Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

251. orssüigos ülés 18t)8. november 18-án, szombaton. §33 képviselő úrnak mindenesetre megvan a módja odafordulni, a hol lehet intézkedni, és a hol ha nem intézkednek, megvan a joga a képviselő úrnak ez ellen a házban felszólalni. Én azonban ezen hatóságoknak sem utasítást, sem rendeletet nem adhatok; sajnálom, hogy az e részben különben is általánosságban felhozott panaszt érdemlegesen' nem méltányolhatom, azt azonban nyíltan kijelentem, hogy ha hozzám konkrét esetekben fordulnak panaszszal, vagy kellőleg indokolt általánosabb előterjesztés tétetnék az ügyvédeket megillető jogkörön és álláson esett sérelmek miatt: én, mint az igazságügyi szervezet feje, mindig kötelességemnek tartottam és fogom ezentúl is tartani, hogy a reám bízott érdekeket minden irányban a kellő úton és módon megóvjam és érvényesítsem. (Helyeslés jobb felől.) Végül a t. képviselő úr a gondnokságok kiosztásánál — gondolom, ez alatt első sorban a csődtömeg-gondnokságokat értette — Várady Károly: Akármelyiket! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: . . . tehát ezeknél követett eljárásra és a kezelő hivatalokra tett észrevételt. Legyen szabad a kettőt külön választanom. Mióta a magyar jogélettel foglalkozom, egy általános panaszt mindig hallottam, t. i. a csődtömeg-gondnoksá goknál, a melyek néha lukrativek, néha nem, sohasem emlékszem, hogy azok kiosztása általános megelégedést keltett volna, (Derültségjobb felöl.) és a mennyire az eddigi tapasztaláson o'-úlhatok, ily reményt jövőre sem táplálhatok. (Egy hang a szélső báloldalon: Szabad a vásár!) Nem szabad ! A mit hatáskörömben megtehettem, azt részint rendelet, részint figyelmeztetés útján megtettem. Az illető elnököket figyelmeztettem, de nemesak én, hanem a felügyeleti vizsgálat teljesítése alkalmával a táblai elnökök is, hogy a gondnokságok kiosztásánál a méltányos egyenletesség tartassék szem előtt. Egyes panaszok is felemlíttettek, de mikor azok megvizsgálás alá kerültek, legalább azok, a melyek tudomásomra jutottak, alaposaknak nem találtattak. Mert egyéni pretenziók vannak. Ha valakinek egy gondnokság jut. mindjárt összeméri, hogy a másik milyent kapott, vagy ő milyent kaphatna, ha egy kis tekintetben — a mi alatt igen sokszor kedvezés értetik — részesülne, és ha ő a megfelelő regardban — hogy így fejezzem ki magamat — nem részesül, ebben hátratételt és igazságtalanságot lát. Várady Károly: Be kell hozni a betű rendes borrendet! Szilágyi Dezső igazságügyminisztert Ezt a problémát sem egy igazságügyminiszter, sem egy törvényszéki elnök általános: KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIV. KÖTET. megelégedésre mégoldani.nem fogja; de ez nem ok arra, hogy a helyes értelemben vett egyenletesség, azaz a különös kedvezésnek kizárása ne követtessék. Legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy, ha nekem valóságos visszaélések jutnak tudomásomra — lehetetlent soha. sem kívánok a törvényszéki elnököktől, mert panasz mindig lesz — határozottan fogok intézkedni. (Helyeslés.) De az intézkedés ama módját, a melyet a a képviselő úr ajánl, nem tudnám kivétel nélkül követni, mert, ha az mondatnék, hogy egyszerűen a betüsorrendet vegyük és abban a sorrendben kellene az időnkint felmerülő ügyeket kiosztani, lehet, hogy egy bizonyos mechanikai egyenletesség alkalmaztatnék mindenkire, de, miután a gondnokságoknál egyébre is tekintettel kell lenni, t. i. nemcsak az illető várható jövedelmére, hanem, hogy az illető csődtömeg állásához és viszonyaihoz képest alkalmas egyéu-e vagy sem; ha a közérdek és közönség szempontjából beszélünk, a törvényszéki elnököknek azt is tekintetbe kell venniök, hogy, ha épen egy igen gyönge, vagy talán vagyoni viszonyainál fogva nem is egészen megbízható ügyvédre kerülne a sor, szóval olyanra, a ki nem alkalmas, akkor a sorrendtől egyenesen el kell tekinteni, mert ellenkező esetben őt • egyenesen kötelességszegéssel lehetne vádolni. Én azt hiszem, és talán a t. képviselő úr is meg van győződve, hogy egy-egy jó esődgondnokságnál mellőzött egyén még akkor sem fogja elhinni, hogy igazságosan mellőzték, ha az méltán történt, és ha azt az egész közönség elhiszi és helyesli. (Helyeslés a jobboldalon.) Ismétlem tehát, e szabályt általában és kivétel nélkül alkalmazni nem lehet; különben a ház vidéki t. tagjai, a kik a vidéki birói gyakorlatot jobban ismerik, mint én, meg fogják erősíteni, hogy e szabály nagyban alkalmaztatik is. Erre engem, valahányszor kérdezősködtem, ismételve figyelmeztettek. A míg tehát nem látok biztos módot arra, hogy e részben — a mit magam is helyeslek — méltányos egyenletesség gyakoroltassák, meg kell elégednem azzal, hogy valahányszor visszaélések juttatnak tudomásomra, megteszem a kellő intézkedést, a mely felügyeleti hatáskörömben történhetik. (Helyeslés jobb felől.) Végül a képviselő úr beszédének ama részére kívánok észrevételt tenni, a melyben az irodatisztekről és az újpesti járásbíróságról szólt. Igaz, hogy irodatiszti állás az igazságügyi szervezetben az írnoki személyzettel szemben kevés van, hanem tévedés volna azt mondani, hogy a kezelő hivatalnokok nagy zöménél az írnokoknak csak az irodatiszti állás volna, mint előmenetel, nyitva." Mert mindennap, ha a hiyata 80