Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-250

204 250. orsíágog ülés 1893. november V-év, pénteken. volna kötelessége, és csak akkor, ha valótlant állítottam volna, volna joga ezt, ha úgy tetszik, visszautasítani. (Helyeslés bal felöl.) A t. miniszter úr azt mondja tegnapi első felszólalása végén (olvassa) : »E szerint, ha azon két baj között kellene választanom, hogy a képviselő úr meginterpellálj on-e, vagy sertés­állományunk veszélyeztessék, mindenesetre az előbbit fogom választani. (Helyeslés jobb felöl.) Hogy pedig a képviselő úr hogyan áll az inter­pellácziójával, a mai ülés végén lesz alkalma a t. háznak meggyőződni az általam mondottakból arról, hogy attól oly nagyon rettegni nincs ok.« Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy nekem sincs okom rettegni, a mit bebizonyítottam ez ideig is. Hiszen hat éven át talán negyedszer volt alkalmam, mindig akkor, midőn a legvégső szükség kívánta, — a t. miniszter úr emlékez­hetik rá, — állást foglalni a magyar gazdaság érdekében. Rámutattam az e téren létező égető szükségekre és bajokra, s kértem azok szaná­lását. Ezek tények, a melyek előtt szemet hunyni nem lehet. Nem tettem interpeiláczió tárgyává a dolgot máig sem, mindig kértem, de érdem­leges válaszra sem méltattak. Ez idén is kibújt a t. miniszter úr az ér­demleges válasz alól. Utóvégre is, ha választ nem kapok, kénytelen leszek e fontos kérdésben interpellálni, s akkor a közvéleményre s a t. ház böícseségére bizom annak meg Ítélését, vájjon azért teszem-e, hogy rettegést idézzek elő, vagy jogos kötelességteljesítésből. Újból kérdem a miniszter urat, hogy azon rendeletet, a mely egész tömegét a hízott serté­seknek vissza rendeli szállítani oda, a honnan jött, s a mely az illetőket örökre tönkre teszi, fentartja-e vagy nem? Ettől teszem függővé további eljárásomat. (Helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Perczel Dezső! Perczel Dezső: T. ház! Habár teljesen osztom és méltánylom, azon, úgy látszik, a ház minden tagja által táplált óhajt, hogy az 1894. évi költségvetést mielőbb letárgyaljuk, még sem tehetem, hogy az állattenyésztés tételénél, mint az iránt érdeklődő, fel ne szólaljak, és ha már felszólalok, engedje meg a t. ház, hogy a köz­vetlenül előttem szólott Wittmann János t. kép­viselőtársamnak egy a tegnapi napon tett s ma nem nyíltan kifejezett, de reprodukált rf kitételét, a magam részéről is megbírálhassam. 0 ugyanis tegnap azt állította, hogy nemcsak ő, nemcsak sokan az ő választói közül, de a magyar gazda­közönség egyáltalán feleslegeseknek, haszonta­lanoknak, szekatúráinak és káros intézménynek tartja a most érvényben levő állategészségügyi rendőri szabályokat. Wittmann János: Csak a rendeletet mondtam! Perczel Dezső: Tegnap úgy mondotta a t. képviselő úr, hogy egyáltalán. (Ellenmondás balról) Ez ellen magam is, mint az állattenyész­tés ügye iránt érdeklődő, tiltakozni volnék kénytelen; mert ezt ellenkezőleg igen üdvös intézménynek 1 ártom, melyet a Dunán túl állat tenyésztő közönsége legelső sorban kívánt, fel­iratokat intézvén a kormányhoz ily irányban. Ha ez az intézmény meg nem volna, biztosít­hatom a t. képviselő urat, hogy az azóta létre­jött állategészségügyi konvencziók nagy részét a külállamok csakhamar felmondanák. Abban tökéletesen igaza van, hogy úgy, mint minden ilyen rendszabály, ez is az egyének bizonyos korlátozásával, talán károsodásával jár; de ez nemcsak az állategészségügy-rendőri intézkedé­seknél van, de van egyéb ilyen természetű in­tézkedéseknél is. (Helyeslés jobb felől.) De nemcsak az a momentum volt az, mely engem felszólalásra késztet, hanem még egy más körülmény is, t. i. a t. földmívelési mi­niszter úrnak tegnap tett ama kijelentése, mely­ben a háznak tudomására hozta azt az akczió­ját, mikép felhasználva azon körülményt, hogy a monarchia másik felében, valamint néhány külföldi államban a nyár mostohasága folytán beállott takarmányhiány következtében a marha­árak tetemesen csökkentek: a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg nagyobb szabású marha­importot létesítsen. Ezen tényét oly üdvösnek és szép fejlődésnek indult szarvasmarhatenyész­tésünkre oly jótékony befolyásúnak tartom, (Úgy van! Ügy van!) hogy, habár meg vagyok győződve, hogy azon 17 — 18 gazdasági egye­sület, melynek területén, mint a nyugati marha tenyésztésére éghajlati fekvésénél és egyéb vi­szonyainál fogva különösen alkalmas területén, az ezen importtal behozott és behozandó mar hák kiosztattak, neki köszönetet fog szavazni: nem tehetem, hogy e házban is, midőn ez nyil­vánosságra hozatott, a magam részéről a t. mi­niszter urnak és a t. pénzügyminiszter úrnak, a kinek hozzájárulásával vált lehetővé, hogy az a fél millió forint rendelkezésre bocsáttassák, ezúttal is elismerésemet ki ne fejezzem. (Élénk helyeslés és tetszés.) Meg vagyok győződve, hogy ennél okszerűbb és üdvösebbinveszticziót nem is tehetett, mert ez marhatenyésztésünket csak­hamar oda fogja emelni, a hol Isten segítségé­vel lótenyésztésünk már is két évtized óta áll. Ennek akartam kifejezést adni. (Élénk helyeslés és tetszés.) Wittmann János: Bocsánatot kérek . . . Elnök: Személyes kérdésben kíván szólni a képviselő úr? (Felkiáltások bal felöl: Igen!) Wittmann János: Bocsánatot fkérek,

Next

/
Thumbnails
Contents