Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-250

850. országos lílfts 1H9S. lálkozank, egyik az, hogy még nem sikerült megtalálni azon denaturalizaczionális eljárást, a mely az emberekre nézve élvezhetetlenné tegye azt a pót, a mely a marha számára van rendelve. Én azt hiszem, t. ház, hogy mindaridig, a míg az ember és állat közt az eszencziális különbség nem a gyomorban lesz, denaturalizáezionáli^ eljárást felfedezni nem fog sikerülni, mindenesetre ad graecas calendas halasztása ez ügynek. A másik ellenvetés, a mivel találkozunk az, s ezt hangoztatta minden budget-tárgyalás alkalmával, valahányszor ez a kérdés felmerült, a miniszterelnök-pénzügyminiszter úr is, hogy ez oly intézkedés, a mely talán hasznot hozna a nagyobb birtokosnak, a kinek azonban nincs rá szüksége, de a kisgazdára jelentéktelen haszonnal járna, rajta nem segítene. Nem akarok azon felfogással foglalkozni, hogy mivel mindenkin nem segíti]etünk, senkin se segítsünk, azzal sem, hogy Magyarországon nem a kisbirtok, hanem a középbirtok az, mely a legmostohább viszonyok közt van De különben is gyökeresen téves ezen felfogás, mert épen a kisgazdát kell bátorítani arra, hogy átmenjen a nyugati marhafajok tenyésztésére. (Egy hang a baloldalon: Az ország némely részeiben!) Az ország egy nagy részében. Mert ez a gazdasági ág az, melyből a kisbirtokosok más országokban jólétet teremtenek magoknak, s épen a kisgazdát nem fogjuk soha rávenni a nyugati fajok raczionális tenyésztésére, ha megtagadjuk tőle az olcsó marhasót. T. ház ! Ma közel ötven éve annak, hogy a földbirtokos osztály a közhaza javára lemondott adómentességi privilégiumáról, s most egy újabb privilegizált osztályt látunk keletkezni, a mozgó tőkének s a spekulácziónak adott igen messze menő adómentesség alapján. Adómentesek az állampapírok. Ezeket ugyan az új adóreform bizonyos megadóztatás alá vonja, de ezeu megadóztatás aránylag még igen szerény lesz ahhoz képest, melyet például a földbirtok visel. Adómentes a börzespekuláczió, és adómentes számos vállalkozás egész a banküzletig. Ily köiíílmények közt azt hiszem, hogy a magyar földmívelésnek e csekély kedvezményt, mely nem is kedvezmény, hanem jogos igény és méltányos követelés, megtagadni nem lehet, és ezért kérem a t. miniszter urat, hogy valamint e kérdés Ausztriában a megoldás stádiumába jutott, szíveskedjék közreműködni arra, hogy ez nálunk is megtörténjék. (Helyeslés a báloldalon.) Papp Elek jegyző: Wittmann János! Wittmann János: Nem szorosan ezen czímhez kívánok szólani, hanem mivel elmulasztottam az állategészségügyi czímnél felszólalni, most kívánok a t. ház engedelmével (Halljuk! vember 17-én, pénteken. 203 Halljuk!) a tegnap hallottakra röviden reflektálni. Én a tegnapi napon e házban elmondottakra oly nagy súlyt fektetek, s azokban oly nagy sérelmet látok, hogy ezeket más alkalommal újonnan ismét felhozni nem kívánván, kénytelen vagyok a t. kormány becses figyelmét ma újra felhívni. Tegnap a t. miniszter úron kívül Tolnay Lajos t. képviselőtársam is szükségét, látta annak, hogy bizonyítgassa és magyarázgassa azt, a mit senki kétségbe nem vont, s a mit én e házban fél órán át taglaltam, de azon lényeges sérelmekre, melyeket felhoztam, sem a miniszter úr, sem Tolnay képviselőtársam nem reflektáltak. Mindenekelőtt azzal kívánok foglalkozni, a mit Tolnay képviselőtársam mondott. O ugyanis azt mondotta, hogy az a mód, a melyet én ajánlottam, t. i. Kőbányán beteg- és megfigyelő szállások létesítése, úgy az ő, mint az összes kőbányai érdekeltek véleménye szerint is a legnagyobb szerencsétlenség volna a kőbányai piaczra nézve. Nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő úr nincsen jelen, mert saját választókerííletének. Kőbányának legbefolyásosabb körei, (Halljuk! Halljuk!) vagy 17-en, emlékiratot küldtek hozzám, hogy terjeszszem be a háznak, s hogy ezt az indítványt ajánlva, a miniszter urat kérjem, hogy ezen egyedül czélszerü módot alkalmazza. A képviselő úr tehát igen rosszul van informálva, ha azt hiszi, hogy az ő választói mellett foglal állást akkor, mikor e módot ellenezte a ellenem érvelt; mert ez az indítvány kereskedelmi körök, sertéshízlalók s a magyar gazdák nagy számának beható s komoly megfontolásának egyöntetű eredménye, mely úgy a gyakorlati életnek, mint az állategészségügyi törvény intenczióinak teljesen megfelelő intézkedést kér. A miniszter úr pedig jónak látta, hogy az én állításaimat egészen visszautasítsa a nélkül, hogy az általam elmondott lényeges sérelmekre egy szóval is reflektált volna. Megvallom, hogy én ezt bármelyik minisztertársától inkább vártam, mint ő tőle. Hiszen nem ez lett volna a feladata a t. miniszter úrnak akkor, midőn én itt felállók és a magyar gazdák érdekében a gyakorlati életből merített tapasztalatokat hozok fel. (Úgy van! bal felől.) Én tényeket soroltam fel; hiszen idéztem a t. miniszter úr egyik másik intézkedését, s azok következményeit a gyakorlati életben tüntettem fel. Ezeket egy betűvel sem méltóztatott megczáfolni, hanem egyszerűen azt mondta, hogy vádaskodás czímén visszautasítja a mondottakat. De ezek nem vádaskodások, ezek tények, a melyeket orvosolni a t. miniszter úrnak első sorban 26' »