Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-249

249. országos ülés 1898, novemfoer 16-án, csütörtökön. 175 nem csupán a kötött birtokosoknak, de azon mindinkább pusztuló szegény földmívelés osztálynak is a minisztere, a mely sokkal nagyobb gyámolításra szorul, mint a nagybirtokosok. Meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr is átérzi, hogy ő tartozik képviselni a hazai birtokos osztálynak azt a 94°/o-át is, mely kisbirtokosokból s földmíves osztályból áll. Nehogy tehát tovább ezen — szerinte is — sötétség komályábrui tévelyegjünk, elkeríílhetlennek tartom mindenekelőtt ezen igért birtokstatisztikának az előterjesztését, annál inkább, mert meg vagyok róla győződve, hogy enélkül semmiféle agrárreform alapját meg" nem vetheti, enélkül sem a telepítés, sem a mezőrendőrségi törvény biztos alapra fektethető nem lesz. De hogy egyéb tekintetben is mennyire szükségünk van arra, engedje meg a miniszter úr, hogy habár hiányoznak ezen téren a statisztikai adatai, én egy másik statisztikai adat segélyével szolgálhassak, Ariadne-fonállal arra nézve, hogy a mellett, hogy a tavalyi beszédemben általam felhozott statisztikai adatokkal, a melyek a mi kisbirtokos osztályunk pusztulását oly megdöbbentő adatokban tárják elénk, más oldalról is megvilágítsam. Egy igen egyszerű dologból, nevezetesen az öt krajezáros váltóürlapoknak a forgalmából indulok ki. Kétségtelen, hogy ezekre a kis váltókra, a melyeknél 75 frt a legnagyobb kölcsön, a szegény embereknek van leginkább szükségük. Ezzel rendezik az ő valutájukat, annál is inkább, mert ez legalkalmasabb az uzsora leplezésére, és még hozzá perelhető ott, a hol a hitelezőnek tetszik. Figyelemmel kisértem, hogy a kincstár ezen váltóürlapokból mennyit ad el, s mikép terjed ezen forgalom, és azon megdöbbentő adatra jutottam, hogy míg 1882-ben ilyen öt krajezáros váltóürlapból összesen 1,166.332 drb. lett eladva, addig hét év múlva, 1889-ben már 2,188.615 drb. fogyott el, tehát hét év alatt több mint egy millió szaporodás állott be. Mi következik ebből? Az, hogy, — ha nem is veszem átlagúi a legnagyobb összeget, hanem csak egy középösszeget veszek, 40 frtot, — már 1889-ben körülbelül 40 millióval emelkedett az az összeg, a melyet ezek a szegény emberek voltak kénytelenek hitelképen ily váltómanipuláczióra igénybe venni. De azt mondják, hogy az nem helyes kiindulási pont, mert a váltó tulajdonképen a kereskedelem papírja. Elismerem ezt is, de, ha erről az oldalról vizsgáljuk is a dolgot, arról győződünk meg, hogy abban a váltóforgalomban, a mely a kereskedelemnek áll érdekében, apadás állott be, úgy, hogy a tulajdonképeni kereskedelmi váltók 1885-től 1889-ig tetemesen apadtak. A míg ugyanis azon kis váltók forgalma óriási mérvben növekedett, addig az 50 krajczártól 5 forintig terjedő váltóürlapok forgalma folytonosan apadt. Ezek pedig majdnem kizárólag olyan váltók, a melyek csak kereskedelmi czélokra szolgálnak. De ha még tovább megyünk, még egy elszomorító helyzetet látunk. Látjuk a kisbirtokos osztály pusztulását más oldalról is. Ha nézzük a váltóstatisztikát Németországban, a melynek kereskedelmét* nem is hasonlíthatjuk Össze a mienkkel, az ott oly magasan áll, ott minden 10.000 lakosra jut 29 váltóper, addig nálunk minden 35 emberre jut egy váltókereset. Már most nézzük, hogy hogyan oszlik ez meg főleg a fővárosban, a hol a forgalomnak közel 50—60°/o-át teszi az 50 frton aluli váltóperek száma. Tudom, hogy ez nem kizárólag a földbirtokosok terhére esik, de tudom, hogy túlnyomó része őket, siijtja. Nem foglalkozom tovább ezen statisztikai adatok vitatásával, meg vagyok győződve, hogy a t. földmívelési miniszter úr a reszortjában gondoskodik mindenről, találkozunk ott fóldmagiiesi intézettel is, melyre felvett 35 000 frtot. Én szívesen megszavaznék neki tizszer annyit, ha olyan földmagnes intézetet találna fel, a mely a kisbirtokos osztályunkat a magyar földdel elválaszthatatlanul összefűzze. Látunk itt e bndgetben időjósokat, kalkulátorokat. Én nem kutatom ezek szökségét, megszavazom e tételt is, de itt is szívesebben megszavaznék tizszer annyit, ha azokról lenne szó, kik végre is azt kalkulálnák ki, hogy e kisbirtokos és földmíves osztály pusztulását hogyan lehetne mielőbb megakasztani, rajtuk segítenének és az ő érdekei előmozdításának lennének kalkulátorai. Találunk itt a káros rovarok kiirtására felvett 6000 frtot. Ezt is szívesen megszavazom, de még szívesebben megszavaznék tizszer annyit, ha azoknak a rovaroknak kiirtásáról gondoskodnék, a melyek a kisbirtokosok vagyonát szipolyozzák. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon) Engedje meg a t, ház, hogy itt egy oly térre hívjam fel figyelmét, a mely téren valóságos privilégiummal csalják, fosztogatják épen a kisgazdákat, és a mely részben a íöldmívelésügyi miniszter úr, részben a kereskedelmi miniszter reszortjába tartozik, de tényleg sehová sem tartozik. Méltóztassék tekintetbe venni azt a sokféle néven és czímen keletkezett szövetkezeteket. Én nem hiszem, hogy a t. ház tagjai között lenne olyan, a ki nem tudná, hogy kerületében az ő választóival minő rendkívüli visszaélés történik. A míg másutt azt látjuk, hogy itt az országban mindenkinek érdeke védve van, addig a kisgazdák érdekeit minden tekintetben romboló, pusztító