólagos tárgyalása, még pedig a központi igazgatás czíiuén előirányzott 208.593 frt. Bernáth Dezső jegyző: Vörös János! Vörös János : T. ház! A t. képviselőháznak szombaton történt tárgyalása alkalmával Várady Károly t. képviseló'társrim a t. igazságügyminiszter úrhoz intézett s többrendbeli kodifikáczionáüs munkálatokra vonatkozó kérdésére nagy részben olyan terjedelmes és mondhatnám kielégítő választ adott ezen munkálatoknak folyamatban lételéről és nagyrészben történt befejezéséről, hogy azt hihetné a t. ház, miszerint Magyarországon a jogügyi reformok már teljesen befejezésükhöz közelednek, hogy itten már az aranjuezi arany állapotok vannak a jog terén, és hogy a t. igazságügyminiszter úr a megérdemlett nyugalomnak nézhet elé. (Derültség.) Ez azonban, t. ház, korántsem így van, mert ha közéletünknek és viszonyainknak mikéntjét tekintjük, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy különösen a hitel terén még annyira hátra vagyunk, és a mozgó tőke az iparhitelt annyira uralma alatt tartja, hogy itt valóban égető szükség van törvényhozási intézkedésekre. A magyar képviselőház az 1868 : XXXI. tcz. megalkotásával a mozgó tőkét rászabadította az ipari és gazdasági viszonyokra, úgy, hogy a mozgó tőke egészen uralma alá vette, úgyszólván, leigázta a közgazdasági és ipari viszonyokat, (Egy hang hal fe 7 őí: Úgy van!) annyira, hogy a képviselőház szükségét látta az 1877: VIII. törvényczikk megalkotásának, a mely a kamatokat korlátozni volt hívatva; ez nagy "részben sikerűit is és e törvény némileg enyhítette azt a romboló hatást, a melyet az 1868: XXXI. törvényezikk hazánkban szült. Szerencsére, t. ház, a közhitelviszonyok az állammérleg helyreállításával meglehetősen javultak, mindazáltal, ha tekintetbe veszszük azon óriási terheket, a melyeket az állam a közgazdasági viszonyokra rárakott, azt látjuk, hogy a mozgó tőkének még mindig óriási uralma van a gazdasági és ipari viszonyok fel etfj és azt hiszem, hogy elérkezettnek
