Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-250
2W. orsíágos tlés 1898. B«Y laiupolgárságot és 25 év múlva átídja a telepet ingyen. Én ionban nem voltam szerenesés a hozzájárulást ott megtalálni, hol kellett volna, t. i. a halászati felügyelőség körében, mert akkor folytak a tárgyalások a Pallavieini gr. uradalmain egy más sziléziai emberrel, ki egy más tervvel áldott elő, mely bírta a halászati felügyelőség tetszését. Ez a terv abból állott, hogy állíttassák fel egy gát és egy zsilip oly területen, hol a Tisza vize minden tavaszkor bebocsátható, tehát létesíttessék ekként a halaknak egy nagy ívóhely. Akkor pedig, midőn az ívó halak tömegesen benn lesznek, zárják el a zsilipeket g fogják ki a benszorúlt halakat. Ez, kérem, egy formális csapdarendszer lett volna, hogy t. i. azokat a habkat is fogjuk ki, a melyek a folyób: n még benn vámnak és szaporítás végett jönnek ki az alkalmas vízbe. Ebből akarták azt a hasznot és bérösszeget előállítani, a melyre az illető vállalkozott. A Pallavicini-féle uradalom tisztikarában azonban volt annyi belátás és okosság^ hogy erre a csapdarendszerre rá nem állott. Komoly dologról van szó, t. ház, és ha én ezt a jelentést veszem, a halászat tekintetében, — mert a mérnöki részéről nem szólok, — mást, mint tájékozatlanságot, tapasztalatlanságot, abban nem látok ; mert ha nekem valaki tiz év alatt, a mikor külön dotált intézményünk van, a melyben az illető mindazon előnyökkel élhet, a melyeket az állam neki megad, mondom, ha valaki ezen intézmény fennállásának tizedik évében még egy hallal sem tud beszámolni ott, a hol a külföldi behozatalt le kell szorítani, t. i. a piaczon, az ne várja tőlem, hogy bámulattal viseltessem iránta. Még egy más körülményre is felhívom a t. ház figyelmét, a mely rendkívül jellemző azon felfogásra nézve, a mely még ma gazdaközönségünk előbbrehaladott részénél is tapasztalható. Magyarországnak vannak oly részei, mint például Sárvíz, a hol a legkisebb befektetés mellett is kitűnő és elsőrangú pontytenyésztést lehetne berendezni. Meg lehetne kisérleni, hogy ott váltó-gazdaságot létesítsünk, a hol az adott területen három évig pontyot tenyésztenénk, s miután a haltenyésztés a területet betrágyázta, azt három éven át takarmány termelésre használjuk fel. Külföldön nagy haszonnal jár ez, de nálunk, pedig a takarmánytermelés fontos .kérdés, fájdalom, nem állnak rá erre a raczionális nagy hasznot hajtó műveletre. S miért nem? Mert a gazdatisztek ellene vannak, mert ők úgy számolnak, hogy nekik az adott területből a marhalegeltetés után éveukint ennyi meg ennyi jövedelmük van, pedig ez mizerabilis jövedelem, s nem akarják azt felcserélni oly jövedelemmel, a mely, az én szavaim szerint kiKÉPVH. NAPLÓ í 892 —97. XIV. KÖTET. emlter 17-éa, péntekra. 209 fejezve, előttük ismeretlen. Csakhogy a ki így fogja fel a dolgot, az a testimonium paupertatist állítja ki magának és bizonyságot tesz arról, hogy nem áll a modern mezőgazdaság magaslatán, mert a ki még ma is a legeltetési módszernek ad előnyt a raczionális gazdaság fölött, az menjen bárminek, csak gazdának ne. Egészen a t. miniszter úrtól függ, hogy a halászat terén történjék valami, de ha azt akarjuk, hogy ott s az ő minisztériuma körében a hivatott közegek kellő nyíltsággal járjanak el, akkor a t. miniszter úrnak utána kell néznie s a t. miniszter úr rendkívül érdekes dolgokra fog bukkani, mert azt fogja legelőször is találni, hogy, mielőtt a halászati törvény létesült, rendkivül élénk mozgalom volt az országban előkelő férfiak vezetése alatt. Volt akkor országos halászati egyesület, szaklap és minden. S a mint a törvény meg volt hozva, elmúlt minden. Én nem tudom, hogy miképen oszlott fel és miként számolt el az az országos egyesület, a mely a kormány által megerősített alapszabályok alapján alakult meg. Az is tény, hogy boldogult Krizs János tanár halála és a kecskeméti tó keresése óta jelentés nem volt a kezemben, a melyben a halászati felügyelő működéséről beszámolt volna. Kötelességemnek taitottam ezeket előadni. Remélem, hogy szavaim elegendők arra, hogy a miniszter úr ezen véghetetlenül fontos, az ő tárczájára nézve is elsőrangú kérdésnek ezentúl kellő figyelmet szentel. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha nem, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. (Halljukl Halljuk!) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Ezen érdekes szakbeszédre legyen szabad röviden reflektálnom. (Halljuk.' Halljuk!) Arra nézve egyetértek az előttem szólott t. képviselőtársammal, hogy a halászat közgazdasági és népélelmezési tekintetben országos fontosságú, a mit különben nem ma jelentek ki először. Megvallom, csodálkozom, hogy a, t. képviselő úr oly nagy súlyt helyez arra, hogy ezen vaskos kötetben a halászaínak csak kevés lap van szentelve. Ha ezzel kielégíthetem, megígérhetem, hogy a jövé évben mindenesetre többet fog jelentésem erről a kérdésről tartalmazni, a mennyiben oly terjedelmes anyag fölött rendelkezem, hogy annak kinyomatása igazán csekély munkát igényel. A mi a t. képviselő úr kritikáját illeti, bátor vagyok csodálkozásomat fejezni ki arra nézve, hogy a képviselő úr mindamellett, hogy ezzel a négy lappal behatóan foglalkozott, mégis 27
