Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-250

250. orsíftiros fUos 185*8. november 17 é", pénteken. 197 el Erdély egyik-másik megyéjében, mikor egy képviselő felhívja a miniszter úr figyelmét arra, hogy a körülbelül 6 millió lakos által benépesített magyar Alföld egész territóriumán az állam egyetlenegy földmíves iskolát sem tart fenn: a miniszter úr e figyelmeztetést figyelemre fogja méltatni. Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr e körülményre beszédében nem reflektált, mert ha szíves lett volna jelezni azt, liogy törekszik e tekintetben a magyar Alföld érdekében valamit tenni, akkor én e kérdést a részletes tárgyalásnál egyáltalában nem érintettem volna, így azonban azon vidék érdekében, mely az állami földadóból, a mi 30—40 millió forint körül váltakozik, 15 millió írttal adózik, és az állam a kincstárnak érdekéből egyetlenegy gazdasági intézetet sem tart fenn, kénytelen vagyok a t. miniszter úr figyelmét e körülményre újra provokálni s a t. ház figyelmét xíjra felhívni, hogy, ha csak a legkisebb tervszerűség, a legkisebb méltányosság és belátás vezeti is a földmívelési minisztériumot a földmívelési oktatás kérdésében, azon követelés elől, hogy az Alföld e tekintetben kiváló figyelemre méltattassék, a minisztériumnak elzárkóznia egyáltalán nem szabad. A jelen'ésben érintve van, hogy a földmivelésügyi minisztérium Jászberényben földmíves-iskolát szándékozik létesíteni. Én úgy tudom, t. ház, hogy ez a szándéka a t. miniszter úrnak már négy esztendeje kísért a földmívelésügyi minisztérium bürójában; ilyen módon a magyar földmívelési oktatást és a magyar földmívesség értelmiségét a magasabb kultúra színvonalára emelni egyáltalán nem lehet. De fel kell említenem e tételnél azt is, hogy a t. miniszter úr a magyar földmívelési oktatásnak koronáját véli feltenni egy gazdasági főtanintézet létesítésével. Én azt hiszem, t. ház, hogy a Magyarországon ma létező gazdasági tanintézetek teljesen megfelelők arra, hogy a magasabb földmívelési kultúra érdekeit kielégítő erőket neveljenek az országnak. Nem koronára van nekünk e tekintetben szükségünk, hanem a fundamentumot kell előbb a t. miniszter úrnak megvetni, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) hogy építhessen rá és azután azt betetőzhesse. Az általános vitánál a t. miniszter úr legkivált tapasztalhatta, hogy a ház minden pártja lehető jóindulattal van a különben elég kritikát követelő tárcza költségvetésének tárgyalásánál a t. miniszter úr személye iránt. Én sem akarom e kérdésben a t. miniszter urat szigorú kritika alá vonni, hanem arra kérem, méltóztassék legalább a jövő költségvetésben a magyar Alföld érdekében gondoskodni arról, hogy az Alföld egy alkalmas pontján, ha több nem, legalább egy földmíves-iskola létesíttessék. És ez, t. ház, nem is nehéz kérdés, mert, ha a t. miniszter úr az Alföld bármely nagyobb városát felhívja, hogy egy ilyen állami foídmívesiskola létesítésére szükséges áldoz itot meghozza, nincs a magyar Alföldön egyetlen város, a mely — saját jól felfogott érdeke ellenére — elzárkóznék ezen áldozattól, a mely jogosan nehezednék rá. (Helyeslés a szélsőbalon.) Akkor tehát, mikor a t. miniszter úr előre is feltétlenül számolhat azzal, hogy maga az a helyhatóság, maga az a vidék kész, hogy saját földmívelési kultiirája, népének nevelése érdekéből meghozzon minden áldozatot, akkor jogosan várhatom, de az egész Alföld jogosan istápolhatja a t. minister úrral szemben azt a várakozást, hogy ezen nagyon is méltányos és a magyar Alföld földmívelési érdekei által feltétlenti l követelt várakozással szemben a t. minister úr nem fog elzárkózni. E reményben, hogy e tekintetben a t. miniszter úr megnyugtató választ fog adni, a költségvetésnek e tételét elfogadom. (Helyeslés bal felöl) Papp Elek Jegyző : Hedry Lörincz! Hedry Lörincz: T. ház! Magam is osztozom Sima Ferencz t. képviselőtársam felfogásában, hogy a földmíves-iskolák nincsenek talán kellőleg és elég czélszerűen elhelyezve az országban, mert vannak olyan helyek, a hol a földmíves-iskolák fennállása talán a czélszerűség tekintetéből ki is van zárva. A gazdasági szakoktatás tekintetében csakugyan két irány kell, hogy domináljon : a felsőbb szakoktatás és az, melyet Sima Ferencz t. képviselőtársam hangsúlyozott különösen az Alföldre nézve, az alsóbb szakoktatás, a földmívelés alsóbb ismereteinek terjesztése. Ezúttal a felsőbb szakoktatás kérdésére vagyok bátor kiterjeszkedni és felhívni at. miniszter úr becses figyelmét. Nem tudom, mily stádiumban van jelenleg a felsőbb szakoktatás reformjának kérdése; talán a t. minister úr lesz szíves e tekintetben nyilatkozni és megnyugtatni a házat. De az életből merített tapasztalatból mondhatom, hogy a gazdasági felsőbb szakoktatás nem áll azon a nivón, amelyen állania kellene. Még pedig első sorban tévesztett eljárásnak tartom azt, hogy az elméleti képzettség nem elégséges ahhoz, hogy a felsőbb szakoktatás csakugyan termékeny és üdvös legyen, másodszor nem tartom czélirányosnak a felsőbb szakoktatást abból a szempontból, hogy a gyakorlati ismeretek elsajátítására kellő súly nincs fektetve, és azért azok, a kik a felsőgazdasági tanintézeteket végzik, a mint az életbe kikerülnek, hiányos elméleti ismeretek mellett kevesebb gyakorlati isme-