Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-249

176 249. országos filás 1893, noTember 16-An, esütó'rtőkfín és csaló eljárásoknak megakadályozására senki nem gondol. Méltóztassék megengedni, hogy röviden vázoljam ezeknek eljárását, bogy hogyan dolgoznak. Egymásután alakúinak az úgynevezett mezőgazdasági és hitelszövetkezetek. Osszeállanak egy familiának a tagjai, részjegyeket jegyeznek a formalitás kedveért és azután keresnek xígynevezett aquizitöröket azokból az emberekből, a kik már mindent próbáltak, de mindenből kikoptak. Ezek nyakukba veszik a községeket és ott igyekeznek czéljaiknak befolyásosabb embereket megnyerni; összegyűjtik aztán az egész falut, és annál kezdik, bogy szidják a kormányt és a zsidót, a kik tönkre teszik a szegény népet, s azt mondják, hogy ők azért jöttek, hogy e szegény népet megmentsék e bajoktól, tehát a kinek pénz, olcsó hitel kell, az jöjjön hozzánk, nem szorul majd a falu boltosára, adunk mi féláron. Tessék most elgondolni, hogy van-e szegény ember, a ki ezekre az Ígéretekre lépre ne menne, és alá ne írná azt a nyilatkozatot, a mely szerint fizetni fog három évenként ötven forintot egy részjegyre és fizet két forint beíratási díjat? Megindul a kapaczitáczió, az ügynököknek érdekében áll, bogy minél több két forintot yegyenek be, mert az az övék, a központnak pedig szüksége van minél több aláírásra. A mikor az aláírások megvannak, kezdetét veszi a világos csalás. Ezek a szegény emberek aláírtak egy bizonyos számú, mondjuk ötven-hatvan részjegyet, ha százat írnak alá. boltot is állítanak nekik, legalább ígérik. A mikor mindez megtörtént, várják az ígért áldást, kérnek kölcsönt, egy fél év múlva újra írnak a központba, de kölcsönt nem kapnak, míg végre azt hiszik, hogy a két forint beíratási díj elveszett, őket egyszerűen lefőzték, s már feledni kezdik az egészet, midőn következik a meglepetés. Egy év múlva a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékhez százával özönlenek a részjegyek befizetéseért indított perek, a csalás • sal megszerzett okmányok alapján még privilégiumot is szereztek arra, hogy kereskedelmi ügyletként perelhessék azokat, s itt hiába védekeznek, hiába mondják el, miként lettek megcsalva, itt már csak azt kérdezik tőlük: aláírták e vagy sem a nyilatkozatot? Hiába hivatkoznak arra, bogy az alapszabályokat sohasem mutatták meg nekik, nem keresik a jogczímet, hanem kegyetlenül behajtják rajtuk a követelést a perkölséggel együtt, duplán is. Tudok oly intézetet, melynek évi forgalma ily úton 25—30 ezer frtra rúg. Mindez még nem elég. A hol összegyűlt 100 tag, azt mondják nekik, már most állítunk boltot. S ekkor történik a második csalás Feljön a faluból négy-öt jómódú gazda, kiknek van hitele, s ezek azt mondják: írjatok alá egy négy-öt ezer forintos váltót, s akkor felszereljük a boltot. Ha ez megvan, összeszednek számukra a főváros minden zugából rossz lim-lomot, s azt nyakukba varrják; szegények, mikor hazajönnek, látják, hogy az a portéka, sokkal rosszabb, és jóval drágább, mint a mely a falusi boltosnál kapható. De persze hiába perlik az intézetet, a váltót behajtják rajtuk, a rossz árú a nyakukon romlik, 8 így sokszor egész családok mennek tönkre. Nem okozom mindezért a miniszter urat. Bár ő feladatául tűzte ki a szövetkezet- és hitelügy rendezését, de mint kijelentette, ekkora személyzettel és budgettel erre nem képes. Meg vagyok azonban győződve, hogy bármily összeget kér e czélra e háztól, az azt egyhangúlag meg fogja szavazni. Mert igy állunk itt, hogy, míg minden téren orvosolható a jogsérelem, e visszaéléseket sem az igazságiigyminiszter, sem a földmívelésügyi miniszter nem gátolhatja meg. Olvastam ugyan, hogy az igazságügyminiszter úr elrendelte e szövetkezetek megvizsgálását. Kár fáradni. Tessék elmenni a kereskedelmi törvényszékhez, és megnézni a tárgyalási jegyző könyveket, azokból megláthatja, mik történnek. A szövetkezeteknél formailag minden rendben van, a mi hiba esik, azt egy másik igazgatóság csinálta. Mert évenként a régi igazgatóságot elcsapják, új igazgatóságot választanak, s a régi aztán csinál új szövetkezeteket, s így szaporodnak ezek, egyik a másikból. (Igaz! Úgy van!) T. ház! (Bálijuk!) Ezt tovább tűrni nem lehet. Az volt szándékom, hogy a miniszter urat határozati javaslat által kérjem lítasíttatní, hogy mind e bajok elhárítására szolgáló műveletek alapját, s a már ígért statisztikai adatokat a jövő költségvetés tárgyalása alkalmával terjeszsze bo. De minthogy látom saját jelentéséből, hogy erre eszközökkel nem bír, és pótlólag a budgetbe nagyobb összeget felvenni nem lehet, én azon reményben, hogy a miniszter úr meggyőződvén arról, hogy összes agrárpolitikánk e statisztikai adatok mielőbbi beszerzésén alapszik, az általa is konstatált homályból csakis ezen Ariadnefonal vezethet ki, a maga hatáskörében elkövet mindent, hogy ez Ariadne-fonal mielőbb, esetleg a törvényhozás külön intézkedésének igénybevételével beszereztessék, azon reményben, hogy legkésőbb a jövő évi költségvetésnél be fogja terjeszteni az igen t. miniszter úr költségvetését, azon alapon és febétel mellett, miként előttem szólott Po'ónyi Géza t, képviselőtársam is e szavazatát indokolta, kivételesen a beterjesztett költségvetését elfogadom. (Helyeslés balról és jobbról.) Perczel Béni jegyző: Matuska Péter!