Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

25!. or^gAgos, illés ISStS. november 18 A», szombaton. 221 Ámde, t. ház, ha elfogadjuk ezt az eszközt, kérdem, hogy a nemzet köztevékenységét életre hogyan kelthetjük másképen, mint ha mindannyian csatlakozunk azon határozati javaslathoz, a mely Atzél Péter t. képviselőtársam ál tal beadatott. Ez a köztevékenység nem kelthető fel azon az úton, a melyen a t. kormány, tudomásom szerint, eddig járt. Azon az úton csak csalódások születtek; azon az úton még a kinek kedve volt is a maga szőlőtelepét rege nerálni, az is elvesztette a kedvét. Nem akarok példákra hivatkozni, mert azok gyűlöletesek. Történtek hibák a kőfalon kívül és belül, én ezeket nem akarom ez alkalommal feltárni, de igenis állítom, és ha tagadtatnék, bizonyítani leszek képes, hogy az eddigi eljárással a köztevékenységet életre kelteni nem lehet. Életre lehet kelteni úgy, hogy elfogadtatik a határozati javaslatnak mind a három része. Hogy tudniillik először olcsó hitelről gondoskodva lesz, másodszor — a mi előttem a fő — iizon elpusztult vidékek lakói, még pedig nemcsak a vagyonosabbak, hanem a szegényebb rész is oj'tott szőlővesszőket kaphat és ez által eleje vétetik annak, hogy, ha egyes emberek nagy munkával beültetnek egy csekély területet, a másik rész annak nem megőrzésére, hanem kipusztítására törekszik; s végre harmadszor léptettelek életbe az oly régóta ígért és oly sokat sürgetett azon mezőrendőrségi törvény, a mely arra is kitérj ;szti a maga intézkedését, hogy az elpusztult szőlőtelepek beültetéséről is gondoskodjék, hogy ott az illetőnek ráfordított összes költsége hiábavalóvá ne tétessék a rosszakarat által. Harmadszor, ha nemcsak el fogadtatik, hanem végre is hajtatik, az indítványnak igen lényeges harmadik pontja: az adómentesség. De nem úgy, mint a hogy a jelenlegi törvény végrehajtva van, a mikor, ha egy elszáradt szőlőtőkét talál az adóközeg valakinek elpusztult szőlőterületén, azt már mint termő-tőkét veszi fel. Ha nem így hajtatik végre, hanem, ha azon közegek a kormány által oda lesznek utasítva, hogy ne az államkincstár érdekét tartsák mindenkor szem előtt, hanem azt a másik nagy czélt: az elpusztult szőlőterűletek mielőbbi beültetését, akkor azt hiszem, hogy a Herman Ottó t. barátom által említett közérdeklődés fel lesz keltve és a szőlőterületek be lesznek ültetve és az ország uagy szőlőgazdasága ismét életet nyer. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt akartam kifejteni, részemről őszintén csatlakozom Atzél Péter t. képviselő úr indítványához. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. A földmívelésugyi miniszter úr kíván nyilatkozni. Gr. Bethlen András földniívelésügyi miniszter: T. ház! Ezen hosszú, beható és érdekes vita, mely a füloxera-iigybeu nem az első és bizonyára nem is az utolsó e házban, arra indít engem, hogy utaljak arra a borászati ankétre, melyet ez év elején, az ország legkiválóbb szakértőit bevonva, a minisztérium ke belében tartottam. És habár ebben a kérdésben már sok jeles munka van is, és habár ezen igen fontos és érdekes elsőrangú közgazdasági kérdésről igen sok mondatott is el, mégis úgy pro, mint contra, nagyon sokat lehetne elmondani ; és minthogy egy budget-vita alkalmával az időt mégis korlátoltnak tartom, szükségesnek véltein időt és alkalmat adni arra, hogy azon szakértők ott a kérdést behatóan megvitassák. (Helyeslés jobb felől.) A lapok is foglalkoztak ezen ankét eredményével és utalhatok arra, hogy, a mikor ott bőven fel lett tárva, hogy mily módon és mily eszközökkel törekedik a kormány a bajt leküzdeni, nagyban és egészben a szakértők ezt a módot és irányt helyeselték. Azon érvek, a melyeket itt a t. ellenzéki szónokok hangoztattak ott az ellenzékiek részéről lettek niegczáfolva, a mennyiben ott, természetesen, semmiféle pártállás irányt nem adott. Utalhatok tehát arra, hogy az érdekeltek azon irányt, a melyet a kormány követett, helyeselték és méltányolták. De én tovább mentem s minden tanácsot, pedig voltak ezek közt merészek is, elfogadtam. Utaltak a filloxera kiirtását czélzó esudaszerekre s én ezeket, a mennyiben szavahihető oldalról tanácsolták,egyenkint megpróbáltam. A.zon irányban, a melynek követésére Atzél Péter barátomnak határozati javaslata a kormányt serkenti, a magam részéről minden lehetőt megtettem. (Helyeslés jobb felől) Kísérleteztem, igyekeztem a pénzintézeteket kapaczitálni és igyekeztem létrehozni a szőlőszeti kölcsönnel is foglalkozó pénzintézeteket. Ezért tehát nem úgy szólok e határozati javaslatról, mint a ki annak intenczlóját elveti, hanem ellenkezőleg mint olyan, a ki azt nagyon is szívén hordja, s a ki csak a módokat keresi, — és talán más módokat, mint a melyek itt javasolva vannak, — vagy pedig arra szándékozik kérni a t. házat, ne terhelje oly teherrel, melyet elvállalni lelkiismeretes ember egyáltalán nem képes. (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) A határozati javaslat első passzusa így szól: A képviselőház utasítja a földmívelésügyi miniszter urat, miszerint először akár egy pénzintézet létesítése ált ti, akár más módon lehetővé tétessék, hogy a filloxera által elpusztított szőlőknek újjáalakítására megkívántató összegek