Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

251. ersxAíTBs ülés 18S8. noTember 18-án, sssomliaton. 2 t 9 azon reményt meríthette volna, liogy ő szőlőjét haszonnal regenerálhatja, nem láttam. Arra kérem a t. kormányt, hogy három dologra fordítsa figyelmét, a mi praktikus emberre nézve főíontosságú. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy legyen szíves a kormány azon telepeknél, a melyek az egyes szőlővidékeken felállítva vannak, utasítani közegeit, hogy különösen keressék, melyik vidéknek mily szőlővel való betelepítését tartanák ajánlatosnak, (Helyeslés bal felől.) és ezt azután az illető vi flékek birtokosaival és szőlőtulajdonosaival tudassák is. Másodszor általában véve minden oly eredményt, melyet a praktikus életre nézve kihatónak tartanak, tegyenek közismerétüvé. Nagyon jól tudom, hogy azok, a kik csak a szőlőveszszők eladásából akarnak pénzt szerezni, azt ma is megtehetik; de a praktikus ember, a ki a szőlőt bortermelésre akarja berendezni, az még eddig sehol sem lát példát, a mely neki a bor előállításánál hasznot nyújtó lenne. Magam tudom, hogy az állami szőlőtelepek borai, a melyeket maguk produkálnak, többe keríílnek, mint ha Rothschildtól Parisban vennék a bort. (Mozgás.) Ily bor előállítására magános ember sohasem képes, mert lehetetlen, hogy valaki csak azért mívelje a szőlőt, hogy neki csak szőlője legyen. A szőlőmívelésen egyedül az fog lendíteni, ha azt fogják látni, hogy a regenerált szőlő haszonnal mívelhető; ha ezt nem látják, nem igen hiszem, hogy Magyarország bármely vidékén ismét felvirágozhassák a bortermelés. Pedig igen helyesen mutatott rá Szederkényi Nándor t. képviselőtársam arra, hogy Francziaországban már megtalálták az utat, a melyen haszonnal lehet bort termelni. Miért ne lehetne tehát nálunk is megtalálni azt, és e tekintetben volna a kormány legfőbb kötelessége oda hatni, hogy azon átat és módot mutassa meg, a melyen haszonnal lehet szőlőt művelni és bort termelni. Továbbá harmadszor még egy körülményre kívánom felhívni a kormány figyelmét. Általában véve azt a tapasztalást jelezhetjük, hogy minden ily járványszeríí csapás, ha már régibb idő óta megvan az országban, elveszti első fellépése alkalmával tanúsított nagymérvű rombolási erejét. Ez annak a jele, hogy, ha ily csapás huzamosabban tart, akklimatizálódik és elveszti azon erőt, a melyet eredeti hazájából — fellépése alkalmával — idehozott. Azt hiszem, hogy azoknak igaza lehet, a kik a fílloxerára nézve abban a véleményben vannak, hogy, ha itt már éveken keresztül grasszál, akkor nem lesz meg többé az az ereje, a melyet magából Amerikából ez a csapás idehozott; elmúlik ugyanis rendkívüli szaporasága, mert tulajdonképen abban rejlik ereje. Ha ez így volna, akkor a bajnak egyik legfőbb orvosszere az volna, hogy többé Amerikából vagy máshonnan külföldről, a hol nemrég Amerikából került szőlők lehetnek, ne engedélyeztessék semmi új szőlővessző behozatala, hanem, a mi már köztünk van, maradjon itt akklima tizálva, és talán ez által elveszítené azon erőt, a mely most benne van. Volt egyszer alkalmam egy franczia nevezetes borkereskedővel beszélni, ki maga is szőlőtulajdonos volt Bordeaux vidékén; ez azt mondta, hogy, a midőn ott a fiiloxera először fellépett, oly borzasztó pusztítást vitt véghez, hogy, h a oly módon terjedt volna még egynéhány évig, egész Francziaországban nem lett volna többé szőlő; azonban évek folytán csökkent a pusztítás, a mi szintén arra mutat, hogy ott is el vesztette akklimatizálódás folytán szaporaságát. Mindenesetre oly kérdés ez, melyet a szakférfiak volnának hívatva megmagyarázni. En csak fölhívni kívántam rá a t. kormány figyelmét. Az elhangzottak után csak azt jelentem ki, hogy a b. Andreánszky Gábor t. képviselőtársam által felvetett eszmét, hogy t. i. azokon a szőlőterületeken, melyek dézsmaváltság-teherrel vannak a telekkönyvbe bevezetve és a melyek azon terhet törleszteni is kötelesek, segíteni kell, mert az azokon levő terhet is törleszteni és a regenerálás költségeit is fedezni lehetetlenség. Végül kijelentem azt is, hogy azokat, a miket Atzél Péter t. képviselőtársam tegnap benyújtott határozati javaslatában a t. háznak elfogadásra ajánlott, oly fontosaknak tartom, hogy, ha nem is egészen úgy fogadtatnék el, a mint beterjesztetett, de igen kívánatos mégis, hogy a kormány ez irányban álláspontját jelezné. (Helyeslés.) A tételt különben, a mely az orvoslásra váró bajokhoz és az országos csapáshoz képest igen csekély, elfogadom. (Helyeslés.) Papp Elek jegyző.* Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Legyen szabad a magam részéről is néhány szóval hozzájárulnom ahhoz a vitához, a mely Magyarországnak egyik legnevezetesebb gazdasági ágát érinti. (Halljuk!) Mindenekelőtt üdvözlöm Szederkényi Nándor t. barátomat, a ki félretéve minden partikularisztikus érdeket, a valódi közérdek szempont jából emelte fel szavát, pedig, mint Eger városának képviselője, nem érdemelte volna meg a. megrovást akkor Sem, ha partikulariszticze szólalt volna fel. A magyar szőlőszet dekreszcsendója rettenetes; maga a miniszteri jelentés fölsorolja az adatokat egytől-egyig, a melyek ezt megerősítik. Ez adatoknak sorozata a következő: Meg van állapítva, 600 ezer holdon fölül áll a szőlő28-