Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-251
281. országos lües 18if8. november l8«án, szombaton. 217 Papp Elek jegyző: Szederkényi Nándor! (Halljuk!) Szederkényi Nándor: (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Midőn e táreza keretében e rovatnál ismét szólásra jelentkezem, tudom, sokan vannak, kik az e pontnál megjelenő alakot talán már unalmasnak is találják. Beőthy Ákos: Dehogy találjuk! (Halljuk!) Szederkényi Nándor: De fel kell szólalnunk évről-évre, mert e nagy nemzeti szerencsétlenséggel szemben azon országos érdeklődést, melyet vártunk és reméltünk, máig sem látjuk fölébresztve. (Úgy van! Ügy van! a szélső halóidalon.) A mi teendőnk tehát, az enyém és azon barátaimé, kik e szerencsétlenséget a helyszínén látják és tanulmányozzák, továbra is az, hogy, miként a vészharangot kongatok, egyiknek a kezéből a másik vegye ki a kötelet és kongasson tovább, míg e nemzet közérdeklődése nem fog felébredni és ébredésének e szerencsétlenséggel szemben országos intézményekkel nem ad kifejezést. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szomorú jelensége az a mai időknek, hogy az országos vészszel szemben még mindig csak parcziális, helyi érdekből kiinduló felszólalásokkal kell találkoznunk. Előttem szólt t. képviselőtársaim mindig a saját helyi érdekük által indíitatva szólaltak föl. B. Andreánszky Gábor: Én nem! Szederkényi Nándor: De kötelességünk, hogy a helyi érdekeket egy egészszé csoportosítva állítsuk végre az országgyűlés összessége elé, és azt intézmények alkotására buzdítsuk. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Mert, ha szemügyre veszezük azt, a mi ez ügyben az oiszággyülésen eddig történt, azt szótárunk segítségével csak úgy fejezhetjük ki, hogy a semminél valamivel több. (Igaz! Úgy van! a bals szélső baloldalon. Egy hang a szélső balodálon: Valamivel kevesebb !) íme, itt van előttünk egy tétel, a mely a filloxera-vész elleni védekezésre megnyitja az országkincstárát. De mily csekélység ez, t. ház, ahhoz képest, ha, — mint előttem szólott t. barátom helyesen kifejezte, — ma-holnap az országnak egy milliárdnyi veszteségéről van szó. Ez annyi, mintha a kiszáradt tenger-medret csöpekkel akarnók megtölteni. Ha ma is olyanok volnának a viszonyok, mint néhány évvel ezelőtt, a midőn a filloxera elleni védekezés eszköze tekintetében még tétováznunk kellett, még érteném, inert úgy az ország erőteljesebb, intenzivebb működésbe nem tud belefogni. De ma már nem így állunk. Épen ma olvasom a lapokban, hogy Francziaországban oly bő szüret volt, a milyen a lefolyt KF.PV. VAPTA 1805—97. XIV KÖTET. évtized alatt egy sem. Tehát Franeziaország már restaurálta szolőszetét, s kérdem, ha ez megtehette, mi miért ne tehetuők ezt meg? Francziország természetesen megtehette, mert ott az anyagi viszonyok egészen mások, Franeziaország pénzügyi ereje, műveltsége, kultnrája s egyeseinek gazdasága egészen más, s a mienkkel jóformán össze sem hasonlítható, de ép azért, mert egyeseink részint gazdasági műveltsége, részint pénzügyi viszonyai hátrányosabbak, mint a francziáké, kell nekünk országos erővel azoknak segélyére mennünk. Hisz nem is példátlan nálunk az, hogy, midőn vész támadja meg az ország egyes részeit, országos erővel vegyük elejét a vésznek, s az illető országrésznek hóna alá tegyük az ország munkáját s igyekezzünk lábra állítani, mint pl. ínséges évek alkalmával. Vagy ott volt a szegedi nagy vész, nem országos erővel nyúltunk-e hozzá, s Szeged most megint virágzik. S midőn az országban ma már élénk az az érzet, hogy a filloxera-vészszel szemben az országos erőt alkalmazzuk, nem birom megérteni, hogy az ország, hogy a képviselőház • ennek öntudatára emelkedni nem képes, hanem ma is közönyösen a üres padok előtt kell a •földmívelési táreza e tételénél e kérdést tárgyalni, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s ismételve kell elmondanunk azokat, miket már évekkel ezelőtt elmondottunk, de a miket el kell mondanunk, hogy kötelességünket teljesítsük. (lgaz! f Úgy van! a szélsőbalon.) Én, t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy az országnak és országgyűlésnek intenzív országos segélylyel kell (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a magyar szőlőtermelés és a magyar szőlőipar előmozdítására s újrarestaurálására közreműködni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez nem csupán egyes vidékek érdeke, nem csupán egyes városok, vagy községek kérdése, mert hiszen, ha egyesek és városok elpusztulnak, támadnak helyettök mások; hanem ez a nemzet gazdasági kultúrájának nagy érdeke, (Élénk helyes ] és a szélső baloldalon.) a mely e házban erőteljesen nyilvánul, s mely az államtól és a kormánytól, a nemzettől saját felfogott érdekében is követeli, hogy e kérdést országos kérdéssé tegyük és mint ilyet oldjuk meg. Hiszen a hazaszeretetnek, mely bennünket a földhöz lánczol, poézise is azt magyarázza, hogy becsüljük meg e föld kincseit, mert ezek teszik e földet ránk nézve becsessé és drágává; (Tetszés a szélső baloldalon.) a költő szava, mely a Duna-Tisza köze aranykalászairól énekel, mely a földet isten kalapjává és a magyar hazát raíta bokrétává teszi, nem felületes szó, nem szóvirág, hanem a szó szoros értelmében vett 28
