Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-251

2^g 261. országos ülét 18t>8. november l$-án, 8«»Ml»stM. nekik is, az ügynek is használni fogok. Ha már & t miniszter úr csekély személyemmel foglalkozik 8 személyes térre lép, tartozom kijelenteni, hogy én talán kerületemben nagyobb ügybuzgóságot fejtek ki a nép között érdekökben, mint magában a t. házban, mert én nemcsak szóval hangoztatom ezen elveket, mint a kormány, hanem tényleg is s nem sajnálom erőmhöz mérten az anyagi áldozatokat sem, hogy a népnek példát adhassak, (Élénk helyeslés a baloldalon.) sőt működésemnek eredménye is volt. Hogy konkrét példával éljek, a többek között a szövetkezet létrehozása, újabban pedig épen a mnlt hó 15-én a szőlőszet érdekében Mádon egy nagyohbszabású értekezletet is egybehívtam, melynek eredménye volt azon emlékírat, melyet a t. házhoz is volt szerencsém benyújtani s melyet ő Felségéhez, az összkormányhoz s a t. ház minden tagjához tájékoztatásul s figyelembevétel végett is eljuttattam. Ezen emlékírat maga is eléggé tanúsítja a baj nagyságát s azt, hogy nagyobb áldozatokat kell hozni, mint a milyenek eddig e czélratétettek. (Helyeslés a baloldalon.) Azt is bátor vagyok kiemelni, hogy a lakosság jól felfogott érdeke az, hogy a szőlőszet saját lakóhelyén, saját községében regeneráltassék, s ha már másutt lévő homokterűleteket bocsát a t. kormány a nép rendelkezésére s a nép kénytelen azt hazulról műveltetni, akkor ebből az illetőknek a megélhetéshez szükséges anyagi hasznuk csak akkor leend, ha a területek nekik a lehető legmesszebbmenő kedvezmények mellett adatnak át. Különben Atzél Péter képviselőtársamnak határozati javaslatát magam részérő] elfogadom s azt én is elfogadásra ajánlom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Papp Elek jegyző: B. Andreánszky Gábor! B. Andreánszky Gábor : T. ház! Azon feltevésben, hogy az államadósságok szőlődézsmaváltsági tételénél a t. kormány és a t. ház figyelmébe fogja venni azt, a mit én ott mondani fogok, és intézkedni fog törvény útján a bajnak elhárítására, én elfogadom a filloxera védekezési tételt, de arra figyelmeztetnem kell a t. házat, hogy mindaddig, a míg a szőlődézsmaváltsági hátralékok nem lesznek törölve, mindaddig ezen összegek csak osztályérdekeknek fognak szolgálni és nem fognak szolgálni az általános közérdeknek. Mert csak a ki szőlődézsmaváltság-hátráléktól ment területet bir, ültetheti be a szőlőjét, a mennyiben a kinek szőlője dézsmaváltság-adóssággal van terhelve, az bolond volna, ha szőlőjét beültetné, mert minden perezben ki vau téve annak, hogy megexequáiják és szőlőjét elárverezik. Milyen vért fog szülni az, t. ház, a köznépben, ha látja, hogy csak a vagyonosabb osztály ültetheti be szőlőjét, '6 pedig, kinek főkereseti forrása volt a szölőmívelés, ebből ki van zárva! Ha a t. ház azon komolysággal és törvényhozói figyelemmel fogja kísérni a kérdését, mint. eddig, akkor csak jogczímet fog szolgáltatni a szocziálistáknak és földosztogatóknak szép mesterségük folytatására. (Igás! Ügy van! a baloldalon.) Én határozottan állítom, hogy addig, a míg a kisbirtokos osztályt ebbe az akczióba bele nem vonjuk, a míg azt mesterségesen attól távoltartjuk, addig a szőlő regenerácziójának egész akcziója papiron írott malaszt fog maradni. Nem akarok annak bizonyításával újból foglalkozni, hogy egy ügyes szőlőmunkás-osztály csak úgy képzelhető, ha a kisbirtokos - osztályt is belevonjuk ebbe az akczióba. De még egy körülményre is vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. Ha megnézzük egy ilyen terület térképet, azt látjuk, hogy a szőlődézsmamentes területek a szőlődézsmaváltsággal terhelt szőlők tengerében csak egy-egy kis szigetet képeznek. Ha már most csak ezen szigeteket ültetnék be, a többi pedig parlagon marad, annak az lesz a következése, hogy a parlagföldben elszaporodnak az ürgék, hörcsögök, vízi patkányok, vinczellér-bogarak, melyek a fiatal hajtásokat lerágják, és tenyésznek benne a férgek ezrei és minden oldalról megtámadják azon oázisokat, a melyeket ott megteremtettünk. A kinek volt valaha egy ily parlagferűiét szomszédságában szőlője és látta azon rengeteg és kiszámíthatlan kárt, a melyet ezen állatok abban tettek, annak eszébe sem fog jutni, hogy egy 120 holdas terület közepén egy 2—3 holdas szőlőt ültessen. Ezt praktikus gazda nem teszi. Dilettánsok, fővárosi ügyvédek és koszorús költők, (Derültség.) a kik ilyen kérdésekkel foglalkoznak, talán megteszik. Itt van, t. miniszter úr, a mezőrendőrség! törvénynek a hegyközségi intézménye. Ha a szőlők beültetése lehetetlenné van téve, van-e ennél valami nagyobb svihákság írásba foglalva, mint ez az intézmény. (Élénk derültség. Igaz! ÍJgy van! a baloldalon.) Én ugyan feltételezem a t. miniszter úrról, hogy gondoskodni fog arról, hogy a szőlők beültetése a szőlődézsma-tartozások által ne akadályoztassák meg s én akkor is — mint annak idejében az ankéten, — védelmére fogok kelni. De a hol szőlők nem lesznek, hanem csak pusztaság marad, akkor az egész munka csak haszontalanság. Azért, t. ház, egy szót sem vesztegetek e kérdésre addig, a míg a szőlődézsmaváltsághátralék ügye rendezve nem lesz és csak ismétlem azt, hogy erre vonatkozólag a szólődézsmaváltság tételénél szándékomban van egy határozati javaslatot benyújtani. Addig pedig e tételt jóhiszemfíleg elfogadom. (Helyeslés.)