Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

251. országos ülés 1893. november 18-án, szombaton. 229 mi közigazgatásunk sok tekintetben a legjogosúltabb kritikára ad okot, mert az ügyvéd, megengedem, sokszor téved, de sokszor a jogosság és a tárgyilagosság álláspontján felebbez, Már a múlt esztendőben voltam bátor a í. igazságügy miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani ezt az eljárást, a melyet a bíróságok minden fajta gondnokságok kiosztásánál követnek. Ez irányban javulást eddig nem igen észleltünk, Tavaly is felhoztam, ma is az a meggyőződésem, hogy nem kellene a személyek közt különbséget tenni és meghagyni, hogy a bíróságok válogassanak az emberek közt, hanem az alfabetikus sorrendet kellene alkalmazni, midőn az illető ügyvéd ellen sem a megbízhatóság, sem a szakképzettség szempontjából alapos kifogást tenni nem lehet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elégületlenséget kelt — bátor voltam tavaly is felhozni — az az anomália, mely a bíróságok segédszemélyzeténél felmerül. Az új sommás eljárásról, a fizetési meghagyásokról és a betétek, szerkesztéséről szóló törvények alapján talán 300-zal több írnok le?z alkalmazandó, s igy ezeknek kontingense körülbelül 2300-ra megy; ezzel szemben az irodatisztek száma körülbelül 134. Tavaly, mikor a fizetések javítására vonatkozó törvényt tárgyaltuk, statisztikai adatokkal mutattam ki, hogy a többi minisztériumokban ezek az irodatiszti állások sokkal méltányosabban és igazságosabban vannak betöltve és szervezve, mint az igazságügyminiszterium segédszemélyzeténél, hol 1870—72. óta egyáltalában a legkisebb előléptetés sincs. Az igaz, hogy a legalsóbb fokon a t. miniszter úr százat az 500 forintos fizetéstíekből a 600 forintosak közé soroz, de, a kik a felsőbb fokon szolgálnak, 1870—72. óta, tehát 20—21 esztendő óta a legkisebb előmenetelben sem részesültek, s erre kilátásuk sincs, miután a miniszter, úgy látszik, nem hajlandó az irodatisztek számát évenkint legalább tízzel emelni, s így lehetővé tenni, hogy a legöregebbek, a legkitűnőbbek némi előmenetelben részesüljenek. Erre nézve vagyok bátor kérelmemet megújítani, kérve a t. miniszter urat, legyen kegyes ezeknek is némi figyelmet szentelni. Ezek után, t. ház, még csak egy kérést vagyok bátor a t. miniszter úrhoz intézni. A hírlapokban felmerült az a hír, hogy a t. miniszter úr azzal a tervvel foglalkozik, hogy Újpesten egy járásbíróságot állít fel, illetőleg, hogy ez irányban törvényjavaslatot fog terjeszteni a ház elé. Nem tudom, hogy miben áll a dolog, nekem minderről csak annyiban van tudomásom, hogy Újpest község elöljáróságának küldöttsége ez ügyben tisztelgett a t. miniszter úrnál és erre a dologra jóakaratát kikérte. Én az egész dolgot csak annyiban említem fel, hogy nézetem szerint csakugyan nagyon helyén való volna, ha Újpest községe járásbírósággal láttatnék el, a mennyiben Újpestnek ez idő szerinti lakossága 26.000-re megy, úgy, hogy Pestmegyének 10—12 járásbírósági székhelye közül csak kettő van, mely lélekszámra nézve Újpestet túlhaladja, a többi tíz vagy egyenlő vele, vagy pedig Újpesten alul marad. Megjegyzendő, hogy a lakosság leginkább iparosokból és kereskedőkből áll, köztudomású dolog pedig, hogy a perlekedésnek legnagyobb kontingensét ez az elem szolgáltatja. E mellett, t. képviselőház, Magyarország 384 járásbírósága közül talán 40 járásbírósági székhely az, a mely ezen község lakosságát felülmúlja, a többi 340 székhely pedig lélekszám tekintetében Újpesten alul marad. Ha ezenkívül figyelembe veszszük, hogy körülbelül */4 millió forint adót fizet a község, és telekkel volna hajlandó ezen terv megvalósításához hozzájárulni, bátor vagyok a L miniszter urat felkérni, nyilatkozzék, hogy ezen ügyben történt-e valami, és azzal szemben mily álláspontot foglal el 1 Egyébként politikai pártállásomnál fogva a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Mérey Lajos! (Az igasságügyminisster feláll és szólani kíván.) Mérey Lajos ! Elnök: A miniszter urat — ha szólani kíván — a házszabályok értelmében bármikor megilleti a szó. Szilágyi Dezső igazságügyminiszter*. T. ház! Én csak azért kívántam szólani, mert azt hittem, hogy a t. képviselő úr nincs jelen, különben szólhatok későbben is. Mérey Lajos: T. képviselőház! Én feliratkoztam ugyan, de hogy a vita be ne zárassék és más a miniszter ár által adandó válasz után szóhoz ne jusson, most nem szólok, mert esetleg azokra is reflektálni akarok, a miket a t. miniszter úr mondani fog. (Helyeslés a seélső baloldalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Azokra, a miket mondani fogok, amúgy is reflektálhatott volna a t. képviselő úr, mert, a mint az előbbi felszólalás tartalma mutatja, mindezen kérdések a különböző czímek alatt újra előkerülhetnek, s íulajdonképen nem annyira a központi kiadások tételéhez tartoznak, mint inkább a költségvetés egyes különböző czímeihez. Én mindazonáltal az előttem szóló t. képviselő úr részéről felhozott kérdésekre röviden válaszolni akarok. A mi először azt illeti, hogy a teljes czivilis eljárás és a büntető eljárással mi történt, s tekintettel azokra, miket a múlt