Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-250
510 250. Brsiáffos Slés 18Ö8. november 17-éa, pénteken. ignorált egyes dolgokat, a melyeket kritika alakjában adott elő, s a melyeket talán inkább elismerés alakjában kellene az ő részéről hallanunk. A midőn a t. képviselő úr azt taglalja, hogy mi módon kellene a tógazdaságot hazánkban fejleszteni s mit kellene erre nézve tenni ? ezen megjegyzésére csak azt mondhatom, hogy mindaz, a mit t. barátom tanácsolt, már megtörtént. Ugyanis egyes tóra alkalmas területekkel biró földbirtokosoknak ajánlatok tétettek, hogy kísérleteket tegyenek mások animálására. Egyesek, — nem sokan, — engedtek a fölhívásnak s a képviselő úr tanúja lehetne egy igen sikerült próbának. E napokban, 'talán 20-án, veszi kezdetét a tatai tóhalászat, melyet a minisztérium szakközege rendezett be. Ez a tó, a melyen régebben csak hosszú időközökben volt halászat, most úgy van berendezve, hogy évenként 25—30 ezer forint ára halat fognak ki a körülbelül 4—5 száz holdnyi tóból. Azt hiszem tehát, hogy közgazdaságunknak gyarapodására utalhatok akkor, midőn a dotáezió csak az utóbbi években emelkedett 11.000 frtra, s hogy ezen összeg nem lett meddőn felhasználva. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy ez csak egy csekély része a minisztérium halászati közege működésének, hivatkoztak arra, hogy a balatoni, velenczetavi halászati társulatok szervezve lettek, s hogy folyamatban van a Tiszán, a Dunán és a mellékfolyókon halászati területek szervezése; most állíttatik fel a gödöllői korona-uradalomban egy második minta-tóhalászat s ezenkívül benépesíttétnek a kincstári erdőterületeken levő patakok az erdőőrök által kezelt mesterséges költőkészülékekkel. Mindezt semmibe venni, azt hiszem, nem helyes, s viszonyítva a csekély dotáezióhoz, halászati felügyelőmet mindenesetre védelembe kell vennem, mert buzgalma és szakértelmével jó szolgálatokat tesz. (Helyeslés.) Abban azonban teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy a közvéleményt fel kell rázni, s hogy a gazdák érdeklődését e fontos ágra is kell terelni, mert e téren az eddigieknél hasonlíthatlanúl nagyobb eredményeket értünk el. Kérem a tétel megszavazását. (Helyeslés.) Papp Elek jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. ház! Csak egy megjegyzésre legyen szabad a t. ház figyelmét kikérnem. (Halljuk! Halljuk!) Én nagyon megfontoltam, hogy mit beszélek, s igen sajnálom, hogy a t. miniszter úr ép a tatai tóra fekteti a fősúlyt. Hisz a tatai tónak felállítását s berendezését nem a halászati felügyelőség eszközölte, hanem az egy régen fennálló tó, melyet az Esterházyak állítottak fel, és a melynek összes körülményeit és viszonyait ismerem, mert felhasználtam az ott lévő anyagot. A mi pedig a berendező dolgokat illeti, ép az volt a szándékom, hogy a t. miniszter urat felkérjem, hogy ez irányban már most gyökeresebben intézkedni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A tanácskozás be van fejezve. A tétel meg sem támadtatván, méltóztatnak hozzájárulni, hogy azt elfogadottnak jelentsem ki? (Helyeslés.) E szerint az megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Dologi kiadások: 5850 írt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Alapítványok és különféle bevételek. Rendes bevételek: VI. fej., ÍS. czím: 27.661 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Nyugdíjak. Rendes kiadások: Ví. fej., 9. czím: 563.514 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa)]: Átmeneti kiadások. VII. fejezet, 1 — 8. czím: Az 1896. évi országos általános ezredéves kiállítás költségeire 10.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Filloxera rovar ellen való védekezés czéljaira: 236.600 frt. Papp Elek jegyző: Atzél Péter! Atzél Péter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legelőször is köszönetemet kell kifejeznem a t. miniszter úrnak a benyújtott terjedelmes jelentésért, a melyből mindnyájan igen sokat tanulhatunk, s melyből láthatjuk, hogy mennyi teendő van még hátra a földmívelés terén e hazában ; egyszersmind egy kérést intézek a t. miniszter úrhoz, méltóztassék e nagy munkának a jövőre egy kissé más alakot adni, mert jelen alakjában a tanulmányozás valóban nagyon meg van nehezítve. Mióta szerencsém van a háznak újabb idő óta tagja lehetni, harmadszor van alkalmam a földmívelési tárczához hozzászólani. Felszólalásaimnak — fájdalom — kevés sikere volt s mai felszólalásomnak a meghallgatáson kívül talán alig lesz más eredrnén>e. Bámú atos, t. ház, az a közöny, melylyel nemcsak a kormány tagjai, hanem a t. ház tagjai is az úgynevezett filloxera-kérdes iránt viseltetnek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Kivételt képez egynéhány képviselőtársam és a t. földmívelésügyi miniszter úr, a ki, úgy látszik, akar a bajon segíteni, de nem képes akaratával keresztültörni azon kínai falat, a mely ezen közönyt körülveszi. Különben, t. ház, megmagyarázhatlan volna előttem, hogy akkor, midőn egy órási vagyonnak egy milliárdot, vagy azon felül érő tőkének, ezen tőke után az adóalapnak ég másodszor e