Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

228 251. országos tilés 1808. aorember 18-án, ssombatos. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a jelentés olvasottnak tekintessék? (Igen!) A jelentés olvasottnak tekintetik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Rendes kiadások, XX. fejezet, l.czím. Rendes bevételek: VIII. fejezet, 1. czím. Kiadás: Személyi járandóságok; 208.593 frt. Papp Elek jegyző: Várady Károly! Várady Károly: T. képviselőház! Az igazságügyi tárcza költségvetése lévén napirenden, én első sorban is az igazságügyi miniszter úrhoz a kodifikáezió ügyében néhány kérdést leszek bátor intézni. A múlt évi igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával az igazságügyi miniszter úr azt a kijelentést tette, hogy mi ellenzékiek siessünk minél jobban a lamentálással, mert maholnap elfogy rá az idő, és különösen igyekezzünk a bűnvádi eljárásra vonat kozó javaslatnak, valamint a teljes czivilis eljárásra vonatkozó javaslatnak sürgetésével, mert bizony kifogyunk az időből. Hát, a mint látjuk, e két törvényjavaslat a mai napig sincs előterjesztve, és így az én tiszteletteljes felszólalásom még sem megy lamentáczió számba, hanem teljes jogosultsággal bir. Azt vagyok bátor tehát ismételve kérdezni, hogy a bűnvádi, valamint a teljes czivilis eljárásra vonatkozó javaslat mikor lesz olyan stádiumban, hogy a ház elé lesz terjeszthető? Egyébként bátor vagyok a t. miniszter úrhoz kérdést intézni az iránt, hogy a kúriai bíráskodásra vonatkozó javaslattal, melynek tárgyalását úgy az országgyűlés összeillésekor, valamint később is számosan sürgettük, hogy e nagy horderejű és a mi viszonyaink közt igen nagy fontosságú törvényjavaslattal vájjon miért történik az, hogy annak úgyszólván csak egy pár szakasza került ez ideig a bizottságban tárgyalásra, és van-e szándéka a miniszter úrnak azt minél előbb letárgyaltatni ? A miniszter úr beterjesztette a büntetőtörvénykönyv novelláját is, ezt is a nélkül, hogy gondoskodnék arról, hogy az a ház tanácskozásai alá kerüljön, s így a mostani törvénykönyv elavult és téves intézkedései kijavíttassanak. Kérdem azután, hogy az általános polgári törvénykönyvnek az örökösödésre és a családi jogra vonatkozó része, mikor lesz benyújtható, valamint kérdem, hogy a kötelmi és dologi jogra vonatkozó rész, melyről tavaly azt mondta, hogy még csak az előkészítés stádiumában van, azóta mily stádiumba jutott'? Azután, mennyire van előkészítve az ügyvédi rendtartás és menynyire az új katonai büntetőtörvénykönyv ? (Felkiáltások a szélsőbaóln: Ez az !) Kérem a miniszter urat, nyilatkozzék a jogkereső közönség megnyugtatására az iránt is, mikor szándékozik életbe léptetni a sommás eljárásról s a fizetési meghagyásokról szóló, már megalkotott törvényeket? Volna pár megjegyzésem a kúriai restancziákra nézve is. A miniszter úr az indokolásban maga is sokallja, hogy a restancziák 1893. június végén meghaladták a 11 ezerét. Ennek panaczeájaképen egy tanácselnök és két bíró alkalmazását kívánja s az erre vonatkozó javaslatot már tárgyalta az igazságügyi bizottsággal. Szerintem ez az intézkedés nem lesz eredményes, és bár tudom, hogy nálunk nehezen szakítanak a megszokott régivel, még is bátor vagyok azt a bizonyára gyakorlati eszmét felvetni : nem lehetne a restaneziákat oly módon apasztani, hogy a kúriai ítélő tanácsok tagjai számát leszállítjuk ötre ? Ezzel igen sok erőt lehetne nyerni, talán három új tanácsot, s ezzel a kúriai ítélkezés alapossága nem szenvedne. Ajánlatos volna az 1883. évi VI. tez. restitucziója is, minthogy a nagy restaneziákat épen ez apróbb büntető ügyek okozzák, melyeknél helye van a kúriához való felebbezésnek. Azonkívül bátor vagyok elmondani véleményemet a kúriánál legutóbb előfordult és a hírlapokban is tárgyalt személyes kérdésről. Talán a miniszter úr lesz azon helyzetben, hogy indokolhatja, miért mellőzte a szóban forgó állásra történt kinevezésnél az ország egy igazán nagy tudományú férfiát. Azt hiszem, ez eljárása ellentétben van az ő ismert pozsonyi levelével, melyben azt mondta, hogy ő a kellő férfiakat a kellő helyre akarja állítani. Úgy tudom, hogy Csemegi Károly a magyar jogászviíág egyik kitűnőségé. Lehetnek fogyatkozásai, tévedései, lehetnek kifogások a személye ellen, de az ő érdemeivel, az ő tudományosságával én, szerény meggyőződésem szerint, Magyarország egyetlenegy bírájának képességét, tudományosságát, érdemeit nem tudom párhuzamba helyezni. Hogy tovább menjek, bátor vagyok a t. miniszter úr szives figyelmébe ajánlani azt az eljárást, a melyet Magyarország összes közigazgatási hivatalai az ügyvédi karral szemben követnek. Az ügyvédi rendtartásba be van iktatva az, hogy az ügyvéd az ország minden bírósága és hatósága előtt jogosítva van feleket képviselni. Igen sok ügyvédnek, s magamnak is számos esetben volt alkalmam meggyőződni arról, hogy bizony az ügyvédi kart sem a rendőri, sem a pénzügyi, sem a szolgabírói, vagy általában közigazgatási hatóságok nem respektálják. Hiába produkálja a törvény által megkívánt meghatalmazást, még csak nem is értesítik, figyelembe sem veszik, s tárgyalnak nélküle. (Igazf Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen sok esetben ez az oka annak,, hogy a