Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

251. országos Illés 1893. norenber 18-án, szombaton. g3J kidolgozása, a melyek annak gyakorlati foganatosításánál elsőrangú fontosságúak, folyamatban van, és egy kimerítő utasítás is, a mely egy ily reíormnál szükséges, első kidolgozásban készen van. Ehhez fog járulni a gyakorlati alkalmazást megkönnyítő példatár s egyéb, az életbeléptetés alkalmazására hasznos segédeszköz. Ugyancsak ki van dolgozva egy novella a bélyegtörvényhez, a mely a felebbezési rendszer átalakítása folytán vált szükségessé. Erre nézve megkerestem a budapesti ügyvédi kamarái, liogy jelöljön ki nekem oly tagokat, a kik a kérdés ez oldalával foglalkoznak, miután szándékom legközelebb egy, az illetékes minisztériumok s az ügyvédi kamara küldötteiből és egy pár bíróból összealkotott bizottsággal e novella tervezetét végleges revízió alá vétetni, hogy ez a törvény is meghozható legyen. (Helyeslés.) Mindezek szükségesek a perrendtartás életbe léptetéséhez, 8 a mennyiben e pillanatban áttekinthetem, s azt hiszem, a mit most lehet. figyelembe vettem, az a szándékom, hogy, a sommás eljárásról szóló törvény a jövő évi márczius végén életbeléphessen, de ez csak feltételezés, ez természetesen függ attól, mely időpontban készül el mindaz, a mi az életbeléptetéshez szükséges, valamint az is, a mi a törvényhozási úton szükséges, pélclálíl a bélyegnovella megalkotása, mikor történik meg, a t. ház és a törvényhozás másik házának munkarendjétől és idejétől is fog függni. Ez az a felvilágosítás, melyet a t, képviselő urnak most e részben adhatok. A t. képviselő úr egy további kérdése a kurta restancziáira vonatkozik. Tény, hogy a kúrián körülbelül egv évi hátralék van. Várady Károly: Másfél évi! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Annyi talán nem. Azzal az időponttal szemben, melyre méltóztatott hivatkozni és melyet magáin is felhoztam, némi csökkenés állott be; de kétségtelen, hogy a bajon kell segíteni, mert a knriát az a veszély fenyegeti, hogy nemcsak e hátralék megmarad, de az esetleg még gyára podik. Már most az a kérdés, a melyet t. képviselőtársam is megpendített, helyes-e az az út. a mélyet én választottam az orvoslásra, vagy más utat kellett volna-e választani? Az az út, melyet én választottam, s mely különben egy már bejelentett törvényjavaslat alakjában a ház bírálata alá fog kerülni, a következő. (Halljuk! Bálijuk !) Először is tisztában vagyok azzal, hogy pusztán, hogy úgy mondjam, mechanikai eszközökkel ezen az állapoton segíteni nem lehet. Magának az eljárás rendszerének kell megváltozni, s a . kúriát,. vissza kell adni természetszerű hivatásának, mely abban áll, hogy jog• kérdésekben legyen a legfőbb fórum, és külö: nősen a jogegység fentartása felett őrködjék. A míg a kúria ezt a természetszerű hivatását vissza nem nyeri, addig a jelenlegi rendszer és jogorvoslatok mellett hiába, való törekvés koronként való szaporításokkal ebben az irányban teljesen rendezett állapotokat teremteni akarni. A sommás eljárás ezen az úton igen lényeges és hatalmas lépést tett, és ha a sommás eljárás ma életben volna, és a maga hatását teljes mértékben kifejtené: akkor a kúriánál már a hátralékoknak szaporodását egyenesen teljesen kizártnak kellene tekinteni Igen, de ehhez a legjobb akarat mellett, a mint szerencsém volt előadni, idő kell, és azután ha márezius végén vagy április hóban életbe lépne is a sommás eljárás, a ház t. tagjai tudják, hogy annak a hatása a felébbviteli bíróságok elfoglaltsága szempontjából jóval későbben jelentkezik teljés mértékben. . De ha nem lehetséges is, hogy ezek a hátralékok egyszerűen rövid idő alatt eltöröltessenek, kettőtől meg kell óvni a kúriát: meg kell óvni egyrészt attól, hogy az folyton ne gyarapodjék, és másodszor attól, hogy midőn új hivatását átveszi, azt ne tegye a régi rendszerből fennmaradt ügyek nagy halmazának özöne és nyomása alatt. Ezt előmozdítani felfogásom szerint több mód állott rendelkezésemre, de egyedül gyakorlatinak az bizonyult be, a melyet bátor voltam javaslatba hozni az illető törvényjavaslattal. Egyenesen kifejeztem annak indokolásában, hogy én ezt csak ideiglenes kisegítő eszköznek tekintem, hogy az állapotok javulását és a helyesen kontemplált i állapotok visszaállítását nem pusztán és nem főleg ettől, hanem az új törvények életbeléptetésétől várom. Czéiba van véve, hogy a kúriánál egy tíj hetes tanács alkotható legyen, a mely körülbelül kétezer ügyet fog elintézni. Malmost, ha ehhez hozzáveszszük azt, hogy a jövő év első hónapjaiban életbe lép a sommás eljárás, s az már az első időben kezdi, kis mértékben ugyan, de hovatovább nagyobb mérvben, hatását nyilvánítani, akkor megnyerjük azt, hogy egyrészt a szaporodott munkaerővel a hátralékok továbbszaporodása meggátoltatik, sőt a meglevő hátralékok fokozatosan fogyasztatnak, másrészt ennek segítségére jön az időközben életbelépett új törvény, a mely hatását nagyobb és nagyobb mértékben nyilvánítja s így el fogjuk érni azt az állapotot, hogy azután a kúria egy pár évleforgása után a hátralékok súlya alatt nem fog^ görnyedni és feladatainak nyugodtabban felelhet meg. Akkor jöhet el az az idő, hogy lassanként a kisegítő rendszer fokozatosan meg-