Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-251
; 232 2 *1- országos ttlesl898. szüntettetik, sőt esetleg, a szükséghez képest, a különben is nagy számból álló knria létszáma némileg leszállítható lehet. E r /- az, t. ház. a mit a kúriára és arra a balállapotra nézve mondani akartam, a melyet magam konstatáltam a házban, a mely baj orvoslására a ház intézkedését magam hívtam fel; ez az, t. ház, a mely úton gondolom, —- és azt hiszem, helyesen, — hogy ezt meg lehet szüntetni. (Egy hang a szélső baloldalon: Gsemegi!) Arra is rájövök! A mi már most a képviselő úrnak azon javaslatát illeti, hogy nem volna-e jó a kúriánál a hetes tanácsok helyett — a melyek t. i. a nagyobb ügyekben ítélnek — ötös tanácsokat behozni: ez megfontolás tárgyát képezte a minisztériumban és semmi kétely felette, hogy bizonyos kímélését a meglevő munkaerőknek ez által el lehetne érni, de semmi esetre annyit, — ez biztos — hogy ez által egy ta nácscsal való ideiglenes szaporítása a kúriának feleslegessé válnék. De, a milyen könnyedén kimondotta ezt a képviselő úr, ne méltóztassék azt hinni, hogy ezt a csökkentését a nagyobb ügyekben ítélő szenátus tagjainak hétről ötre oly közömbösen, vagy olyan egyetemes helyesléssel venné a közvélemény. Pedig, uraim, ily átmeneti időszakban nekem erre is figyelnem kell. A t. képviselő úr meg lehet győződve, de széles körökben nyugtalanságot idézne elő a jelen állása mellett az eljárásnak, az eljárási garancziáknak jelen állapota mellett, az ily egyoldalú változtatás. A tanáeshoz szükséges számnak csökkentése lehet eredménye igen helyesen égy egész rendszernek, de azt magában véve egyedül tenni, csak egy mechanikus intézkedés volna, melynek értéke épen nem oly bizonyos. Különben még csak arra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, hogy ez a rendszabály uem maradhatna egyedül. Ha a kúrián az ítélő tanácsokhoz szükséges bírák számát hétről ötre csökkentjük, nincs ok a tábláknál az ötös szenátusokat fentartani, akkor ott is bizonyos leszállításokat kell eszközölni. Már most ez alkalommal nem akarok végleg nyilatkozni hogy ez helyes, vagy helytelen, csak azt emelem ki, hogy ez nem könnyíí, nem elszigetelt probléma, melyet csak a kúriánál kell keresztül vinni, hanem keresztül kell vinni legalább a tábláknál is, hogy az intézkedésben öszhang legyen. A mint konstatáltam, azt hiszem, bizonyos kímélése a munkaerőnek, tehát más irányban való hasznosítás lehetősége eléretnék vele, de semmiesetre sem tekinthető ez olyannak, mely azt a módot, mely a ház elé terjesztett törvényjavaslatban benfoglaltatik, pótolhatná. Tember 18-án, szombaton. Végre a t. képviselő úr az apró bűnügyekről is említést tett. Hogy a kúriánál nem lehetne-e a jogorvoslatokat csökkenteni e tekintetben, ez is megfontolás alá jött, és a menynyire én az illető bíróságok tagjaitól, kikkel ezt tanácskozás alá vettem, értesültem, itt kevés eredményt lehet elérni, mert a képviselő úr részéről felhívott törvényczikk megszorítja á jogorvoslatodat, hanem az is báj, hogy ezen megszorítás daczára is jogorvoslatokkal zaklattatik a kúria, és csak akkor, midőn már a pert az előadó átnézte, akkor van tájékozva, és midőn előadta, akkor látja a tanács, hogy van e helye perorvoslatnak. Ezen pedig első sorban, t. ház, a t ügyvédi karnak tagjai segíthetnek. Nagyon jó volna, ha az ily jogorvoslatokra való felszólítást egyenesen visszautasítanák, mert tudják, hogy ez a félben hamis reménynek gerjesztése és a kúria munkálkodásának felesleges teherrel való súiyosítása. Felhozta a képviselő úr, hogy mivel tudom indokolni, hogy a legközelebbi időben történt betöltése a kúria másodelnöki állásának egy ottani • tanácselnök mellőzésével történt. (Halljuk! Halljuk!) Egyszerűen azzal t. ház, hogy az igazságszolgáltatásnak teljesen objektív érdekéből az a javaslat volt helyes, melyet én 8 Felségének előterjesztettem, s melyet ő Felsége el is fogadott, de a melyért természetesen én vagyok felelős: (Helyeslés jobb felől.) tehát az általános objektív érdekével az igazságszolgáltatásnak. (Helyeslés jobb felől.) A képviselő úr maga, sem állítja azt, hogy az a biró, a ki azon magas állásra kineveztetett, nem alkalmas, vagy nem méltó. Egészen egyéni véleményének és tetszésének hagyom fenn, hogy kimondani méltóztatott azt, a miben osztozni nem tudok, hogy senki a bírói karban azzal a bíróval, a kire a képviselő úr czélzott, párhuzamba nem tehető. Ebben nem osztozom, de a t. képviselő úr hitét és meggyőződését nem zavarom. (Helyeslés jobb felől) A mi a képviselő úr azon panaszát illeti, hogy a közigazgatási hivataloknál, jelesen a pénzügyi hatóságoknál, a közigazgatási hatóságoknál és a rendőri hatóságoknál az ügyvédek, ha jól emlékszem a képviselő úr kifejezésére: ignorál tatnak, azt gondolom, hogy, ha azok a hatóságok nem helyesen járnak el, nem hozzám kell fordulni az azok eljárásában netalán elkövetett hibák vagy helytelenségek megszüntetése végett, hanem az illető hatóságok felelős fejeihez, a kik a házban ülnek. Várady Károly: Nincs eredménye! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Ha nincs eredménye, arról nem tehetek, — nem tudom, így van e vagy nincs, — de a
