Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-249

249. országos nlésl893, november 16-án, csütörtökön. 177 Matuska Péter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ismerem a t. ház hangulatát, mely oda irányúi, hogy a költségvetés tárgyalásán mielőbb essünk keresztül. Én ezen tekintetet szem előtt tartva, igen röviden akarok nyilatkozni. Az előttem szólott t. képviselőtársam felszólalása igen érdekes volt, és magam is tudom, hogy azon általa nevezett egyének, kik az országot elárasztják mindenféle tervekkel, mennyi kárt okoznak népünknek; de ne méltóztassék t. képviselőtársam egy szempontot tekinteten kívül hagyni, hogy a szövetkezet ügyének rendezése mennyi nehézséggel jár. Az államnak beavatkozása akármi téren a társulások ügyébe, különösen azok ügyébe, melyek a hiteltéren is keletkeznek, igen nehéz; mert, ha preventív eszközökhöz nyúl, s így a szövetkezetet megtámadja, ismét az a panasz hangzanék fel méltán, hogy az állam nem nyújt arra segédkezet, hogy a közszükséglet kielégíttessék. Itt nem marad egyéb hátra, mint hogy a közönséget a legnagyobb óvatosságra intsük, ('FélkiáUá'sok a szélső baloldalon: Ez nem elég!) és ha köztudomásra kerülnek oly csalások, azok a mae-uk útján fenyíttessenek. Épen ilyen tekintet alá enik t. képviselőtársamnak, Polónyi Gézának előbbi fölszólalása, ki bennünket azzal mulattatott, (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) — igen érdekes dolgokat beszélt, — hogy a börzének milyen áldozatai vannak. Az özvegyeket említette, s azt mondotta, hogy a magunk körében is látunk áldozatokat, kik vagyonukat a börzén eljátszották. Erre, nézetem szerint, az igazi felelet csak az, hogy a ki a börzén játszik, az nyerni akar ; ha pedig az esetleges kártól, vagy veszteségtől meg akarja magát kímélni, ne nyúljon a [börzejátékhoz, hanem maradjon meg a maga tisztességes foglalkozása mellett. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben felszólalásom t';rgyára akarok áttérni, mert a többi ügyek reformálása, miként való rendezése nincsen most szőnyegen. Én szorosan a budgethez akarok hozzászólni és nem mulaszthatom el, hogy a magam részéről és kerületem nevében a földmíveíésügyi miniszter úr iránt elismerésemet ne fejezzem ki két tekintetben arra nézve, a mit az utolsó időben kerületemben tapasztaltam. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a mi elismerést érdemel, azon szigorú és precziz eljárás, a mely legalább az én megyémben a ragadós tüdőlob kiirtásánál követtetett. Mondhatom, hogy a t. miniszter úr közegei nemcsak gyorsan és a legnagyobb preezizitással jártak el, de tekintettel voltak a közönség méltányos igényeire is. (Helyeslés.) Annyira gyorsan és erélyesen járt el a t. miniszter úr ezen intézkedések megtételében, KÍPVH. NAPLÓ 1892—97. XIV. KÖTET. hogy ennek köszönhetjük azt, hogy a ragadós tüdőlob, ha nem is irtatott ki teljesen, legalább tetemesen megfékeztetett s majdnem kiveszőben van. A másik, a miért a földmíveíésügyi miniszter úr iránt elismerésemet kifejezni kénytelen vagyok, azon buzgolkodása és fáradhatlan igyekezete, a melylyel a felvidéken nyaralótelepeket létesít. Ezen nyaralótelepek nemcsak az ottani vidék jólétének emelésére szolgálnak, de különösen fontosak azért, hogy az alvidék népét és intelligens közönségét felviszik a felvidékre és ahhoz szoktatják, hogy az ottani jó levegőt élvezze, és ne a külföldi fürdő és üdülő helyeket keresse fel, a mi által, azt hiszem, a felvidék magyarosodása is tetemesen előmozdíttatik. (Általános helyeslés.) És most térek át felszólalásomnak tulaj donképeni tárgyára. (Halljuk!) Ezen üdülő telepeknek üdvös működése csak akkor lesz várható, ha az a hegyi áncz, a mely ezen nyaralótelepeket környezi, valóban befásított terület marad, és nem lesz kopár sziklává, mint a hogy azt az utóbbi időben némely helyeken látjuk. Különösen azóta tapasztaljuk ezt, mióta ezen erdőterületek egyesek között felosztattak, mert ezeknek nem áll módjukban a rájuk esett 800—1000 holdnyi terűletet oly mívelésben részesíteni, hogy ez által az ütánuövés s az ererdők fentartása biztosítva volna. Igaz, hogy a földmívelési minisztérium erdészeti osztálya nagyobb szigorral jár el az erdőtörvény végrehajtásánál; de, ha az egyes ember kap is bizonyos rendeletet és utasítást arra nézve, hogy az erdő befásítása iránt intézkedjék, az a legjobb akarat mellett sem történhetik oly mértékben, mint az kívánatos volna. Szerintem az volna kívánatos, hogy az egyes tulajdonosoktól, a kik azokat fentartani nem képesek, ezen erdőterületek jó áron megváltassanak. Igen sok község volt ugyanis azon helyzetben, hogy a maga anyagi erejéből ezen erdőket megvásárolta és azokat kellő művelésben is részesiti. Vannak azonban erdőterületek, a melyeket egyesek megvettek, de a kellő művelésben részesíteni nem képesek, e szerint igen ezélirányosnak mutatkozik, hogy az államkincstár, a melynek azon a vidéken különben is nagy terjedelmű erdőbirtokai vannak, ezen erdőterületeket megvegye, a mi. által nemcsak jó üzletet csinálna, mert hiszen a jövőben meghozná a kamatját, de másrészt ezen erdőterűletek fentartása és kellő módon való művelése biztosítva lenne. (Helyeslés bal felől.) Tudom is, hogy a t. földmíveíésügyi miniszter űr ezen ügyben tett lépéseket. Voltak kiírva bizonyos árverések, vagy ajánlati beadások, 23