Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

250 951- . naág-os ülés 1808. i teríílet terjedelme; ebből teljesen elpusztult 200 és néhány ezer hold, és ha a fönnálló szőlőterületet veszszük, akkor mindent leszámítva, a peronoszpóra garázdálkodásait is hozzávéve, maradna 97 ezer olyan hold, a mely még teljesen ép és termő. De még erre nézve is vannak a miniszternek kétségei, mert rámutatott, hogy mikor az ép területről várható lett volna egy millió és néhány hektoliter bor, akkor tulajdonképen csak 800 és egynehány ezer hektoliter termett. Áll tehát, hogy ez a csapás még sokkal nagyobb, mint a hogy azt a hivatalos kimutatás egyáltalában konstatálja. A dolgok ilyen állásánál fogva előttem tiszta és bizonyos, hogy csupán és egyedül kormányzati eljárással ennek a bajnak elejét venni, azt megakasztani nem lehet, a regenerálást pedig véghezvinni tisztán csak kormányzati intézkedéssel abszolúte lehetetlen. Meg fogom mondani a legegyszerűbb kalkulus szerint, hogy miért nem. 200.000-en felül megy a holdak száma, a mely elpusztult, és ha a minimális regeneráczionálás költségét egy hold nak csak 200 frtra teszszük, ezen 200.000 holdnyi szőlőnek helyreállítása kerek 40 millió forintba kerül. T. ház ! Magam is azt mondom, hatalmas intézményre van szükségünk, olyan intézményre, a mely ily csapásokkal szemben csakugyan sikert arat. És én meg fogom nevezni ezt az intézményt. (Halljuk!) Ez az intézmény a nemzet köztevékenységének felébresztése és fokozása, a mely nélkül nem lehet gazdasági ágakat, ha elpusztultak, regenerálni. Nekem hiába mutatnak Francziaország példájára, az reám nem hat, mert Francziaországban tüstént felébredt a köztevékenység, és a kormányzat csak hozzájárult ahhoz ott, a hol kellett és lehetett. Ez azonban nem azt jelenti, mintha én e kormányzatot fel akarnám menteni attól, hogy ő is alkotólag közrehasson, már azért sem, mert nagyon jól ismerem a különbségeket, melyek Magyarország és Francziaország közt vannak, midőn köztevékenységről van szó. De hát, t. ház, itt is csak az áll, a mi ott áll. Nem az a főirány, hogy segíts magadon, a az isten is megsegít, hanem az, hogy segíts magadon, és akkor kötelessége a kormánynak azon mértékig, a mely mértékig lehet és szükséges, segíteni. En tehát magam is óhajtanám, hogy a háznak minden tagja, és a magyar társadalomnak minden belátó embere, a ki a gazdaság iránt CBak némileg is érdeklődik, szálljon ki az országba és ébreszsze fel a tevékenység szellemét. Úgy, de ez a feladatoknak egyik legnehezebbike, és meg fogom mondani az okát is, hogy miért? Valóban bámulatos dolog, hogy midőn e nemzet egyik legnevezetesebb gazdasági ága lépésről-lépésre, majdnem vágtatva, végpusztúlásnak indul, akkor nem rember 18-án, 8zonihatoii. mozdul meg komolyan az ország. De hát miért nem? Á filloxera nem a múlt esztendőben lépett fel, a közöny sem. Ez az utóbbi baj kapcsolatban van azzal az iszonya kormányzattal, a mely alatt a filloxera fellépett, és midőn a filloxera megrongálta a tőkéknek gyökereit, akkor egy más erkölcsi filloxera is megzsibbasztotta a nemzetet minden téren (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt, t. ház, ki kell mondani, és fel kell deríteni, hogy ez így van. Jól tudjuk, hogy mi történt a múltban ezen a téren. A protekczió rendszere a legszélesebb alapon, nemcsak a filloxeránál, hanem általa ban, és a kormánypártiság egyedül üdvözítő volta vetette fel magát mindenütt, (Ügy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) és csinált egy nemzetből, melynek köztevékenységre kellett volna ébrednie, százezer számra Mindenváró Ádámokat, a kik mindent a kormánytól várnak. (Úgy van! bal felől.) Ha egy nemzet közéletét, köztevékenységét ilyen módon olyan alacsony fokra szállítják, végtelenül nehéz azt ismét ruganyossá tenni. De ennek be kell következnie. Magyarország a maga borászatát nem nélkülözheti, és épen azért, mert nem nélkülözheti, magának a társadalomnak le kell mondania arról, hogy tisztán csak partikularisztikus irányban induljon, tisztán csak protekczióra fektesse a súlyt, és hogy tisztán csak ebben a házban és a kormánynál keressen menedéket. Önmagának is kell tennie, mert, ha önmaga nem tesz, akkor el van veszve minden. (Úgy van! a szélsőbalon.) Magyarországnak soha sem lesz, és nem is lehet akkora pénzbeli ereje, a mely teremtsen szellemet, teremtse a gyakorlati munkát magát, teremtse a köztevékenységet, és még tovább is folytassa haszonnal ezen gazdasági ág fejlesztését. Ezt csak a köztevékenység szülheti. Én tehát, t. ház, még egyszer üdvözlöm Szederkényi Nándor t. barátomat azokért a lelkes szavakért, a melyeket ő, mint egy nevezetes borvidék képviselője, nem azon vidék, hanem az egész haza érdekében hangoztatott, és a melyeknek, hogy foganatjuk legyen, őszintén kívánom. Ezeket óhajtottam ez alkalommal elmondani. (Élénk helyesés a szélsőbalon.) Papp Elek jegyző: Kiss Albert! KiSS Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen csatlakozom Herman Ottó t. képviselőtársamnak azon kijelentéséhez, hogy nagyon eljött az ideje, hogy a filloxera-vész által kipusztított területek lakói megmentéséről az egész országra vonatkozólag gondoskodjunk. Elfoga dom azt a? orvosszert is, a mit ő ajánlott, hogy tudniillik a nemzet köztevékenységének életrekeltése által igyekezzünk ezt megvalósítani.