Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-250

250. orizágos ülés 1893. november 17-én. pénteken. 105 előttem szólt t. képviselőtársamnak rám vonatkozó megjegyzését el nem fogadhatom, miután általánosságban mondja, hogy én ezen állategészségügyi intézményünket ellenzem. Tegnap egy negyedóráig taglaltam, hogy meg vannak a kormáirynak az érdemei, a miket a külföldre nézve megtett és megkértem a miniszter urat, hogy kölcsönösen legyünk igazságosak a belföldi forgalom biztosítására is. Csakhogy az urak mindig kitérnek a kérdés elől és védik a t. miniszter urat ott, a hol nem szükséges, és ott, a hol szükséges, nem akarnak tudni a dolgokról. Bocsánatot kérek, épen most mondja a t. államtitkár úr, a miről meggyőződtem, hogy az államtitkár ár minden esetben, midőn jövök, nagyon szívesen, sőt ismételem, a legnagyobb köszönettel, készségesen fogad. De hiszen nem minden községben és felrakásnál van képviselő ott, a ki mehet a miniszterhez vagy államtitkárhoz. (Derültség.) Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a szegény népnek otthon segítsége sincs, hisz akár tízszer sürgönyözhet a földmívelési kormánynak, ha esetleg a miniszter úr vagy államtitkár úr nincs ott, nem adnak választ, csak ha alá vau írva, hogy országgyűlési képviselő. (Ellenmondás jobb felöl. Igaz! Úgy van! bal felől.) Bocsánatot kérek, t. miniszter úr, én tapasztalatból tudom, hogy mások intézkedést kértek és nem kaptak. Tehát nem egyes esetekről van szó. Ne várja a t. miniszter úr, hogy a felek esetről-esetre jöjjenek kegyelemért folyamodni, hogy: »légy kegyes, kegyelmes uram, miniszter úr, engedd berakni.« Nem lehet az állategészségügy érdekében ily rendeletet, mely annyira sértő, fentartani. Kérem tehát megváltoztatását. (Helyeslés balról.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Senkisem, akkor a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Azon nagy szívósság, melylyel Wittmann János képviselő úr e kérdést fejtegeti, mindenesetre engem legalább meggyőz az ő teljes jóhiszeműségéről. Azonban azt semmi esetre sem konczedálhatom neki, hogy ő képviseli e tekintetben a magyar gazdák érdekét. Lehet egyéni nézete, lehet egy kisebbségnek a nézete, de abból, hogy a május 15-iki rendelet ellen ;tzt hozza fel, hogy ő és tudtommal két kereskedő az ellen felszólalt, nem meríthetek indokot arra, hogy azt visszavonjam, mert a magyar gazdaközönség részéről hasonló hangokat nem hallottam. De a gyakorlatban nem is egészen úgy áll a dolog. Méltóztatott hivatkozni arra a kérdésre, hogy a betegen érkező állatszállítmányok visszaküldetnftk. Ez valóban igen terhes az illetőre, azonban az az intenczió, mely ezen rendelet mellett állt és áll, hogy t. i. ez inkább egy ijesztő preventív intézkedés legyen, meg is termetté gyümölcsét, mert mondhatom, hogy ily eset alig állt be. Wittmann János: De visszament akárhány ! Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: Midőn azt látjuk, hogy ily szigorú intézkedések által kivitelünk valóban veszélylyeztetve volna, másfelől & rendelet helytelen értelmezése, vagy kivitele esetén hozzánk jövő panaszok azonnal megvizsgáltatnak és lehető jó akarattal honoráltatnak: akkor mégis csak azt mondhatom, hogy ezen rendeletet igenis szükséges fentartani; de azt is kijelentem, hogy bármennyire tisztelem is e háznak minden tagját, erre nézve a képviselőnek motiopoliumot nem adhatok és nem szükséges, hogy képviselő interveniáljon, hanem minden érdekelt fél indokolt felszólalására, legyen az bár távírat, a kellő intézkedést megteszem. (Helyeslés.) Asbóth János t. barátom felszólal marhasó kérdésében kész vagyok kijelenteni, hogy e kérdés nagy közgazdasági horlerejét elismerem. Az ingyen vagy olcsó marhasó mindenesetre jelentékeny emeltyűje állattenyésztésünknek, azonban ő sem zárkózott el azon nehézségek elől, a melyek általánosságban ezen kérdés sikeres megoldásánál fenforognak, a melyek fenforogtak Ausztriában is, bár ott már annyira, a mennyire tál vannak rajta; azonban egy nehézség van nálunk, a mi ott nincs, és ez az adminisztráezió gépezetének különbsége. Ez mindenesetre késlelteti nálunk a kérdést, és most, midőn ezen kérdés még mindig a tanulmányozás stádiumában van, a mely részint a chémiai ^megoldásra, részint az adminisztratív megoldásra vonatkozik, ezen időt nem akarom kárba veszni hagyni és inkább azt a módot választottam, hogy azon összeg, mely esetleg a só árának leszállítása folytán az államkincstár hátrányára és a gazdák előnyére jutnak, inkább mezőgazdaságunk, illetve állal tenyésztésünk javára fordíttassék. Ilyennek tekintem a tenyészállat-importot, a bika ingyenes vagy kedvezményes kiosztását, a tervbe vett nagyobbmérvű díjazását a tenyészállatoknak, a melyek mind állattenyésztésünk fejlesztésére hivatvák. Azt hiszem, a ház minden tagjának örömére fog szolgálni, ha utalok arra, hogy Svájczban már aggódnak azon, hogy Magyarországon az állattenyésztés oly mérveket kezd ölteni, mikép mint tenyészanyag-forrás Svájcznak komoly konkurrencziát fog csinálni. Másfelől örömömet fejezem ki a fölött, hogy a tenyészállatimport a ház minden oldaláról kedvezoleg fo-