Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-251
234 2 ^ # ° rs * A &°« ülés 1888. november 18-án, 8>ombftt'n. los lapot a t. ház tagjai a kezükbe veszik, meggyőződhetnek arról, hogy a segédtelekkönyvvezetői állások az írnokok közül töltetnek be és épen azért ma már az írnoki állások legnagyobb részének betöltésénél azt a minősítést, liogy az illető telekkönyvi vizsgát tett legyen, meg is kívánom. Tehát az előléptetési viszonyok nem olyan szomorúak, mint azt a t. képviselő úr előadta. Megengedem, hogy talán nem olyan fényesek, mint talán óhajtják . . . Várady Károly: Nagyon sokan vannak, kik már évek óta sohasem tudtak előmenni! Szilágyi Dezső igazságügy miniszter: ... de méltóztassék az utolsó években az írnokok közííl való előléptetéseket megnézni: a segédtelekkönyvvezetők sorába igen nagy számmal neveztettek ki írnokok, sőt rendesen csakis azok neveztettek ki. Ha már most a segédtelekkönyvezetői állásokat hozzáadjuk az irodatiszti és többi kezelői állásokhoz, bátran mondhatom, hogy a t. képviselő úr téved, midőn azt állítja, hogy az egyetlen előmozdítás az Írnokra nézve az irodatiszti állás. Magam is igen szerettem volna, ha egynéhány százzal szaporíthattamvolna az irodatisztek számát, szóval, ha a kezelői kar körében magasabb állásokat nagyobb számban szervezhettem volna; de maguk a t. ház tagjai is azon másik vastörvénynek is hatása alatt állottak, mely azt arra inti, hogy az állások szervezésénél a pénzügyi erőt is figyelembe kell venni. Hogy különben '— a mi kötelességem is — gondolok a kezelőkarban szolgált államhivatalnokokkal, ezt mutatja a jelen budget is; mert az írnokok számából már csak ebben az évben is 100-at vettem fel, a kik az első fizetési fokozatba jutnak. Biztosítom a t. képviselő urat, hogy a magam tárczája szempontjából kifogásom sincs az ellen, ha nem százan, hanem 500 an egyszerre jutnának magasabb fizetési osztályba. Várady Károly: A régiekről van szó! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Hiszen a régiek mennek előre. Ugyan mit méltóztattak gondolni, hogy a magasabb fizetési fokozatban minő írnokok vaunak ? Azok, a kik már régebben szolgálnak. Es vájjon kik mozdítottak elő eddig segédtelekkönyvezetőkké ? Mindenesetre a tapasztaltabb és régibb írnokok; tehát ezeknek volt ez az előmenetelük és illetményeik javítása. Én tehát, t, ház, elmentem a javításnak addig a határáig, a meddig a fizetési törvény megállapítása következtében mehettem és a meddig pénzügyi viszonyaink azt megengedték, és mindig tévesnek tartom úgy tüntetni fel a dolgot, mintha ezen javításoknál az igazságügyi kormányz it egyoldalálag járna el; mert az igazságügyi kormány kénytelen figyelembe venni a dolognak másik oldalát is, mely a közterhekben és a rendelkezésre álló pénzügyi források mérvében áll. Mindezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék a szóban forgó tételt elfogadni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Molnár Antal jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. ház! (HaHjuk Halljuk!) A ki az igazságszolgáltatás gyakorlati terén működik, arra a miniszter úrnak imént tartott beszéde azt a benyomást teheti csupán, hogy azon remények, melyeket nemcsak a kormánypárt, hanem az ország közvéleményének jelentékeny jogászi része az o székfoglalásához kötött, nemcsak hogy eddig nem teljesültek, hanem ezentúl sem fognak teljesedésbe menni. (Ellenmondás jobb felől.) Nem mennek teljedésbe egyszerűen azért, mert az igazságügyminiszter úr Magyarország igazságügyeit — sajnos — inkább sz egyes helyi bajok orvoslása által és útján kezeli, semhogy azon az úton, a melyre Magyarországnak régóta szüksége van, hogy tudniillik a maga nagy erejét, nagy tehetségeit az igazságszolgáltatás fő anyagi kérdéseinek rendbehozására szentelje és előbb foglalkozzék azon kérdések tisztábahozatalával, a melyeknek rendezetlensége okozza részben a sok hátralékot, a sok novelláris intézkedés szükségét, a sok részletes intézkedés felmerültét, a melyekből következik, hogy, ha azok rendbehozattak volna, akkor ezen vitának igen sok kifogása vesztette volna talaját. Mindaddig, uraim, foltozás-toldozás lesz a restancziák apasztásának helyes módjára irányuló törekvés, a míg nincs Magyarországnak tökéletes teljes magánjoga. Mert hiszen a legtöbb ítélkezési hiba, a legtöbb perlekedés oka mai napság is a polgári úton abban találja kútforrását, hogy nincsen magánjogi törvénykönyvünk, a melyben mindenki megtalálná a szakaszt, a mely szerint igazságát a bírónál megítélhetőnek várja és a mely szerint a bíró az egyes esetekben ítélni köteles is lenne. Az eddigi állapoton a kir. táblák deczentralizácziója nemcsak, hogy nem segített, hanem rontott, mert a hány kir. tábla van, annyiféle határozatokat hoznak, gyakran egymással ellentétesen, s igy az ügyfelek majd az egyik, majd a másik kir. tábla határozataiból merítve reinényöket, pert kezdenek, pert folytatnak vagy pert újítanak, holott, ha helyes 'magánjogi törvénynyekkel rendelkeznénk, ez mind ki lenne zárva, mert úgy a felek, mint az ügyvédek, kikre a miniszter úr az imént hivatkozott, tudnák, hogy a törvényerejű igazság ez, tehát hasztalan belemenni egy olyan ügybe, mely világosan törvénybe ütközik.
